A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-10-23 / 43. szám
BILL PRONZINI JOGI TANÁCSOK NYUGDÍJBAN Don Lehman épp a korláttal elkerített verandán üldögélve pipázgatott, és gyönyörködött a folyóban, amely kecses ezüstszalagként kanyargón odalenn a völgyben a vörösfenyök közön, amikor kopogtak az ajtón. David Reading volt az, akit Lehman legalább hat éve nem látott már. Egy darabig szótlanul bámultak egymásra, aztán Lehman félreállt az ajtóból, és beengedte Readinget. Lehman lassú, kimért mozdulattal becsukta az ajtót, aztán látogatója felé fordult. Reading alaposan szemügyre vette a helyiséget. — Frankó kis hely ez itt, Don — jegyezte meg. — Igen — mondta Lehman. — Az. — Én mondom, neked van igazad — folytatta Reading'. — Én is valami ilyet képzelek el magamnak, ha majd visszavonultam. Lehman napégette, barázdált arca kifejezéstelenül nézett rá. — Hogyan találtál meg. David? Reading hátat fordított a fafaragványnak. — Épp te kérded ezt ? — Nos. hadd hallom. Dave, miért jöttél ? — Reading mosolyogva nézett Lehman szemébe. — Hát akkor máris a tárgyra térnék. Don — kezdte. — Egy szívességet szeretnék kérni tőled. Lehman bólintott, és meggyújtotta a pipáját. — Tudtam, amint megláttalak. — Pácban vagyok — mondta Reading. — Senki máshoz nem fordulhatok... — Csakhogy én már visszavonultam, Dave — közölte Lehman. — Te is jól tudod. — Persze, persze. De valamikor nagyon jó barátok voltunk. Ezért gondoltam, hogy talán... — Nem segíthetek, Dave. — Nem ingyen kívánom, Don — mondta Reading. — Megkapnád a szokásos tarifádat. — Nekem már nincs tarifám. — Don... — Nézd — kezdte Lehman —. amikor visszavonultam, pontot tettem a múltra. Nincs is szebb időszak egy ember életében, és én csak most tudtam meg, mi az igazi boldogság. Ez a hely mindennél fontosabb számomra, és csöpp kedvem sincs kimozdulni innét. Egyetlen napra sem. Meg tudod ezt érteni? — Meg — felelte Reading —, de ... Lehman odalépett egy kis zsúrkocsihoz, amelyen különféle italok és poharak álltak. — Italt, Dave? — Nem bánom — bólintott Reading. — A szokásosat? — Azt. Lehman egy whiskykoktélt kevert Readingnek, saját magának pedig egy kis konyakot töltött. Reading jókorát húzott az italból. — Don — mondta —, nagyon nagy pácban vagyok. Két banda harcáról van szó. Tudod, mi vár arra. amelyik a rövidebbet húzza? — Tudom — felelte Lehman nyugodtan pöfékelve. — Két bandát mondtál. Az egyik a tiéd. És a másik? — Nick Tayloré. — Szóval őt kéne elintézni ? — Igen — felelte Reading kis szünet után. — Tudsz róla, hogy Nick és én valamikor jó barátok voltunk? — Tudok. — Azt is tudtad, hogy már visszavonultam. Mégis miből gondoltad, hogy épp Mck miatt mozdulnék ki? — A régi szép időkben mindenkinek dolgoztál, aki jól megfizetett — mondta Reading. — Soha semmibe nem keverted bele a személyes érzelmeidet. Lehman felhajtotta a konyakot. — Annyian vannak még, akikhez fordulhatnál. — Igaz, de Nick annyira óvatos, hogy senki nem férkőzhet a közelébe. Számodra nem jelentene problémát. . Lehman láthatóan habozott kissé. Azután azt mondta: — Talán jobb volna, ha kimennénk a verandára, és ott beszélnénk meg. Kimentek a verandára. Lehman a korláthoz állt, és lenézett az alattuk elterülő tájra. — Mit szólsz a kilátáshoz? — kérdezte. — Csudaszép, Don — mondta Reading melléje lépve. — Első látásra beleszerettem — mondta Lehman. — Tökéletesen el van zárva a külvilágtól. Három és fél mérföldes körzetben sehol egy lélek. Reading ivott a koktéljából, s bólintott. — A verandám épp a szakadék fölé nyúlik — folytatta Lehman. — Legalább ötszáz láb mély. És semmi sincs odalenn, csak a vadon; végig a folyó mentén. — Don, nem térhetnénk rá a... — Dehogyisnem. Igazad van — mondta Lehman, azzal kissé hátralépett. Reading combjával a korlátnak támaszkodva álldogált. Lehman nagyon könnyed, macskaszerü mozdulattal a hátához nyúlt, és lökött rajta egyet. Reading ösztönösen hadonászva próbált megkapaszkodni valamiben. A pohár kiesett a kezéből, és végiggurult a padlón. Még egy utolsó erőfeszítést tett, hogy visszanyerje egyensúlyát, de hiába. Átesett a korláton. Pörögve-forogva zuhant lefelé, ahogy a lassított felvételeken látni. Lehman még ottmaradt egy darabig, és lefelé bámult a kusza, zöld, barna, teljesen hangszigetelő tömött növénytakaróra. Azután sarkon fordult, és bement az előszobába a telefonasztalkához. Egy névjegykártyát vett elő levéltárcájából, aztán feltárcsázott egy sokjegyű távolsági számot. Várt. — Halló — szólalt meg egy lágy hang a vonal végén. — Te vagy az, Nick? — Igen. — Itt Don Lehman. — Hogy vagy. Don? — Vagyogatok — válaszolta Lehman. — Úgy döntöttem, mégis elfogadom az ajánlatodat. Rövid hallgatás következett. Azután Nick Taylor azt mondta. — Örömmel hallom, Don. Már biztosra vettem, hogy teljesen begubóztál és az isten se mozdít ki abból a kuckóból. , — Erre nem is lesz szükség — mondta Lehman. — A szokásos tarifámat fizeted, igaz? — fgen. Tízezret. — Akkor fel is hozhatod, ha majd ráérsz — mondta Lehman. — Nem sürgős. A részleteket majd személyesen. — Rendben. — Lehman letette a kagylót, aztán kiment a verandára. Visszaült a fonott székbe, és jól teleszívta tüdejét az ózondús levegővel. „5 000 Kös a levegőbe" jeligéjű olvasónk ezt írja: „Családi házat építünk, amelyben a villanyszerelést magánúton, tehát nem valamely cég által végeztettük el. Még mielőtt a házba beköltöztünk volna, egy napon ellenőrzés jött az áramszolgáltató vállalattól, amely megáUapitotta, hogy nem jogosult céggel végeztettük a szerelést és hogy árammérő felszerelése nélkül a villany már be van kapcsolva. Ezért 5 000 Kös pénzbírságot róttak ki ránk. amit meg is fizettünk. Mint utólag megállapítottuk, a villanyszerelő — tudtunk nélkül — már előzőleg próbaképpen bekapcsolta az áramot, hogy meggyőződjék a szerelés helyességéről, hogy a kapcsolók és a ház áram alatt van-e, majd elfelejtette az áramot ismét kikapcsolni. Mi azonban az áramot még egyáltalán nem használtuk, mert a házban még nem is lakunk. Jogosan büntettek-e meg? S nem lehetett volna kevesebb a büntetés?" — kérdi olvasónk. A lakossági áramszolgáltatásról a Törvénytárban 1978-ban 140. szám alatt közzétett hirdetmény rendelkezik, amely a magánszemélyek és a nem szocialista szervezetek részére való áramszolgáltatásra vonatkozik. Eszerint az áramszolgáltatáshoz a villanytársaság és a fogyasztó közötti szerződés szükséges, amely úgy jön létre, hogy a fogyasztó a villanytársaság által kiadott hivatalos nyomtatványon bejelentést tesz, amelyet a villanytársaság igazol. A bejelentésen, amelyet a fogyasztónak alá kell írnia, a Törvénytárban 1978-ban 51. szám alatt közzétett hirdetményben feltüntetett jogosultsággal rendelkező szervezetnek (jogosult szerelő vállalatnak) igazolni kell, hogy a villanyszerelést szakszerűen végezték el. Enétkül az igazolás nélkül a villanytársaság a fogyasztó bejelentését nem fogadja el. Az idézett 140. sz. hirdetmény 10. paragrafusa tartalmazza a jogtalan áramfogyasztásról szóló rendelkezéseket. Ezek szerint jogtalan áramfogyasztásról van szó akkor, ha a fogyasztó a villanyáramot anélkül használja, hogy ezt bejelentette volna és a villanytársaság a bejelentését igazolta volna és a fogyasztást nem méri a villanytársaság árammérője. Ugyancsak jogtalan áramfogyasztást képez, ha a fogyasztó az árammérő berendezésen olyan változtatást eszközöl, hogy ez ne mérje, vagy helytelenül mérje a fogyasztást, ha az árammérőt a villanytársaság beleegyezése nélkül áthelyezi, vagy ha ezt vagy a mértékhitelesítési vagy vállalati plombákat megrongálja stb. A bejelentés nélküli áramfogyasztásért, valamint az áramfogyasztás mérésének szándékos meghiúsításáért, a villanytársaság minden egyes esetben kártérítést követel, ami háromfázisú villanyáram esetében 5 000 Kös-t, kétfázisú villanyáram esetében pedig 2 000 Kcs-t tesz ki. Az árammérő engedély nélküli áthelyezése, vagy az árammérő (a plombák) megrongálása esetében a villanytársaságnak a tényleges fogyasztáson kívül 300 Kös kártérítésre van igénye. A mondottak szerint olvasónktól jogosan követelte a villanytársaság az 5 000 Kcs-t kitevő kártérítést. „Tényleges katonai szolgálat" jeligéjű olvasónk azt kérdezi, hogy milyen igényei vannak a munkaadójával szemben, ha most tényleges katonai szolgálatra kell bevonulnia. Iskolai tanulmányai befejezése után ez év július 1 -jétől van munkaviszonyban. Annak a dolgozónak, aki katonai szolgálatra kap behívót, igénye van arra. hogy a munkaadója a bevonulás előtti utolsó héten megfelelő szabadidőt adjon neki arra. hogy a személyes és családi ügyeit elintézhesse, ez azonban legfeljebb egy napot tehet ki. Amennyiben a bevonuló katona munkaviszonya az utolsó munkaadójánál a bevonulást közvetlenül megelőzőleg legalább három hónapig tartott, akkor fizetett utazási napokra van igénye. Ha ugyanis a bevontáénak a lakóhelyétől oly távol eső helyen kell a tényleges katonai szolgálatra jelentkeznie, hogy az utazása olyan közlekedési eszközökkel, amelyeket jogosult igénybe venni, hat óránál tovább tart, akkor neki az utazásra egy, s ha az utazása 18 óránál tovább tart, akkor két nap jár. De ha a bevonuló dolgozó az állandó lakhelyétől oly távol eső munkahelyen dolgozik, hogy az utazás innen a lakóhelyére hat óránál tovább tart, akkor a már említett utazási napokon felül még egy további utazási nap jár neki. Ha a munkaviszony az utolsó munkaadójánál a bevonulást közvetlenül megelőzően legalább három hónapig tartott, ugyancsak igénye van arra, hogy a munkaadója a katonai szolgálat első két hetére az átlagkeresetének megfelelő munkabért fizesse ki. Ezt a munkabért a behívóban meghatározott idő előtt három nappal kell kifizetni. „Felmondás" jeligéjű olvasónk azt kérdezi, hogy felmondhat-e a felesége, mert az eddigi munkahelyén gyakran kell szolgálati útra mennie, ami a 10 éves gyermekük nevelése szempontjából hátrányos. Most kedvezőbb munkabeosztású és jobban fizetett állás kínálkozik számára, amely közelebb is van a lakóhelyükhöz és nincs szolgálati utakkal egybekötve. A Munka Törvénykönyve külön rendelkezéseket tartalmaz a terhes nők és az anyák munkafeltételeiről. így például a terhes nőket és az egy évnél fiatalabb gyermekükről gondoskodó anyákat nem szabad szolgálati útra küldeni. Ha a dolgozó anyának egy évnél idősebb, de nyolc évnél fiatalabb gyermeke van, akkor szolgálati útra csak a beleegyezésével lehet küldeni. Idősebb gyermekről való gondoskodás esetén ez a tilalom már nem áll fenn. De a gyermekéről gondoskodó anyának joga van ez okból a munkaviszonyát felmondani, amint ezt a munkatörvény 51. sz. paragrafusa 1. bekezdésének c) pontja lehetővé teszi. Ebben az esetben a felmondásban elég az idézett rendelkezésre hivatkozni azzal. hogy a felmondás a gyermekéről való gondoskodás okából történik. Egészen mellékes az, hogy az anya a gyermekével otthon marad-e, vagy más állást vállal, amely a gyermekéről való gondoskodás szempontjából kedvezőbb (közeli munkahely, jobb időbeosztás stb.). Olvasónk felesége tehát a törvényes felmondási idővel, amely 30 éves korig egy hónap, 30-tól 40 éves korig két hónap, felmondhatja a munkaviszonyát. dr. B. G. 19
