A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-10-16 / 42. szám
KULTURALNO - OSWIATOWY rát főzök a magaméból azoknak, akik társadalmi munkában éppen a PZKO- ház építésén dolgoznak". És így volt ahogy ígérték. A PZKO Központi Bizottsága — ha teheti — szintén hozzájárul az ilyen beruházáshoz, maximum kétszázezer koronával. A helyi nemzeti bizottság úgyszintén, többnyire úgy, hogy telket ad, erőgépet, s ha lehet, valami pénzt is. De épült már ilyen ház magántelken is, magánember adományozta telken. Tatom a számat, hitetlenkedek és tamáskodó kérdést csak egyetlenegyet tudok összevakarni: és van-e aztán élet az ilyen művelődési házakban; kihasználják-e úgy, ahogy azt az elhatározás pillanatában megálmodták? kétszáznyolcvan teherautónyi fuvarral eltakarították a régi kocsma romjait, a szemetet. Szimbólumnak is álomba illő. Tadeusz Nierostekre, a PZKO Bludovicei Alapszervezetének elnökére mindig is fogok emlékezni, mert ez a csodaszámba menő intézmény, s a benne honoló rend és otthonosság, no meg a személyében izzó józan buzgalom felejthetetlen. A munkabírásról nem is beszélve, hiszen állása van, s nem kevés társadalmi tisztséget visel, lát el becsülettel. A hárommilliót érő épület alig pár éve áll, de már tehermentes, mert a hitelezőket kielégítették. Hogyan ? A bevételekből. Mert az épületet egy-egy akcióra bérbe adják. Tömegszervezeteknek, társadalmi események, majd végignézze a kétnapos fesztivált, ahol a legjobb együttesek seregszemléje igazán maradandó élményt jelent. Az esemény főszereplője egy legendás ember, igazi gorál: Wladyslaw Niedoba. Civil foglalkozása színész, a Cesky Tesínben székelő lengyel színház nyugdíjas igazgatója. Hatalmas, szálfatermetű ember, tele energiával, vitalitással, tele.emlékkel, megőrzött hagyományai s nem mindennapi színészi adottságokkal megáldva persze. Nincs ember a széles vidéken, aki ne ismerné őt, hiszen sok évtizede már mindig ö halad a jablunkovi felvonulás élén — méghozzá lóháton. S ö vezeti a fesztivál műsorát, sajnos, most már egyedül, mert aki ebben a társa volt — két éve nem él. A hegyek közt egymásnak jelt adó gorálok visszhangzó szava lehet ez a hoho-ho-hó. * * * Élményben bőven lehetett tehát részünk a három nap során, amit a Csehszlovákiában élő lengyelek között töltöttünk. Volt is. Meglepetésben úgyszintén. Kuriózumként hadd mondjam el: Jablunkovban, ahol évszázadok során európai hírű marhavásárokat tartottak, ebből a szó legjobb értelmében vett vásári hangulatból sok érződött a fesztiválon is. Hogy mást ne mondjak: a szabadtéri színpadot gerendákból ácsolt, a fesztivál idejére évente újra felállított faházak koszorúzzák körül. Lacikonyhák, de nemcsak lacipecse-Tadeusz Nierostek Mondogatja is azóta minden fesztivál alkalmával, hogy gyerekek, ez az utolsó, jövőre csinálja más. De jövőre mindig ö csinálja, mert nincs még alkalmas ember arra, hogy végigimprovizálja két nap műsorát, hogy lóra üljön, hogy szervezzen, hogy meséljen. Eleven szimbólum, akinek tisztes civil neve mellett egy másik is van. De nem csúfnév, „tiszteletbeli név" ez: Jura spod Grónia. Kívül a városon, egy széles rét szélén lakik, a háza szinte fölé épült az Olsa vizének. Végigültünk egy estét a kandallója mellett. Hetvennégy évesen végigmesélte az éjszakát, aztán reggel lóra ült, végigvezette a felvonulást a városon s az ünnepség kezdetén, a csehszlovák, a szovjet és a lengyel himnusz elhangzásakor úgy kihúzta magát, hogy ö volt a legmagasabb a tizenötezer ember között. Pedig akkor már nem is lóháton ült. Legendás figura, akinek még a köszönése is sajátos, és csakis a sajátja. Ho-ho-ho-hó! így köszöntik. Csak őt, senki mást. S ő ugyanígy köszön vissza. A PZKO két vezetője a Csemadok KB elnökével A választ saját tapasztalásunk adta meg: a házakon belüli kulturális és közösségi élet olyannyira valószínűtlen, hogy már-már eszményi állapotokat sejtet. Bludovicében például egy kétszáz esztendős, kiszolgált kocsmaépület romjai között folyt hajdan a kulturális élet — olyan, amilyen ilyen körülmények között lehetséges. Nincs hely a részletezésre, ezért röviden: a kocsmát lebontották és építettek a helyén egy csodálatos kultúrközpontot. Méretezése nem gigantomániáról tanúskodik, hanem ellenkezőleg; okos, szerény, de a messzemenőkig kulturált, az utolsó négyzetméteréig okosan kihasznált, szép épület, melynek indulásához százezer koronát adott össze a Havirowal majdnem összeépült falucska lakossága. 312 ember dolgozott le itt huszonkétezer munkaórát. Azzal kezdték, hogy vagy éppen családi ünnepségek, jubileumok, esküvők megrendezésére. A saját tagjaiknak kedvezmény jár. Nem kevés meglepetést okozott a népművészeti fesztivál Jablunkovban, közvetlenül az Olsa partján, egy szabadtéri színpaddal beépített völgyben. Természetesen esővel kezdődött, mint a szabadtéri akciók általában. Előbb felvonulás a városban, népviseletbe öltözött emberek százai, civilek ezrei, a járás és a kerület társadalmi vezetői, a lengyelországi vendégek, ugyancsak százszámra, köztük a Lengyelek Világszervezetének munkatársai, látogatók, vendégcsoportok, s a széles környék lakossága, csehek, lengyelek — lévén, hogy Jablunkovban ez a lengyel fesztivál az esztendő egyik leglátványosabb eseménye. Eljön vagy húszezer ember, hogy előbb felvonuljon a városban, Kisyoialuk nyét, hanem nagyon sokféle lengyel népi ételi árulnak, s italt nem kevésbé, méghozzá a gorálok nemzeti italát, a meduvkát, a mézzel érlelt pálinkafélét. Hogy kik árulják? A lengyel kulturális szövetség, a PZKO alapszervezetei. A haszon természetesen az alapszervezetek közös pénztárába vándorol, hogy aztán valamilyen módon beépüljön a közösségi művelődésformák általuk kultivált, sajátos gyakorlatába. Húsz évvel ezelőtt, amikor még csak huszonhat PZKO-házuk volt, azt mondta egy jelszó: Húsz év alatt felépítünk húsz házat. És felépítettek ötvenet. Szövetségük most negyvenéves. KESZELI FERENC A szerző felvételei 5
