A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-10-16 / 42. szám
POLSKI ZWI4ZEK Csehszlovákiában közel hetvenezer lelket számláló lengyel kisebbség él — zömmel Césky Tesínben és annak környékén, a várost is átszelő Olsa folyó partján, kisebb-nagyobb településeken, mi több, erdei tanyákon is. Az utóbbi településforma nemcsak az adottságok okán, hanem a lengyelek hagyományőrző habitusának köszönhetően tartotta meg létjogosultságát... de erről majd inkább az alábbiakban essen szó. Az Olsa — lengyel nevén Olza — nem nagy folyó, de annál különlegesebb. Partját hatalmas, kerekre csiszolt vándorkövek szegélyezik, személykocsinál is nagyobb „kavicsok". A jégkorszaki gleccserek görgették idáig e vándorköveket, egészen a Skandináv-félszigetről s évszázadokon át arra is alkalmasak voltak, hogy pillérül szolgáljanak a folyó fölé épített hidak alatt, — sokszor úgy is, hogy híd se kellett, mert köröl-köre lépve lehetett rajtuk közlekedni. Szép vidék a Beszkidek vidéke — annak ellenére is, hogy az ostravai szénmedence, a trineci vasmű igencsak tekintélyes ipari jelleget ad a tájnak, mely léptennyomon váltakozik: kéményeket látsz, "kohókat, bányafelvonók tornyait, aztán gyelekhez, hiszen a legendás lengyelmagyar barátságon túlmenően minket az is összeköt, hogy közös hazában élő nemzetiség vagyunk. Szövetségük, a RZKO titkárságán már várnak ránk, ismertetik velünk a háromnapos vendégjárás programját. Igencsak ígéretesnek látszik, hiszen a mi zselizi népművészeti fesztiválunkhoz hasonló központi eseményen kívül falusi alapszervezetekbe látogatunk majd el, ahol Sidó Zoltán szerint nem fogok hinni a szememnek, mert... De ez maradjon meglepetés. Mi tagadás: meglepetés volt a javából. A PZKO kilencvennégy alapszervezete közül hetvenhatnak van saját otthona, ami azt jelenti, hogy ... ... hogy van hetvenhat olyan — zöm-Apró faluban, kicsi településen manapság eléggé ábrándos az ilyen elhatározás, hiszen ha nem központi fejlesztésű faluról van szó, a megvalósítás esélyei módfelett szerények. Hogyan építeni tehát ? — szólt a kérdés. Ahogy lehet! Hogyan lehet? Önerőből. Csakhogy az önerő kevés az ilyen vállalkozáshoz, kivált ha izomerőből, meg elhatározásból, akaraterőből áll. Pénz is kell hozzá, nem is kevés. A kérdések végén pedig következett a döntő válasz: a pénzt összeadjuk. Aztán ment minden, mind a karikacsapás : a legkisebb adomány ötven korona volt, a legnagyobb kétezer, de sokan voltak, akik a takarékból vették ki a pénzüket és kölcsönadták a PZKO alap-7 áncpróbára gyülekező fiatalok a bludovicei PZKO-ház bejáratánál a következő kilométer után már hegyek takarják mindezt, hatalmas szálerdők, szétszórt csendes tanyák, üdülők, rétek, majd áthaladsz egy takaros falucskán, s a hegyek mögül ismét felbukkannak a nehézipar szimbólumai. Így jutunk Cesky Tesínbe. Sidó Zoltánnak, a Csemadok Központi Bizottságának elnökével kétszeresen is rokonlátogatóba jöttünk az itt élő lenmel apró falunak számító — település, ahol egy-két évtizede vagy egy-két esztendeje nem volt semmilyen művelődési ház, vagy ha mégis, az nemcsak a művelődésre, közösségi életre, hanem a közönséges ott-tartózkodásra sem volt alkalmas. Lévén pedig, hogy ezeket a falvakat zömmel lengyelek lakják, úgy döntöttek: „építünk magunknak közösségi házat". Wladyslaw Niedoba szervezetének, azzal a perspektívával, hogy egyszer valamikor, ha a ház már felépült és működése során tőkét teremt — majd visszakapják a pénzüket. Kamat nélkül természetesen. A kamat híján ez tehát kötvénynek nem nevezhető, de kultúrkötvénynek már inkább, hiszen az igazi kamat maga a művelődési lehetőség, a közösségi életforma mindennapi gyakorlata, amiből ők kézzelfogható valóságot teremtettek. Az első ilyen PZKO-ház felépülése után úgy elterjedt a buzgalom, hogy — ismétlem és aláhúzom — ma hetvenhat ilyen épület áll a Beszkidekben. Végigjártunk jónéhányat. Az egyik legújabb épületben takarítottak, készültek a közeli megnyitóra. A látvány, a lelkes buzgalom szinte valószínűtlennek látszott, s nem kevésbé az is, hogy a takaros, tágas épület helyén másfél esztendeje még birkák legelésztek. És elmondták: sokan, magányos öreg nénik, pénz híján úgy vették ki a részüket, hogy vállalták: „kétszer, ötször, tízszer ebédet, vacso-4
