A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-10-30 / 44. szám
amelyeknek egyes hangtani, alaktani vagy jelentéstani sajátosságaik nagyon hasonlítanak a türk nyelvekéhez, vagy azokkal egyeznek. Az elmondottakból következtetni lehet, hogy a régi személy- és helynevek vizsgálatánál nagy szerepe van a turkológiának, a türk nyelvekről, történelemről, kultúráról szóló és tárgyaló tudományágnak. Már Csallóköz nagy szülötte, Vámbéry Ármin .is nagy fontosságot tulajdonított ennek a tudományágnak. Gombocz Zoltán dolgozta fel régi török jövevényszavainkat. Tevékenységét Németh Gyula folytatta és megvetette az alapját a török onomasztikának, névtudománynak. Hármuk munkájának eredményét azután Rásonyi Nagy László kiszélesítette és nagyszámú tanulmánnyal egészítette ki. Figyelembe véve a török onomasztika eredményeit, a fentiekben néhány helynevet választottam, amelyeknek eddig a kutatók kevés figyelmet szenteltek és vagy megfejthetetlenül maradtak, vagy tévesen magyarázták azokat. A rohamos ipari, társadalmi és tudományos fejlődés során korunkban a települések is hatalmas változáson és fejlődésen mennek át, a régi nevek elévülnek és újak keletkeznek. Ezért tartottam feladatomnak, hogy megmagyarázzak néhány régi hagyományos nevet, mint ősrégi kultúra maradványait és megmentsem őket a teljes elfeledéstöl. Mivel az ismertetett településnevek között van szülőfalum neve is, ezzel a kis tanulmánnyal akarom kifejezni iránta érzett szeretetemet. ban, ebben a mennyezetablakos helyiségben született legtöbb műve. Az oldalablakokat spalettával gondosan befödte, s a felülről rávetődött fényben dolgozott. Több száz kötetes könyvtárának nagyobbik része francia és német nyelvű irodalom, ma is a kutatók rendelkezésére áll. A szobában csend és nyugalom honol, a társalgóasztalról friss virág illata árad, az íróasztal elhagyatottan búsong, mintha a háziúr csak az imént sétált volna ki a hűs árnyékot vető kertbe, virágai közé levegözni, múlton s jövőn merengeni... Az utcára néző szobában töltötte utolsó napjait az író. itt áll ma is a mosdó, a vasvirágú kályha, a gazdag díszítésű faragott íróasztal, amelyen az Egri Csillagok története íródott, a fal mentén a szekrények, az ajtó tábláján a Gárdonyi pingálta egri városkép, a falon édesanyja és két fiának arcképe, s itt a megüresedett ágy, amelyen örökre lehunyta szemét. E környezetben talált igazi élettársra Tóth Ilonka, azaz Mila személyében, aki hűségesen, teljes odaadással ápolta a beteg írót, s vele volt az utolsó percben is, 65 évvel ezelőtt 1922. október 30-án. „íróasztalom legyen a síremlékem — hagyta meg végrendeletében. — Az íróasztalom, ahol gondolataim testet öltöttek. Ahol a lelkem és szívem minden érzése átömlött toliam vonásaiba." Hatvanöt esztendeje nyugszik az egri vár délkeleti Füles bástyáján, ahová diákköri szobájának ablakából látott. Sírkövén ez olvasható: „Csak a teste". Mert szelleme ott él műveiben, az Egri csillagokban, s ahányszor kezébe veszi egy-egy olvasó, annyiszor kel életre újból és újból. Mert halhatatlan. Juhász Gyula szavaival: „De csak a testét kell itten keresni, melyet a hant édes puhán borít, / a lelke ott él millió magyarban, / Ki a szívébe zárta Gárdonyit!" URBAN ALADÁR (A szerző felvételei) Kétszáz éves a Don Giovanni „Ezerhótszáznyolcvanhét őszén Mozart feleségével együtt útnak indult Prágába a Don Juan bemutatójára." Ezzel a mondattal kezdődik Eduard Mörike kisregénye, a német prózairodalom egyik pompás remeke, a „Mozart prágai utazása", melynek lényegét azonban az eredeti cím „Mozart auf der Reise nach Prag” lényegesen jobban kifejezi, mint a magyar változat. Mörike a valóság apró tényeitől megtermékenyítve, költői fantáziájával annak a napnak történetét meséli el, melyet Mozarték egy kis morva falucskán átutazóban, annak földbirtokosánál töltöttek. Egy felhőtlenül derűs pillanatfelvétellel egészíti ki Mörike a Mozart-portrét ezzel a művével. Joggal vetődik fel a kérdés, hogyan is került sor a Mozart házaspár prágai utazására ? Ezt megválaszolandó éveket kell visszalapozni Mozart tövises életútjának krónikájában. Mozart bécsi életszakaszának császára II. József — a kalapos király — alapjában véve kedvelte zenéjét, de az irigy Salierinek és társainak intrikája — milyen pompásan informál erről Milos Forman és Peter Schaffer ragyogó filmje az Amadeus — sajnos mindig erősebbnek bizonyult. így történhetett meg, hogy a Figaro házassága 1786 május elsején ugyan óriási sikerrel került színre, mégis csupán nyolc előadást ért meg Bécsben. Prágában azonban, amikor az év decemberében Nostic-Reineck örgróf színházában — a mai Tyl Színházban, mely éppen a teljes felújítás stádiumában van — az olasz Pasquale Bondoni intendás a Szöktetés a szerájból után a Figarók is színre viszi, az eredmény a bécsivel ellentétben a fergeteges és tartós siker. Mozarthoz is eljut a hír, hogy Figaro híres dalát — „most pedig vége a szép időknek, nem csapod a szelet már a nőknek" — melyben Almaviva gróf inasa kioktatja a nők bájától megbúvóit kamasz Cherubint, a cseh főváros utcáin még a suszterinasok is fütyörészik, s a kocsmai muzsikusok sem játszanak mást, mint az opera dallamait. Mozart ebben az időben nagyon szomorú és zaklatott hangulatban élt. Az anyagi jellegű gondokat még az is tetézte, hogy harmadik fia, Leopold, alig egy hónapos korában eltávozott az élők sorából. Szinte fátumszerű vigaszként érkezett ekkor Prágából Bondininek és a város zeneértő mecénásainak a meghívása. A sebzett lelkű Mozart így már 1787 januárjában meg is érkezett Prágába s 20-án a közönség viharos tapsai közepette maga vezényelte Figaróját. Közben — ugyancsak a színházban — hangversenyt is adott, melyen bemutatta D-dúr szimfóniáját a Köchl 504-es művet, mely ennek emlékére máig is a „prágai szimfónia" melléknevet viseli. Útjának legnagyobb pozitívuma azonban az a Bondinivel kötött megállapodás volt, mely szerint — 100 arany dukát ellenében — őszig(l) ir Prága részére egy új operát. És Mozart zsenije képes volt erre a csodára; miközben olyan jelentős műveket is alkotott, mint a csodálatos vonósötösök vagy a bájos Kis éji zene c. szerenád, alig nyolc hónap leforgása alatt papírra vetette az „operák operáját", a Don Giovannit. A mű szövegkönyvének írója ugyanaz a Lorenzo Da Ponte, II. József udvari költője, aki Beaumarchais alapján a Figaro házassága szövegét is alkotta, s pár év múlva még a Cosi fan tutte szövegét is meg fogja majd imi Mozart számára. A szerzetesnek induló Da Ponte Mozartnál hét évvel volt idősebb és negyvenhéttel élte öt túl, kalandos életét New Yorkban fejezve be. Említésre méltó tény, hogy mikor Manuel Garcia, korának Ebijén a/ épületben mutatták lye n Dop Giovannit A bemutatót hírül adó plakát híres spanyol baritonistája a Metropolitanban Don Giovannit énekelte, kopogtatott nála egy toprongyos aggastyán, mondván „Uram, ön ma este az én verseimet énekli... Lorenzo Da Ponte vagyok..." Az énekest annyira meghatotta a dolog, hogy a szövegírót este beültette egy páholyba és a szegényházban élete végéig mentesítette a létfenntartás gondjaitól. Dehát honnan is ered a mű szövegének témája — a Don Juan-legenda, illetve a gátlástalan csábító figurája? A kutató irodalmárok szerint a XIV. század Kasztíliájában, a mórok elleni harcok idején élt egy Don Juan Tenorio nevű léha életű ifjú, aki'a legenda szerint az elcsábított lány apját leszúrta, majd síremlékét gúnyos élcelődés közepette vacsorára hívta. Szájról szájra járva és természetesen állandóan módosulva-bövülve a XVI. század elején a Sevillai Krónika is említi már a legendát, de első irodalmi megfogalmazása 1630-ban Tirso de Molina spanyol drámaíró nevéhez fűződik. Az utána következő évszázadokban — Moliéren, Puskinon, Bemard Shaw-on át Max Frischig — rengetegen és változatos formában dolgozták fel a témát, de elvitathatatlan, hogy legnépszerűbb változatát a végsőkig felfokozott életvágy démoni figuráját, a Da Ponte—Mozart alkotópáros hagyta az utókorra. Mozarték, de maga Da Ponte is, 1787 szeptemberében érkeztek meg Prágába. Kezdetben két szemközti fogadóban béreltek szállást, de a Mozart-házaspár rövidesen átköltözött a Duschek házaspár villájába Bertramkába, mely ma is ott áll a Smichov néven ismert városrészben, s mint Mozart Múzeum ismeretes. A bemutatót október 14-re tűzték ki, de erről egy nappal később a barátjának címzett levélben ezt írja: „Bizonyára azt gondolja, hogy az operám már színre került, de — ebben téved egy kicsit. Először is az itteni személyzet nem olyan ügyes mint a bécsi, hogy ilyen operát oly rövid idő alatt betanuljon. Másodszor, megérkezésemig oly kevés volt az előkészület, hogy teljes lehetetlenség lett volna 14-én vagyis tegnap az új operát előadni. Tegnap tehát teljes kivilágított színházban a Figarómat adták, amelyet magam vezényeltem." Különben a Don Giovannit — magyarul hosszú időn át a spanyolos Don Juan címet használták — maga tanítja be. Figyelme mindenre, rendezésre, díszletekre, kellékekre egyaránt kiterjed. Legtöbb baja azonban az énekesekkel, különösen a szép megjelenésű, zengő hangú, de gyenge szellemi képességű baritonistával, a 22 éves Luigi Bossival, Don Giovanni megszemélyesítőjével van. A Giovanni—Zerlina kettőst, ezt az érzékien bársonyos dallamú „Add a kacsodat kincsem"-et ötször komponálja át, mert az énekesnek sehogysem fekszik az eredeti partitúra. Zerlinát, az igazgató szépséges felesége. Teresina Bondini személyesíti meg. A mű — melynek teljes címe Don Giovanni, ossia ill disolute punito, azaz Don Giovanni, avagy a megbüntetett kéjenc nyitányának történetét is legendák övezik. A tény az, hogy a nyitány szólamai tényleg a bemutató előtt néhány nappal kerültek csak a kottamásolók kezébe, akik elkéstek, s így a főpróbán a zenészek nedves lapokról „prima vista" — első látásra játszották szólamaikat. A bemutatóra így 1787. október 29-én került sor, melyről november 3-án a Prager Oberpostamtszeitung így tudósít: „... hétfőn, a prágai olasz operatársulat előadta Mozart mester várva várt operáját... Zeneértök és zeneművészek azt mondják, hogy Prágában ilyen művet még nem adtak elő. Mozart úr maga dirigált és amikor a zenekarban megjelent, háromszoros üdvrivalgás fogadta. Az operát egyébként rendkívül nehéz előadni s ennélfogva mindenki csodálja a jó előadást ... a színház és a zenekar megtett minden tőle telhetőt, hogy Mozartnak remekművét jó előadásban hálálja meg ..." VARGA JÓZSEF 11
