A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-10-23 / 43. szám
IMNE Az elmúlt két évtized során Szlovákia fővárosában egy olyan kétévenként ismétlődő képzőművészeti esemény emelkedett'a szemünk láttára világméretűvé, amely a saját fejlődése folyamatában példátlan módon igazolta önmagát, illetve a képzőművészeti intézményt megteremtő alapgondolat tartós létjogosultságát is. A Gyermekkönyv-illusztrációk Bratislavai Biennáléjáról van szó, ahol az idén — immár tizenegyedik alkalommal ötven ország háromszázhuszonegy rajzolója állított ki csaknem két és fél ezer művet. Az esemény a maga nemében egyedülálló, hiszen sehol a világon ekkora jelentőséget és területet nem kapott még e műfaj, mint itt — immár húsz éve — és rendszeresen. A BIB-et létrehozó ötlet kétségtelenül telitalálat volt, s a kiállítás tizenegyszeri kivitelezésének húsz esztendeje alatt a szándékhoz, szerephez méltó töretlen fejlődés úgyszintén elismerő fejhajtásra kötelez. A kiállítás megnyitása óta szinte naponta betérek egy-egy órácskára ez illusztrációrengetegbe, ahol eltévedni ugyan nem lehet, de egyre magabiztosabban tájékozódni annál inkább. Nemcsak az ügyben: vajon hogyan is áll manapság a világ gyermekkönyvkiadása; honnét, merre tart; jól fejlődik-e, vagy sem? —, hanem arról is fényesen tájékoztat, hogy vajon e fejlődés iránya és sebessége hogyan közelít a gyermekekhez. A kiállításon nyüzsgő gyermeksereg reakcióit figyelve olyan tapasztalatokat szerezhet az ember, amelyek nemcsak fontosak, hanem rendkívül biztos válaszokat képesek adni arra a kérdésre is: milyen legyen a gyermekeknek szánt könyv illusztrációja? És arra is: milyen ne legyen? — bár az utóbbira a mindennapi életben is gyakran kapunk választ, mitagadás, olykor nagyon egyértelműt. A BIB anyagának legjava — szerencsés összhangban a kiosztott dijakkal — a rég ismert alapszabályt erősíti, miszerint a gyermeket becsapni nem lehet. Ha a neki szánt könyvben az író és a rajzoló nem képes a valótlan, de mégis fenntartások nélkül hihető világ megteremtésére — ám arra mégis kísérletet tesz — akkor bűnt követ el, melynek súlya egyenes arányban áll a könyv példányszámával. Ha nem tud varázslatot teremteni úgy, hogy a szemfényvesztést elkerülje — csak tetézi a bűnt. Megnyugtató, hogy ez a rendkívülreprezentatív seregszemle ilyen egyértelműen képes újrafogalmazni az újrafogalmazandót, s képes fényesen bizonyítani, hogy gyerekkönyvet teremteni csakis tiszta szívvel, nyitottan, üzleti szempontok nélkül, divatirányzatok mellőzésével szabad. Hogy a teremtés folyamata a teremtő felnőttet ugyanabban az élményben részesítse, mint a befogadás folyamata a gyermeket. Hogy ezeket az analógiákat és párhuzamokat nem lehet megkerülni, ám ha valaki mégis megkísérli, nem értik a szavát, vagy szóba sem állnak vele a gyerekek, mert könyvét — szavát-rajzát — félredobják. A BIB nemzetközi jellegét nemcsak a széleskörű részvétel adja, hanem az is, hogy mindaz, amit felvonultat — tolmács nélkül is érthető, javarészt felemelő élmény. Itt-ott természetesen azt is felvillantja az anyag, amihez a tolmács is haszontalan. A lényeget viszont törvényerővel mondja ki: a jó és rossz rajzfilmek rengetegében, minden divatirányzattól függetlenül, a videó hódító hadjáratának évtizedében is az igazi, a tiszta gyerekkönyvé a győzelem. KESZELI FERENC Fotó: Gyökeres György Vasút Mexikóban egy földrengés után. A szakemberek most azon törik a fejüket, érdemes-e egyáltalán újjáépíteni ezt a vasutat, vagy valami más útvonalat kell választani. A kérdés az, hogy az a más útvonal mennyivel lenne biztonságosabb? Amikor ezeket a képeket válogattam, még javában tartott a nyár. Kutya meleg volt, ezt a kutya-bárt Nürnbergben (NSZK) fotózták, de elkelt volna itthon is. .. Az Amerikai Egyesült Államokban újra feléledt a mesemondás iránti érdeklődés. A Tenessee állambeli Jonesboroughban megrendezték a mesélők fesztiválját, amelyen négyezernél több felnőtt (és gyermek) gyűlt össze.---------^3 8
