A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-10-16 / 42. szám
& nehezen és rosszkedvűen ébredő emberek közé tartozott .. Most is, az álom és az ébrenlét mezsgyéjén, szinte testi fájdalom vett rajta erőt. A fájdalmas lebeges mindössze néhány pillanatig tartott, de úgy megkinozta, hogy meg a halál gondolata is megfordult a fejében. Igen, ébredés helyett meghalni volna jó! Egyszeriben megszűnne minden személyi es munkahelyi problémája, a másoké viszont megszaporodna. így kellene velük kitolni, így. Megérdemelnek! Teste egyetlen görcsbe rándult a selyempaplan alatt. Talpáról máris dőlt a víz, s tenyere szintén megizzadt. Mihelyt tudatosította, hogy hóval álmodott, nyugalma azonnal odalett, szorongása meg percről percre fokozódott. A rengeteg hó, amelyben álmában hempergett, halált jelent! Saját halálától nem félt. nem nyugtalanította. sőt, kívánta, de a mások halálának bekövetkezésétől irtózott. Rettegve ült fel kászálódott ki a paplan alól. s lépett le a puha szőnyegre — először ballábbal, amit — s ezt megrendülve vette tudomásul — már nem lehetett visszacsinálni. A fürdőszoba tükrében borostás, karikásszemű, nyúzott és riadt, negyvennégy éves, erősen őszülő férfival nézett farkasszemet. Izzadt ujjai a vízcsapok kék és piros gombjain matattak. Hiábavaló erőlködésére rosszindulatúan hörögtek fel. — Még ez is! — sóhajtotta hangosan, de amikor a vilianyborotva, el-elcsúszva zsírosán fénylő arcan, árva szőröket, sőt egész szörszigeteket hagyott maga után, szitkozódni kezdett. — Soha sincs jókedved! — piszkált belé az asszony. — Legalább egyszer kelnél föl jókedvűen. Legalább egyszer látnám! — mondta, miközben reggelit készített. Közönye, mellyel a gyűrött fürdököpenyben ide-oda ugráló, borzas nőt nézte, lassú utálatba ment át. — Kösd be a fejed, ha az étellel foglalatoskodol! — ütött az asztalra. — Hányszor mondjam még71 — adta vissza a piszkálódást, azután rátett még egy lapáttal: — Ha mégegyszer hajszál kerül a számba, ide köpöm ki a konyha közepére! Az asszony, akinek a szakszerűtlen házi szőkítésektől valóban erősen hullott a haja, elsírta magát és eléje lökte a reggelit. A férfi (víz hiányában fogat nem sikerült mosnia — a visszavágás is túl erősre sikerült) kétszeres rossz szájízzel készült hozzáfogni az evéshez, de mielőtt még a kenyérhez érhetett volna, néhányszor — gyors egymásutánban tüsszentenie kel lett. — Mi van ma? — kérdezte, de az asz szony még javában duzzogott és nem válaszolt. Ezért sandán a naptár felé tekintett, s miután megállapította, maga mondta ki a megfellebbezhetetlent: — Tehat szerda! Az asszony gúnyos, megvető pillantása meg abban a másodpercben arculcsapta. Ült hat a székén es már semmin sem csodálkozott: azon sem, hogy kiszáradt a torka, s az első falatok egymás után kifordultak a szájából, sem azon, hogy elfoFotomontázs: KRÁL KLARA gyott nyála jéghideg verítékpatakocskákra változott, s most lefelé folydogált a hátán. Az asszony közelebb jött, s mint kutyának szokás a csontot, úgy vetette elébe a három zöld bankjegyet. — Ezt mire adod7 — mordult rá a férfi. — Elfelejtetted? Szombaton eljegyzés! Ne bámulj úgy! A Klárié! Nem sikerült megfelelő inget beszereznem, pedig már két hete hajkurászom. A regiben nem jöhetsz, rojtos a gallérja meg az ujja. azonkívül a múltkor kiégetted Délután, ha végzel, vágd magad autóba, s nézd meg Z. ben a Priorban. Itthon szart sem kapni! „Ott sem, illetve ott is csak azt" — gondolta, de az órára nézett, s látta, hogy ilyesmire mar nincs idő. Felkapta ruháit, csizmába bújt, s idegesen ráncigálta a selejtes villámzárakat. Az egyiknek a felhúzoja azonnal a kezeben maradt. Pár pillanatig tanácstalanul lihegett, azután szótlanul földhöz vágta a felhúzót es köszönés nélkül elhagyta a lakast. Ujja türelmetlenül dobolt a valahol visszatar tott lift gombján (idős szomszédasszonyai épp visszatérőben voltak reggeli bevásárlásaikból és hangosan, ráérősen traccsoltak a lépcsöházban), majd oklével rávert az ajtajára A fülke nagysokára remegve megérkezett. Zajosan elfoglalta, s veszettül, értelmetlenül nyomta a gombot, égé szén addig, amíg le nem ért. A földszinten, kilépve a liftből, Balogék Jancsikájával ütközött össze — Csókolom! — köszönt Jancsika, kissé elharapva a szó elejét. Emberölö kedvén az ártatlanul rábámuló szempár mit sem változtatott. A sarokra erve (honnan bújt elő ?!) elszaladt előtte egy fekete macska. Visszafordult (teljesen fölösleges, már úgy sem lesz szerencsém!) és megkerülte a háztömböt. így meg el kellett haladnia a templom mellett, ahonnan épp akkor jött ki a fekete reverendás pap. Amikor összetalálkoztak, a férfi Isten helyett Belzebubra gondolt. Munkahelyere jókora késéssel érkezett, főnöke rendreutasito megjegyzéseit szótlanul lenyelte, mit is mondhatott volna, látszott, hogy a főnok alaposan felkészült. Társával berakodtak, a fonok kezébe nyomta a rendeléseket. — Remélem, meglesz a mai terv! — szólt utánuk nyomatékosan. Nem lett meg! Hiába furikáztak egész nap. a megrendelők közül senkit sem találtak otthon. — Mintha összebeszéltek volna! — jegyezte meg bosszúsan a kollégája. 0 megkukult Végül — nagy nehezen — egy épp zárni készülő boltban végeztek némi munkát. Hatvan koronát számlázhattak érte. Enynyit hoztak be a rájuk szabott ezernégyszáz helyett! A fonok dúlt-fúlt. Közben átöltöztek és vége lett a munkaidőnek. Hazarohant, lezuhanyozott (vegre megindult a víz, igaz, csak a hideg) és újra autóba vágta magát, ezúttal a sajátjába. Sietett. Hamar sötétedett, s ö nem szeretett sötétben vezetni. Rátaposott a gázpedálra és mereven nézte a fogyó utat. A következő pillanatban azt hitte, hogy az arokba fordul. Egy Lada jött vele szemben, tele apácával. Alig mellőzték el egymást, jóformán még fel sem ocsúdott, amikor valami pukkanást hallott, s a kocsi megbillent, majd megfarolt . . Fékezett, nagy nehezen egyenesbe hozta az autót, és lecammogott vele a padkára. Kiszállt, a durrdefekt láttán küldött egy sok mindent magába foglaló és kifejező tekintetet az égiek felé, elókotorta az emelőt es hozzáfogott a kerékcseréhez. Fél óráig bíbelődött az egyik rozsdás csavarral, utána már ment minden, mint a karikacsapas. Amikor vegre újból a volán mögött ült, és Z. felé hajtott, ismét olyan koszos és izzadt volt, mint nemrégiben, a zuhanyozás előtt. Z. ben, a Prior áruház parkolójában nem volt egy fia szabad hely, Hosszasan kerin gett az idegen városban, végül, felrúgva minden szabályt, beszemtelenkedett két ócska emeletes ház köze, s mélyen bent, a néptelen grundon, egy szürke, málló vakolatú tűzfal tövében leállította a kocsit. Erősen sötétedett. Első útja a fehérnemús boltok felé vezetett, mivel azok előbb zártak, mint a nagy áruház Végigloholta őket, persze hiába .. . Magából kikelve érkezett meg a Priorba, de amilyen állapotban volt, nem és nem sikerült megtalálnia a férfi fehérnemű osztályt. Végül, szégyenszemre, meg kellett kérdeznie A gúnyos útbaigazítás után egy-kettőre meglelte ugyan, de ing — megfelelő és az ő számában — itt sem volt. — Zárják be a boltot! — dühöngött hangosan. Mintegy végszóra megrecscsent az áruházi hangszóró és bejelentette a zárórát, udvariasan távozásra ösztökélve a kedves vásárlókat. — A keservit! — esi korintott a fogával és kirohant az épületből. 5 Jeges szél csapott az arcába, kissé kijózanította. Mélyeket lélegezve bandukolt az emeletes házak, a gépkocsi fele .. . f 1 Amikor az eldugott. Sötét telken megpillantotta a kocsi körvonalait, nem volt más vagya, mint épségben haza kormányoznia. Kulcsait csörgetve kinyitotta az ajtaját, bevágódott az ülésre és indított. Azaz csak indított volna ... A kocsi motorja nem gyűlt be. A kesztyűtartóban tapogatózva megkereste az elemlámpát, alig 14
