A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-10-23 / 43. szám
••• A lukanyényeiek (Nenince) megmosolyogják a világot: ők ugyanis jó ideje megfejtették már az évszázados rejtélyt, s azóta bizton állítják: (náluk legalábbis) a tyúk volt előbb és csak ezután keletkezett a tojás ... — Egyszer, nem is olyan régen — magyarázta a minap dr, Dusán Fabian üzemi jogász, a Lukanyényei Vörös Lobogó Egységes Földműves-szövetkezet alelnöke — néhány kurta hónappal ezelőtt Domin János mérnök, közös gazdaságunk akkortájt hivatalban lévő elnöke magyarországi tanulmányi kiránduláson járt. „Kartársak — vetette föl útja során támadt ötletét mindjárt hazaérkezése után az első vezetőségi tanácskozáson — mi lenne, ha szövetkezetünk tésztagyárat létesítene? Mert nézzük csak, kezdte felsorakoztatni az érveit: a földjeinken termő búzából kiváló minőségű liszt készül. Készleteink bizonyos hányadát fel tudnánk használni a tésztakészítésben, csakúgy, mint a farmunkon termelt nagyüzemi értékesítésre kevésbé alkalmas, ám remek minőségű tyúktojásokat. A környékbeli lányok, asszonyok pedig — gondolom — kapva-kapnának a kí-Minden egyes tasak tartalmát bolti mérlegen ellenőrzik A fehérköpenyes lányok, asszonyok ügyi — Sajnos — kesereg Medve Gábor —, mostanság sokat rakoncátlankodnak a gyártó masinák nálkozó munkalehetőségen. Hát csupán a megfelelő gépsorokat kellene beszereznünk ..." Aztán az ötletből gondosan-pontosan kidolgozott terv, abból pedig hamarosan valóság lett: a nyényei efsz tésztakészítő melléküzemágában 1986 júniusában beindulhatott a termelés. Hát valahogy így kezdődött a tésztakészítő üzem históriája. — Persze, először csak próbaüzemelésbe fogtunk — magyarázza a faluszéli, fémesen csillogó jókora gyártó csarnok hivatali szobájában Iveta Püspökiová, a melléküzem vezető-irányító mérnöke. — Az induláskor mindössze 1 750 tojást dolgoztunk fel naponta. Aztán 1987. január elsejétől beindult a termelés. Tojóházainkban a tyúkok egy nap átlagosan 50 000 tojást tojnak, s mi ebből jelenleg 7 000 darabot hasznosítunk a tésztagyártásban huszonnégy óra alatt. Tizenkét nő kezdte a munkát, most viszont már 32 dolgozónk van. Legtöbbjük nyényei leány, fiatalasszony. Mindössze a karbantartási munkálatokat végzik férfiak. Ök hárman vannak. A gépszerelők egyike Medve Gábor. — Teljesítménybérben dolgozunk — újságolja az ügyeletes fiatalember —, mostanában már tűrhető a keresetünk. Úgy látszik, sikerült leküzdenünk az indulás gyermekbetegségeit. Csak ezek a fránya külföldi masinák ne rakoncátlankodnának újabban annyit! Két éve nősültem, Ipolynyék-A bal oldalon álló Iveta Püspökiová gyakorta tart minőségi ellenőrzést — Az én párom is „pilóta" — szólt át az egyik géptől Szlúzsik Mária —, régebben szintén Nagykürtösön dolgoztam. A „csíkgyárban" remekül érzem magamat, épp a minap jutott az eszembe, hogy szocialista brigádot kellene alakítani. Az „asszonykoszorú" minden tagja elégedett új munkahelyével. — A fizetésünk is kielégítő. Hónapokon át Iveta Püspökiová mérnöknő is ingázott. Idős szüleitől Kékkőből (Modry Kamen) buszozott naponta Lukanyényére. Most viszont ha dolgozói érdekeiről van szó: a gondot hamar megoldotta. Minden tésztagyári nő szövetkezeti taggá vált, s már saját bölcsődénkben, óvodánkban helyezhette el gyermekét. Én ezelőtt a nagykürtösi (Vel'ky Krtís) varrodában dolgoztam. Sokat kellett utaznom. Most többet lehetek a családdal. Egyébként május elsejétől már két műszakban termelünk. A férjem traktoros. Megértő ember. Ha délután dolgozom, ő vigyáz a másfél éves kicsire. ről (Vinica) kerültem Lukanyényére, jugoszláv, olasz meg hazai gépekkel folyik a termelés. A mérnöknövel körülnézünk a gyártócsarnokban is. — Eleinte — említi a tágas, világos helyiségben Ferencsik Mária műszakvezető — a kisgyermekes, szomszéd községből ingázó anyukáknak gondot okozott a reggeli munkakezdés. Ám szövetkezetünk vezetősége — s ezt minden nagyképűség nélkül állíthatom — nem ismer lehetetlent, 12
