A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)

1987-10-16 / 42. szám

KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL Kötődések — BERNÁTH JÓZSEF, a Jászói (Jasov) Helyi Nemzeti Bizottság elnöke " Mács József: GYÓGYULÓ SZÍVEK MEKKÁJA Miklósi Péter: NOTESZLAPOK Utkur Hasimov: ‘ SZERELEM (elbeszélés) Ozogány Ernő: AZ ÉLŐKÉP SZÜLETÉSE Koller Sándor: GRÚZIÁI BARANGOLÁSOK Címlapunkon riportkép a Csehszlovákiai Lengyel Kulturális és Művelődési Szövet­ség népművészeti ünnepségéről (Fotó: Kesze/i Ferenc) A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. CsI. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 332—919 Főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Král Pétemé Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlaőe, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. c. 6 Nyomja a Vychodoslovenské tiaóiame n. p., Kosice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kős Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavatelstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. KÖTŐDÉSEK — Elég gyakran megfordultam a Bodrogközben, Kistárkányban (Maié Trakany) is néhányszor, így hát azt mondhatom, viszonylag jól ismerem azt a tájat. Sok jó ismerőst, barátot is találtam arrafelé. Veled, érdekes mó­don. nem a szülőfaludban találkoz­tam először. Most éppen ezért a szü­lőföldedről kérdezlek. Hogyan él ben­ned az a táj, az a közösség ? Mit adott útravalóul a szülői ház? — Kistárkányban születtem 1948- ban. A háborgó évek után ott éltem, ott nőttem fel. Tizennyolc éves koromig alig léptem túl a határán. A szülői táj igy természetesen továbbra is bennem él azt a képet mutatva, ahogy nagyapá­ink, apáink gazdálkodtak a szépséges Tiszákért térségein. Ezt azért mondom, mert a Tiszákért ma már nem hasonlít arra, amit gyerekkoromban még ismer­tem. Ma is szívesen gondolok a falut és a Tiszakertet elválasztó magas és szé­les töltésre, ahonnan messze elláthat­tunk, s amelyen jól lehetett biciklizni. Különösen szép látványt nyújtott ta­vasszal a virágzás idején ez az almás­kert, meg ősszel, amikor érett az alma. Minden táj másmilyenre érleli a gyü­mölcsöt, még az ízek is változnak. Ne­kem a világon itt érik még ma is a legízletesebb alma ... Aztán ott a Ti­sza, amely évente elöntötte a Tiszaker­tet, ilyenkor az almafáknak csak az ágai látszottak ki a hullámokból. Ha odahaza járok, nem mulasztom el, hogy kimen­jek a Tiszához és a „hármashatárhoz". A lényeg, hogy itt még ma is minden ismerősként köszönt, s hogy én is min­denre ráismerek. A szülői ház, az otthon önbizalmat, kitartást adott, munkára nevelt. Négyen vagyunk testvérek, jó­szerével nevelésünk anyánkra maradt, mert apánkat, aki tanító volt (már nyug­díjas), a munkája lefoglalta, de ha jutott ideje, foglalkozott velünk is. Megtaní­tott sok hasznos dologra, többek között a közösségi életben való részvétel fon­tosságára. — Középiskolás éveid Királyhel­­mechez (KráL Chlmec) kötődnek. Volt a helmeci iskolának szerepe abban, hogy milyen pályát választasz magadnak? Vagy már korábban is érdekelt a mezőgazdaság ? — Királyhelmecen érettségiztem. Mindig tanító szerettem volna lenni, de végül is az érettségi előtt másként dön­töttem. Kassára (Kosice) az Állatorvosi Főiskolára adtam be a jelentkezésemet. A felvételit sikerrel letettem, de hely­szűke miatt nem kerültem be a főisko­lára. Ellenben lehetőség kínálkozott, hogy az itteni sikeres felvételimmel be­kerüljek a Nyitrai (Nitra) Mezőgazdasági Főiskolára. Nem sokat haboztam, el­mentem Nyitrára, s ott az állattenyész­tési karon szereztem mérnöki oklevelet. — A nyitrai évek, a felnőtté válás mit adott neked, a majdani mező­gazdásznak ? — Ezeket az éveket eddigi életem legszebb éveiként tartom számon. Sok FAZEKAS ÁRPÁD mérnök, a Pelsöci (Plesivec) Efsz elnöke jó barátot, ismerőst szereztem, nem utolsósorban a foci révén, mert az egész tanulmányi időm alatt aktívan kergettem a labdát. Nyitrán ismerked­tem meg Júliával, aki később a felesé­gem lett, s aki jelenleg a pelsöci iskolá­ban tanít. Ha teheti ma is sokat segít, nem a szakmai dolgokban, hanem az­zal, hogy a családi gondok, terhek java részét magára vállalja, mert én gyakran vagyok távol, s a munkaidőm is inkább tizenkét óra naponta, mint tíz ... Visz­­szatérve a nyitrai évekhez, még azt is el kell mondanom, hogy ott tanultam meg önállóan dönteni tennivalóim felől. Az iskola megfelelő elméleti alapot adott, de a gyakorlatban és az emberek között a termelésben a dolgok másként feste­nek. — A Bodrogköz asztalsík vidékéről tanulmányaid befejezte után „hegyi" ember tettél. A szilicei szövetkezet elnöke voltál, amikor először talál­koztunk. Hogyan kerültél a fennsíkra dolgozni ? — 1972-ben kerültem a pelsöci szö­vetkezetbe, ahol az állattenyésztést irá­nyítottam, később termelésvezető let­tem, majd elnök. A szilicei szövetkezet vezetésére 1977-ben kértek fel. Még nem voltam akkor harmincéves sem, egy kicsit tartottam a dologtól, mert lényegében senkit sem ismertem az ottaniak közül. Végül is elvállaltam a szövetkezet vezetését és nem bántam meg, mert olyan közösséget ismertem meg, amelyben eredményesen lehet dolgozni. Ezt hét év tapasztalatai alap­ján ma nyugodtan elmondhatom. — Emberi és szakmai szempontból mit adtak neked ezek az évek? — A fennsík szélsőséges termelési viszonyai között nagyon meg kell küz­deni minden kiló gabonáért, a termelés biztonságáért, nem kevésbé. Ha egy hétig nem esik az eső, már bajok van­nak. Az az igazi, ha minden harmadik nap esőt kap ez a fennsík. Ha így alakulnak a dolgok, akkor lehet termel­ni, mert ahogy korábban is elmondtam már, dolgos emberek lakják ezt a falut. — Ha jól tudom, időközben tagja KÖTŐDÉSEK lettél az SZLKP járási bizottságának, a Csemadok KB-nak, s tagja vagy a Csemadok Rozsnyói (Roáftava) JB el­nökségének is. A magánélet, a gazda­sági feladatokon túl a közéleti tenni­valóid is sok időt követelnek. Milyen időbeosztással dolgozol ? — Mindehhez még hozzájön, hogy tagja vagyok a hnb tanácsának is Pel­­sőcön (Plesivec). Vagyis akad elég ten­nivalóm. Persze, mindenek előtt a szö­vetkezetben végzett munkám áll, a közéleti tennivalók csak azután követ­kezhetnek. Egy biztos: szabadidőm nemigen akad. Az év ötvenkét szom­batjából legalább negyvenötször nem vagyok odahaza. Sőt, gyakorta a vasár­nap délelőttök is munkával telnek. — Jelenleg a pelsöci szövetkezet el­nöke vagy. Milyenek a gazdálkodási feltételek itt a Sajó völgyében ? Szilice után az itteni körülmények között nehe­zebb, vagy könnyebb a munkád ? — Az itteni gazdasági feltételek né­mileg kedvezőbbek, mint amilyenek Szilicén voltak, de gyorsan hozzáte­szem, hogy itt sem nevezhetöek ideális­nak. A föld itt is „termi" a követ, a gépek rövidebb életűek, mint az alföl­deken. A szárazság is ugyanúgy sújt bennünket, mint a fennsíkokat, hiába a Sajó... A mi szövetkezetünk a Rozs­nyói járásban a legnagyobb gazdaság, míg a szilicei lényegesebben kisebb területtel bír. Ebből természetszerűleg következik, hogy ma itt több a gondom és tennivalóm, mint odafönt volt. De szeretem azt, amit csinálok, s így a többletmunkát is szívesen vállalom, s ha még a munkámnak, munkánknak eredménye is mutatkozik, akkor az örö­münk is közös. — Ha nem a szövetkezet gondjai foglalkoztatnak, mivel töltöd az idő­det. Mi az, ami a gazdaságon túl érdekel ? Jut-e elegendő időd a csa­lád számára ? — Valóban kevés a szabadidőm, ahogy az az eddig elmondottakból is kitűnt, de ami marad, azt igyekszem jól kihasználni. Szeretek olvasni, sportolni, de különösebb szenvedélyem nincs. Az az igazság, hogy sok minden érdekel, sok mindenre igyekszem odafigyelni, s így az időm megoszlik. Két fiam van. Árpád a rozsnyói gimnázium első osz­tályába jár, Attila pedig ötödikes. Árpi­val időnként jókat teniszezünk; kedve­lem a fizikai munkát, s keresem a lehe­tőséget, hogy jól elfáradjak, ásásban, favágásban, ami akad... — Mikor jártál utoljára a Tiszánál ? — Elég régen, s van egy kis lelkiis­­meretfurdalásom is emiatt. Pontosítva a választ: májusban voltam arra, a papát kerestem, aki tűzifát vágott a Tisza ártéri erdejében. Amikor hazafelé bal­lagtunk, azon töprengtem, hogy ez a táj is milyen gyorsan változik, s hogy meg­lehet, az a kép, ami belőle számomra a legfontosabb, talán egy bő évtized múl­va már nem is lesz látható ... GÁL SÁNDOR 2

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents