A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-10-30 / 44. szám
KINCSÜNK A NYELV Blaskovics József Összefüggések A magyarok ősei már az uráli őshazában kerültek közeli és szoros kapcsolatba szomszédaikkal, a hatalmas tülkökkel és kultúrájukkal. Ez a kapcsolat több mint egy évezreden keresztül tartott és folytatódott a kaukázusi és lebédiai hazájukban is, sőt a Kárpátmedencében való letelepedésük után sem ért teljesen véget. Ezen kapcsolatok során a magyarság elődei átvették a türkök törzsi szervezetét, életmódjuk és szokásaik nagy részét, sőt a „vallásukat" is annyira, hogy a történelem színpadán való megjelenésükkor egy lovas nomád türk nép benyomását keltették, ahogy ezt az egykorú, főleg arab és bizánci történelmi források is bizonyítják. Vallásuk természetesen nem a mai értelemben vett vallás volt, hanem különféle hiedelmek és évezredes ősi hagyományokon alapuló szokások tömkelegé és sokasága, amely az ókori kultúrák (kínai, mezopotámiai, egyiptomi, görög, latin, zsidó, sőt keresztény és mohamedán) kisugárzásának hatására gazdagodott és terebélyesedett. A középkori keresztény források az ázsiai és európai népeket pogányoknak nevezték, a rómaiak pedig egyszerűen barbároknak titulálták. A „pogány" magyarság nemcsak kulturális kapcsolatban állott a türkökkel, hanem törzsszövetségre is lépett velük, egy ideig a Türk Birodalom (Köktürk, Tu-ku, mely 552—754 közötti években állott fenn) alattvalója is volt, sőt több türk népelemet és kisebb etnográfiai csoportot (az avarok maradványait, kabar-kazárokat, besenyőket, úzokat és kúnokat) magába is olvasztott. A türk kultúra hatása még a kereszténység felvétele után sem enyészett el teljesen, és a türk népelemek teljes asszimilálódásáig (13—14. század) tartott. De nemcsak szervezetében, szokásaiban, vallási hiedelmeiben nyilatkozott meg a türk kultúra hatása, hanem nyelvében is gazdagodott a magyar nép. Több száz kultúrszót vettek át őseink a türkök nyelvéből, • pl. búza, árpa, törvény, könyv, betű, ír, szám, béke, bátor, kantár, bika, tinó, tarló, boglya, sátor, gyűrű, gyertya, gyöngy, gyapjú, gyümölcs, szőlő, dió, kender, dél, szél, bájos, harang, stb. A közszavakon kívül divatossá váltak a török személy-, nemzetség-, méltóság- és törzsnevek, főleg a vezető réteg tagjainak sorában, pl. Aba, Pata, Ákos, Tarján, Géza, Zoltán, Kálmán, Saroltu, Taksony, Karcsa, Bese, stb. A magyar nyelvi eredetű nevek (Előd, Levente, Emese, Emőke, Lehel, Eperjes) lassan elavulnak. A Kárpát-medencében való letelepedés után keletkeztek a magyar földrajzi nevek (hegy-, domb-, táj-, víz-, és településnevek). Ezek rendszerint valami topográfiai tulajdonság alapján közszókból keletkeztek (Ság, Sajó, Sárvíz, Fűzitő, Hollókő, Hodos, Belényes, Erdőd, Cegléd, Almás stb.). Nagy a száma azoknak a neveknek, amelyek személynevekből eredtek. Ezek közé soroljuk a nép-, törzs-, nemzetség- és méltóságnévböl keletkezett neveket, pl. Aba, Tétény. Tokaj, Szolnok, Keve, Taksony. Ez utóbbi típusú helynévadás annyira jellemző a magyarságra, hogy „magyar helynévadásnak" is nevezik. A személynevek között, amelyek alapul szolgáltak a településnevek keletkezéséhez, sok olyan név van, mint fentebb láttuk, amelyeknek értelmét a török (türk) nyelvek segítségével lehet megfejteni. Ezek azért különösen fontosak, mert keletkezésük idejére is támaszpontot nyújtanak. Ugyanis csak egy bizonyos, elég jól meghatározható időszakban keletkezhettek, ellentétben sok régi magyar nyelvi eredetű helynévvel, melynek etimológiája legtöbbször teljesen „világos", emiatt nem nyújtanak keletkezésük idejére támpontot, mert bármikor és bárhol keletkezhettek. pl. Almás,1 Szőlős, Várad, Hodos, Körtvélyes, átb. Nagy azonban az olyan településeknek a száma, amelyeknek etimológiája nem ennyire „közérthető", mert vagy elavult magyar alapszóból keletkeztek, amelyeknek jelentése már feledésbe merült, pl. Ság (erdős hegy, domb), Győr (gyűr — kisebb lapos talajemelkedés sík területen, amely árvizek alkalmával is szárazon marad), Salgó (csillogó, fénylő), vagy idegen szóból származtak, pl. Bereg) a szláv part, dombocska értelmű szóból), Pilis (szláv: kopasz, csupasz, azaz erdőtlen domb), stb. Sokszor annyira megváltozott az alapszó alakja, hogy nehéz felismerni, pl. Sajó (só + jó, azaz sós víz), Csitár (stítar, vagyis pajzsgyártó), Csongrád (fekete vár), Zemplén (földvárj. A türk nyelvek alapján megfejthető személynevekből magyar helynévadással keletkezett településnevek csak a 10—13. században jöhettek létre, amikor még a törökös személynevek divatosak voltak és a keresztény nevek nem szorították ki teljesen. Ezt a tényt, történelmi (okiratos, feljegyzéses) adatokkal is tudjuk bizonyítani. Elég, ha az okiratokban utána nézünk, hogy pl. Bajcs, Bajka, Őrs, Tétény, Vajka. Misérd, Keszi stb. helyneveket milyen alakban és mikor jegyezték fel. Az ilyen nevek keletkezésének időpontjára további bizonyítékul szolgálna a türk néptöredékek (besenyő, kún, kazár, káliz) letelepedésének ténye és ideje. Ezek a néptöredékek ugyanis a 13—14. században már teljesen asszimilálódtak a környező magyar vagy szlovák lakosságba és így településneveik már később nem keletkezhettek, de a 9—10. századok előtt sem, pl. Keszi, Kürt, Bolár, Bél, Misérd, Kovárc, Besenyő. Hasonlóan: Besenová, Kozárovce, Peceríady, Pecenice, Causa, stb. Természetesen nagy a száma az ismeretlen, vagy bizonytalan eredetű és tévesen értelmezett településneveknek. Ezek közt tallózva több olyan névre bukkanhatunk, „Az íróasztalom legyen a síremlékem Az emlékmúzeum Csöndben és békében éltem... Gárdonyi Géza 1897. június 22-én költözött az alkotó nyugalmat ígérő csöndes vidéki városba, Egerbe. Abban, hogy a vidéki városok közül éppen Egert választotta, nyilván szerepet játszott az is, hogy a „szegények egyetemét", vagyis a tanítóképzőt itt végezte el, s barátja, az egri születésű Bródy Sándor is a „magyar dicsőség" városát tanácsolta. A ház, amelybe édesanyjával és két fiával beköltözik, a város szélén áll. Csodálatos a panoráma, ami innen tárul a látogató elé. Középen a város tetőrengetege, jobbra a ködbe burkolózó Bükk. balra a vár, romjai egész a házig nyúlnak. Ideális hely a nagyvilág zajától elzárkózni kívánó, békésen pipázható, hallgató férfiú számára, aki azonban mégis jelen van a világi árban. Persze, elsősorban műveivel. Mindenütt kedvelik, írásait kapkodják a lapok, munkásságának elismerése sem várat magára. Tagjául választja a Petőfi, majd a Kisfaludi Társaság, felveszi sorába a Magyar s a Milánói Tudományos Akadémia. S az egri magányban egymás után születnek Gárdonyi legmaradandóbb művei. Ő maga Így mesél ezekről az évekről: „Csöndben és békében éltem anyámmal meg a két fiammal. Évenként egyszer-kétszer fordultam egyet Budán-Pesten is, hogy a jó barátaim lássam, s hogy könyveket vegyek. Aztán ismét visszatértem a csöndességembe." Az egriek egyszerű, hallgatag, jószívű embernek ismerték, ezért szerették a csöndes magányban élő „remetét". Amikor 30 éves írói jubileumát akarták ünnepelni. Gárdonyi minden ajánlatot visszautasított, mondván: „Nemzetem háláját jubileum nélkül is érzem Íróasztalomról". Azt azonban, hogy a Takács utcát, melyben az író háza állott az egri városi tanács Gárdonyi Géza utcává keresztelje, már nem tudta kivédeni. Ennek az utcának 28-as számmal jelölt háza, az író egykori hajléka ma emlékmúzeum. A három helyiségből álló házban minden tárgy az író emlékét idézi. Az előszobában nagy utazóládája hívja fel magára a belépő figyelmét, szomszédságában a sétaülőke. A jobbra nyíló nagy könyvtárszobáit)
