A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)

1987-07-10 / 28. szám

1. A húspiros szirmú réti kakukkszegfű

2. Gubóvirág, mely ma már csak maradvány-lelőhelyeken fordul elő

3. A sötétlila, aromás illatú mongol sáfrány

4. Az ibolyaszínű szibériai nőszirom, háttérben a tarajos tetejű Csingesztej-hegy

HAJDÚ ENDRE FELVÉTELEI

Mongol barátaim azért hoztak el bennünket ide, a hentiji rétre, mert Geleta József mérnöknek az ulánbátori Forradalmi Múzeumban őrzött feljegyzéseiből megtudták: annak idején, 1922-ben, hazánk fia is részese volt a véres harcnak, melyet az ellenforradalmár Dambijdzsá láma ellen küzdve ezen a réten vívtak meg. Persze, ha erre ők nem emlékeztetnek bennünket, mit se tudunk a csatatérről, mert a történtekre semmi sem emlékezteti az errefelé utazókat. Az Ulánbátor felöl

érkezők figyelmét, miután a tarajos tetejű Csingesztej-hegyen átjutottak, más látvány köti le: a szélszabta óriás szikla, a Melhij had, vagyis a Kőteknőc, mely nevét a hasonlóság alapján kapta. Előtte kúszik a földút Tereldzs felé. Mögötte mély sziklamederben hegyi folyócska zúg. A hentiji rétet, az egykori csatateret, ezt az óriás szikla előtti területet a fennsíkra felkúszó földút és a folyó határolja be.

A Mongol-Altaj alacsonyabb, füves puszta

jellegű, mintegy 2 800 méteres tengerszint feletti magasságban elterülő fennsíkja ez a rét. Ahol például nem különös, hogy a nálunk védettnek nyilvánított havasi gyopárt úgy legelik a lovak, mint a füvet. Egyébként Mongóliában ma már mintegy 120 védett területet tartanak nyilván. A védelem a terület növény- és állatvilágára is vonatkozik, de általánosabb a romok, volt szentélyek és temetők védelme, mert a szabadban, szabadságban élő mongolok számára ez érthe-20