A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-07-10 / 28. szám
EMBERI SORSOK L NIEKRASZ LÁTOGATÁS Széles körű ismeretségem révén végül sikerült kapcsolatba kerülnöm egy fontos személyiséggel, akinek a kedvező döntése befolyásolhatta régóta húzódó ügyem elintézését. ' A megadott időben pontosan megjelentem a befolyásos ember titkárságán, és igyekeztem úgy viselkedni, mintha csakugyan szoros kapcsolatban volpák különböző fontos személyiségekkel, holott a legnagyobb ember, akivel eddig dolgom volt, valójában a kerületi tanács lakásügyi osztályának előadója volt. Most pedig egyszer csak itt vagyok, és saját szememmel láthatom a nyitott ajtóban a fontos személyiséget. — Tessék, fáradjon be — mondta, és én elcsodálkoztam, mert egészen olyan hangon beszélt, mint a normális hétköznapi emberek. — Sokat hallottam önről... Az íróasztaláig vezetett, majd hellyel kínált. — Hallgatom, de figyelmeztetnem kell, hogy csupán öt percem van az ön számára. Remélem, ennyi elegendő lesz... — Persze — mondtam örömmel, és már hozzá is fogtam, hogy előadjam ügyemet, amikor megcsörrent a telefon. — No látja, ilyen az élet! r- mosolyodon el a befolyásos személyiség, és felemelte a telefonkagylót. Idegesen pillantottam az órámra. A beszélgetés két percig tartott. — Nos. akkor tessék — szólt hozzám bátorító hangon a nagy ember. Alighogy elmondtam két mondatot, újra megcsörrent a telefon. HŰSÉGESE AZ ECHIOSTOMA? Mielőtt a kérdésre válaszolnánk, eláruljuk, hogy e furcsa nevű lény egy hal, amely az Atlanti-óceán mélyén, a felszín alatt két kilométerre él, ahol már teljes a sötétség, mert oda nappal sem hatol le fény. Ez azonban az Echiostomákat cseppet sem zavarja, mert saját kedvük szerint szabályozható fényforrásaik vannak, amelyek a szemük mögött és az oldaluk mentén helyezkednek el. Ami pedig a hűségüket illeti, az halvérűségük ellenére szinte tökéletesnek mondható. A nőstényhez képest feltűnően apró Echiostoma himecske, ha megtetszik neki egy fajtán belüli hölgy, minden udvarlás mellőzésével egyszerűen beleharap, és ezzel nyomban rá is tapad. A halleány testében ugyanis a harapástól feldúsulnak az erek, egyesülnek a hím vérpályáival, és a két hal soha többé nem válik meg egymástól. A lírai történetben csak egy a meghökkentő: a sorsdöntő pillanattól kezdve, midőn a hím a párjára tapad, saját létfenntartásával többé nem foglalkozik, táplálékát kizárólag a nőstény testéből szívja fel... ÁRT-E A STRESSZ? A stresszelméletet megfogalmazó Selye János csak a túlfeszítettséget ítélte ártalmasnak. A kellően adagolt stresszt inkább hasznosnak, éltetőnek tartotta, hiszen a szervezet egészséges munkájához, a szellem frissen tartásához bizonyos mennyiségű feszültség elengedhetetlenül szükséges. Amennyire árthat a túlhajszoltság. — Bocsásson meg — mentegetőzött a befolyásos személyiség. Ismét eltelt másfél perc. A befolyásos személyiség letette a telefonkagylót. — Nos, most már zavartalanul beszélgethetünk — szólt hozzám mosolyogva. De még annyi időm sem volt, hogy kinyissam a számat, amikor harmadszor is csengett a telefon. A fontos ember tíz perc múlva letette a kagylót, és barátságosan nézett rám. — No látja, csak öt percem volt az ön számára, és mégis teljes negyedórát beszélgettünk. Örülök, hogy megismerhettem, köszönöm a látogatását. Inkább én köszönöm önnek, hogy időt szakított számomra — válaszoltam elfogódottan és teljesen feleslegesen. A lépcsőházban eszméltem rá, hogy voltaképp semmit sem intéztem el. Nem volt módom elmondani, miről is van szó. Hirtelen nagyon dühös lettem: haragudtam önmagámra, a befolyásos személyiségre, sőt még a telefonra is. Másnap azonban kedvező döntésről szóló értesítést kaptam abból a hivatalból, ahol eddig nem voltak hajlandóak elintézni az ügyemet. Természetesen felhívtam a fontos személyiséget, hogy köszönetét mondjak a közbenjárásért. A fontos személyiség biztosított afelől, hogy bár egyáltalán nem ismeri ügyemet, a maga részéről minden tekintetben támogatja. Ford.: G. Gy. ugyanannyira romboló lehet az ingerszegény környezet, az egyhangúság. De hol a határ? Mi az a mennyiség az izgalomból, ami már árt? A „dózis" egyénenként változó. Herbert von Karajan, amikor egyszer egy Wagner-operát készült vezényelni, stresszvizsgálatokat végeztetett magán az egyik próbán. Kiderült, hogy nem annyira a fizikai erőkifejtés, mint a vezényléssel járó érzetmi stressz hatására érverése percenként harminccal nőtt, emelkedett a vérnyomása, szaporább lett a lélegzete, verejtékmirigyei is fokozatosan működtek. Hasonló érzelmi stressz volt kimutatható a zenerajongóknál, miközben hallgatták a muzsikát. Ám az is bebizonyosodott, hogy a zene által kiváltott stressz, bármilyen felajzó is a ritmus, nem ártalmas. Ellentétben a váratlan öröm stresszhatásával, amely ha túl nagy, érzékeny lelkű embereknél akár sokkos állapotot is előidézhet. HÉTMILLIÓ VEGYÜLET Az amerikai Chemical Abstract Service (CAS) bejelentése szerint már több mint hétmillió kémiai vegyület szerepel a nyilvántartásban. Évente további mintegy 420 ezer anyagot írnak le először. Ezeknek csak a töredékét vizsgálják tovább és hasznosítják is. Az 1965 óta regisztrált vegyületek 75 %-át csak egyszer írták le a szakirodalomban. A nyilvántartott vegyületek 97 %-át szerkezetileg tökéletesen azonosították. 24 %-át sztereokémiái módszerekkel is meghatározták. A maradék 3 %-nak csak a nevét vagy a definícióját adták meg. A hétmillió anyagra 10,7 millió elnevezést használnak. A legtöbb megnevezése (kb. 1 400) a polietilénnek van. A SZUPERTRIÓ Ember legyen a talpán, aki első nekifutásra hiba nélkül tudja összeadni, hány betörést követtek el eddig a Prágai Fővárosi Bíróságon elítélt három főnyi banda tagjai együtt és külön-külön, hiszen még ahhoz is papír és ceruza kell, hogy eddigi börtönéveiket számba vegyük ... A legegyszerűbb ezért, ha azt mondjuk: a 30 éves Josef Harrer és a 38 éves Jan Hlavina eddigi életének csaknem harmadát, a 30 éves Frantiáek Kuchar pedig negyedét töltötte zárt falak között. Ebből egyúttal az is nyilvánvaló, hogy hiába csiszolták csaknem tökéletesre a módszereiket, hiába lettek a lopással elegy vagánykodás mesterei, végül mindig rajtavesztenek. Az érettségizett Frantiáek Kuchar, a segédmunkás Josef Harrer és a pincérnek tanult Jan Hlavina a börtönben ismerték meg egymást, amely mindeddig nyilvánvalóan semmiféle visszataszító hatást nem gyakorolt rájuk. Sőt: azonnal felismerték a jövőbeni együttműködés lehetőségeit. Elhatározásukat tett követte. Harrer már utolsó szabadságvesztésének letöltése után néhány nappal megkereste Hlavinát, s később Kuchaízsal is találkozott, aki — nyilván a jövőre készülve — betörésjelző készülékeket ismertető tudományos cikkeket halmozott fel a lakásán. Az első hetekben azonban csak Hlavinával járt betömi Josef Harrer, gondosan kiválasztott prágai lakásokba és még gondosabban választott időpontokban. A hagyományos védekező módszerek nem okoztak nekik különösebb gondot: az előszobában talált házőrző kutyát például egyszerűen bezárták a fürdőszobába, de gyanús zajok hallatán sem estek pánikba, mert a gyors menekülés közben sem felejtették ott a zsákmányt. Egy idő után már annyi ékszert és más értéket loptak. hogy nem kellett mindent pénzzé tenniük a feketepiacon, hanem ők maguk voltak a „vevők". Egy alkalommal például Harrer tekintélyes értéket képviselő aranykollekciót adott át Hlavinának ugyancsak tekintélyes értékű idegen valutáért, amit azután Harrer csehszlovák koronára váltott, amiből egy használt személygépkocsit vett, hogy kényelmesebben tudjon betörni. A jól jövedelmező együttműködésnek egy autóbaleset vetett véget, amiért másfél évre bevonták Harrer jogosítványát. Neki azonban egy ilyen „apróság" nem okozott gondot, mert a korábban „elvesztett" jogosítványa helyett kapott sofőrigazolványt szolgáltatta be ezúttal — ö pedig tovább vezetett az eredeti jogosítvánnyal. Azért vált meg Hlavinától, mert az is áldozata volt a balesetnek, s a karját törte. Felkötött karral viszont igen feltűnő és könnyen azonosítható jelenség lett volna. Ezen kívül rossz hallása is zavarólag hatott már a betöréseknél, ahol minden neszre fülelni kell. így hát Harrer Kucharzsal vette fel a kapcsolatot. Ezután kezdődött a valóban profi munkák időszaka. Főként ismertebb művészekhez és jól szituált családokhoz törtek be. Amit szereztek, homályban maradt orgazdáknak adták el. Mivel azonban a tolvaj sem szereti, ha becsapják. ezért minden arany- és ezüsttárgyat gondosan lemértek s osztályoztak, illetve cédulákkal láttak el a továbbadás előtt. Egymással szemben is korrektül elszámoltak. Megesett például, hogy egyikük pénzzel vál tóttá meg a zsákmány ráeső részét, azután az aranynak hitt láncról kiderült, hogy nem valódi, így az összeg, amit az egyik betörő a másiktól kapott, végül is a társával szembeni tartozásként szerepelt házi nyilvántartásában. A „tisztességre" törekvő betörők kifinomult ízlésűek is voltak. A szokásos eljárást — például a nagyobb mennyiségben zsákmányolt arany ékszerek átalakíttatását és az ezüstök beolvasztását — nemegyszer mellőzték, mert sajnálták a szép darabokat. így nem került az őket segítő ötvösökhöz egyik legszebb zsákmányuk sem: egy több kilogramm súlyú ezüst étkészlet. — Nincs az a kontár ötvös, aki olyan barbár lenne, hogy ilyen szép dolgokat beolvasszon — vallotta Kuchar. Egymással szemben fennálló és gondosan jegyzett adósságaik fedezetét, persze, újabb s mind gondosabban előkészített betörésekkel teremtették elő. A legtöbb értéket egy belvárosi művészlakásból vitték el. Tetemes összegre rúgó zsákmányukhoz nem könnyen jutottak hozzá — az ajtón két zár is volt és riasztóberendezés is védte a lakást —; ám vakmerő és leleményes, szinte bűnügyi filmbe kívánkozó akciójuk végül is sikerrel járt. Úgy okoskodtak, ha nem juthatnak be az ajtón, majd bejutnak a szomszédos lakáson keresztül, áttörve a viszonylag vékony közfalat. Felszerelték hát magukat fúrógépekkel és egyéb szerszámokkal, s az alkalmasnak talált időpontban (a nyaralásra utazott háziak távollétében) be is hatoltak a szomszédos lakásba. Itt akkora lyukat ütöttek a falon, hogy egyikük kényelmesen átbújhatott rajta, hogy először is kikapcsolja a riasztóberendezést. A lehulló törmelékek alá — biztos, ami biztos — párnát tettek... Igen óvatosak voltak. Egy ideig a riasztó kikapcsolása után is fékezték mohóságukat, hiszen ki tudja, mit tud az a riasztó, hátha jelez valamilyen módon. Lementek ezért az utcára, az ott várakozó autóhoz és figyeltek. Nem keltettek feltűnést, csupán az autót kellett elvinniük a sarkon túlra, mert a közeli élelmiszerüzlet vezetője rájuk szólt, hogy rossz helyen parkolnak ... Ezután visszatértek a lakásba és összeszedték a súlyra is tekintélyes értékeket. „Munkájuk" végeztéig kétszer is fordulniuk kellett. Az elkövetkező napokban még egy, nagyjából félszázezer korona hasznot hozó betörést követtek el, egy-két héttel később azonban már gyülekeztek a fejük fölött a viharfelhők. Kuchart előállították, Harrer pedig erről értesülve, megint Hlavinához fordult: segítsen biztonságba helyezni a Kucharzsal közösen lopott holmikat, mielőtt a rendőrség megtalálja. Hlavina nem hagyta cserben egykori bűntársát, igaz, néhány aranytárgyat magához vett, pontosabban kisajátított a segítségért. Végül azonban mindhárman rendőrkézre kerültek, és az elkövetett lopásokért, valamint a devizagazdálkodás szabályainak megsértéséért hármukat összesen 23 évi szabadságvesztésre ítélték, fellelhető vagyontárgyaikat elkobozták, s kötelezték őket az okozott károk megtérítésére. Mivel a lopások zömét autó segítségével követték el, Kuchart és Harrert tíz-tíz évre, Hlavinát pedig hat évre eltiltották a járművezetéstől is. (M-) 19
