A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)

1987-10-23 / 43. szám

A litvínovi járási ifjúsági szövetség Bron­tosaurus környezetvédő klubja arra az elhatározásra jutott, hogy a csupasz fa lakat gyermekrajzokkal kellene illuszt­rálni. Elhatározásukat tett követte, en­nek eredményeként látható például az egyik villamosmegállóban ez a kedves rajz. A Sanghaj melletti Sheshan hegyen álló obszervatórium a Kínai Tudományos Akadémia egyik csillagászati központja. A nagy kupola alól egy 1.56 méteres tükrös teleszkóp és egy 25 méteres rádióteleszkóp fürkészi az ég még fel nem derített titkait. A mezőgazdasági termelés megváltozá­sa magával hozta a vadállomány romlá­sát. A Kelet-csehországi kerületben pél­dául évi 10—15 százalékkal csökken a fácánállomány. Ezt igyekeznek pótolni a Hradec Králové melletti keltetőben, ahol évente mintegy 30 ezer fácáncsibe bújik ki a tojásból. Ezek egy része a szomszé­dos járásokban, más részé (export útján) Magyarországon kapirgál tovább. A ké­pen a fácántyúk fejlettségét, külső je­gyeit vizsgáló Miroslav Riha üzemvezető és Ruzena Polívková látható. HAIIDTTIlK-ODZASTUK-LÁTrUK W ' ; CIVILIZ/ EGY ISMERETLEN ÓKORI CIVILIZÁCIÓ - EBLA „A hatalmas királyi levéltár felfedezése Tell- Mardih-Eblában 1975-ben olyan felbolydu­lást okozott, amely a tudóskörökön messze túl is visszhangot keltett és kelt még ma is. Az ásatások egy csaknem négy évezrede eltűnt és szinte teljesen elfeledett civilizációt hoztak napvilágra, jóval előbbre helyezve ezzel az írott történelem kezdetét, és előrelé­pést ígérve az emberi faj kulturális fejlődésé­nek megismerésében." Chaim Bermant és Michael Weitzman könyve, amely magyarul a Gondolat kiadó gondozásában látott napvilágot, az eblai ásatásokhoz hasonlatosan, valódi szenzáció. Úgy tűnik, a magyar könyvkiadás, legalábbis ami a régészetet-őstörténetet illeti, most jut abba a szakaszba, amikor már nemcsak a legismertebb s igy persze leginkább elkopta­tott témákkal foglalkozik, hanem kitér a rész­letekre is, s olyan témakörök felé tereli az olvasó figyelmét, amelyről eddig alig-alig lehetett tudomása. Ez rendkívül izgalmas kiadvány, egy isme­retlen ókori civilizáció leírásának ürügyén voltaképpen sokkal többet ad, mint amit a címben ígér: nemcsak szinte teljesnek mondható ókori Közel-Kelet történetet (s ami ezzel majdnem egyenlő: Biblia-történe­tet), de általános régészet-történetet, sőt ékírás-történetet is kapunk egyben. Miből áll hát Ebla valódi jelentősége? — teszik fel a kérdést a szerzők, s rögtön válaszolnak is: „Először is, noha az eblai táblák nem az emberiség történetének eddig fellelt legrégibb dokumentumai, a nagy le­véltárak között az eblai kétségkívül messze a legrégibb gyűjtemény, amely körülbelül négyszer annyi táblát tartalmaz, mint amennyi az összes eddig ismert, 3. évezredi (vagy korábbi) lelőhelyekről származó táblák száma. A táblákon tükröződnek az emberi élet minden területének addigi vívmányai: a jog, a vallás és a természettudomány. Ebiá­ban ezek korábbi időkig követhetők nyomon, mint bármely más, eddigi dokumentum alapján. Első ízben sikerül részletes képet kapnunk egy i.'e. 3. évezredi közösség gaz­dasági életéről is, és valószínű, hogy a városi települések kezdeteire vonatkozó, számunk­ra még homályos részletekre is magyaráza­tot nyerhetünk az eblai levéltárban". (cselényi) Margaret Mitchell: ELFÚJTA A SZÉL A felszabadulás előtti években a Singer és Wolfner Irodalmi Intézet Részvénytársasága adta ki többezres példányszámban. Nem­csak a magyar olvasókat kápráztatta el a könyv, az egész világon nagy sikere volt, mi több, minden idők egyik legnagyobb könyv­sikere lett. A háború után évtizedekig nem jelent meg a hires amerikai bestseller, s így a zugpiacokon sokszorosára szökött fel az ára a régi kiadásoknak. A könyv ismerői azt hitték, az Elfújta a szé7-t a kelet-európai könyvpiacokról örökre elfújta a szól. A sors út­jai azonban kifürkészhetetlenek. Néhány éve szlovákul is kiadták, s most az Árkádia ki­adásában az előző fordító, KosárynéRéz Lola és Sulhóf József átültetésében két kö­tetben jelent meg az egykor agyonreklámo­zott regény. Hogy a mai olvasóknál milyen sikert arat majd, még nem tudni. Margaret Mitchell az amerikai délen, At­lantában született 1900-ban és 1949-ben halt meg. Régi család sarja, apja megbecsült ügyvéd. Az írónő kiváló iskolákban tanult és nevelkedett. Később az Atlanta Journal munkatársa lett. A húszas évek közepén férjhez ment a georgiai villanytársaság sajtó­főnökéhez. Aztán jött az autószerencsétlen­ség és Margaret Mitchell hosszú időre moz­gásképtelen lett. Ma már nem deríthető ki, unalmában vagy becsvágyában fogott-e re­gényíráshoz.. Tény, hogy megírta egyedülálló könyvét, amely 1936-ban jelent meg. A regény kéziratát a New York-i angol-ameri­kai nagy kiadóvállalat alelnöke fedezte fel, aki azért utazott Atlantába, a déli államok kulturális életének gócába, hogy új írókat találjon. Itt hallotta, hogy Margaret Mitchell regényt ír. Fölkereste és magával vitte a kéziratot. A többit tudjuk: világsiker lett belőle. A történelmi, illetve társadalmi regény cselekménye az amerikai polgárháború ide­jén játszódik, központi alakja az okos és becsvágyó Scarlett O'Hara, akinek sorsán át az amerikai történelem egyik legmozgalma­sabb szakaszának körképét kapjuk. Az írónő — maga is déli lévén — a cselekményt a gazdag déli ültetvényesek és rabszolgatartók szemszögéből, retrográd módon ábrázolja. Ennek ellenére a könyv olvasmányos, érdek­­feszítő, az olvasó nem unatkozhat fölötte.-Des-FIATAL ALKOTOK MŰHELYEIBŐL A szlovák képzőművészeti alap bratislavai Mihály utcai kiállítóterme olyan eldugott he­lyen van, hogy az utca embere, a járókelők, vásárlók aligha gondolnák: a szűk kapualj kiállitótermet rejt. Kár, mert igazán kellemes meglepetésben részesül az, aki betér a két különálló helyiségbe. Fiatalok, egy üveggel dolgozó képzőművész valamint architektu­­sok munkáit szemlélhetjük meg ezúttal.— Ján Mytny öt évvel ezelőtt a képzőművé­szeti főiskola üvegszakán ismerkedett meg a képzőművészetben csupán néhány évvel tért hóditó üveggel. Rövid munkássága alatt azonban csodálatosan kiismerte az anyag­ban rejlő lehetőségeket, s alkotott olyan darabokat, amelyek egyszerre meghökkentő­­ek és gyönyörködtetöek. Egyszer felületi megmunkálással, másszor a fénytörés és visszaverődés kihasználásával valósítja meg elképzeléseit. Izgalmas végignézni a fiatal építőművé­szek munkáit, mert valamennyi városaink, környezetünk átépítésével, kialakításával kapcsolatos. A huszonhat terv mindegyike az ezredfordulóig, azaz 2000-ig vázolja fel vá­rosaink képét. Mint érdekes, ötletes és ez a célszerűség mellett a fiatalok fantáziagaz­dagságát is bizonyítja. Bizonyára megvalósít­ják majd Jozef Hyravy tervét, Komárom (Ko­­márno) város vásárcsarnokának építészeti elképzelését. A tetszetős épület nemcsak hasznára, hanem díszére is válna a városnak. A kiállításon olyan pályamunkákat is látunk, amelyek nemzetközi versenyeken bizonyítot­ták alkotóik tehetségét, szaktudását. Ezek egyike az amszterdami színház épülettervére kiírt pályázaton fődíjat kapott munka. Alkotói Marián Pitka, Albert Rybarcák és Jozef Troli­­ga nem csupán az épület, hanem az egész környék kialakításának tervezetét elkészítet­ték. Méltán nyerték el a fődijat. Anna Savcá­­ková és Martin Koniar a kassai (Kosice) átjáróházak átépítésének tervét alkották meg, ügyes ötleteket adva a szűk tér kihasz­nálásához. A kiállítás, véleményem szerint legrokonszenvesebb része a kassai Dargói hősök lakótelep szabad térségének parkosí­tási terve. Tóth Mónika és Martin Koniar emberközpontú parkot, szabadidőközpontot képzelt el. Helyet kaphatnak itt játszóterek, sportpályák, büfék, de még piknikezőhely sütőrostokkal is. Milyen jó lenne ha ezek a szép és ésszerű tervek valósággá válnának. Benyák Mária KIBÉDI MÁSIK ARCA Már régebben hallottam arról, hogy a mű­vész alkatú emberek nemcsak egy, hanem olykor két-három művészeti ágban is jeles­kednek. Persze, itt és most nem próbálkoz­hatunk meg eme szellemi tehetségek nevé­nek felsorolásával, de a fenti állítás igazolá­sára mégis érdemes megemlíteni a világ legnagyobb freskófestőjét Leonardo da Vin­cit, aki mindent felülmúló festői tehetsége mellett az építészet és a természettudomá­nyok terén is kiváló eredményeket produkált. De említhetnénk például nagy regényírónkat Jókai Mórt is, aki szenvedélyes rajzoló volt. Ennek a szenvedélynek köszönhető — töb­bek között — a szülőházról fennmaradt rajz. Kortárs magyar színészeink között van aki fest (Agárdi Gábor), van aki riporterkedik (Rátonyi Róbert), némelyeK verset, regényt, darabot írnak. Ehhez a sokoldalú művészgárdához tarto­zik Kibédi Ervin is, aki szeptemberben, egy késő esti időpontban a budapesti tv egyes csatornáján „Az ismeretlen Kibédi" című műsorban valóban ismeretlen oldaláról mu­tatkozott be. Könnyed csevegéssel — amit Bodrogi Gyula, a Vidám Színpad igazgatója kezdett meg — indult az e műfajban is rendhagyó „riport". A beszélgetés elején még a komi­kus-színészként ismert művész vidulásra, ka­cagásra késztető fizimiskáján derültünk. Majd az észrevétlenül verses-dalos műsorrá varázsolódott riport mondanivalóját értel­münkig engedve, egyik pillanatról a másikra eluralkodott érzelmeinken az eddig ismeret­len Kibédi. Kibédi költészete! Vallott önmagáról, bölcselkedett az élet­ről, a világ emberéről versben, dalban, érzé­kenyen érintve egymástól elrugaszkodó ér­zéketlenségeinket! Gondolat- és érzelmi vilá­gának rokonszenvet keltő kifejezőeszközeivel tárulkozott ki előttünk. Most nem a más szövegét tolmácsolta, hanem önmagát, bel­ső énjét (is!) hozta (hozhatta!). Nem figyeltem meg, hogy meddig tartott a műsor (talán 50 percig?!), nekem rövidnek tűnt! Még elnéztem „elirigyeltem" volna a szépért, a jóért, az „ütem" helyett „melódiá­ért" ágáló, új arcú, megszépült Kibédit! Kovács József 9

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents