A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)

1987-07-10 / 28. szám

V

Felesége hosszú évekig volt orvosa a fürdővárosnak, így útközben nem is annyira a városra, hanem a termálvizes gyógykezelésre terelte a figyelmemet. Pöstyén világhírű fürdőváros, de a trencsénteplici víznek is ugyanolyan jó a gyógyhatása, bizonygatta. Orvosai is jó szakemberek, az ápolók is megfelelően szakképzettek, a szanatóriumokban a fizikai terápia minden módszerét alkalmazzák, a legújabb tudományos ismeretek felhasználásával természetesen. És hát rend, fegyelem, tisztaság jellemzi mind a belső, mind a külső fürdövárosi környezetet. Nem véletlen, hogy a szlovákiai gyógyfürdők versenyében, a nyolcvanas évek első felében, a tiszteletet és elismerést érdemlő első helyet szerezték meg. Azt sem, hogy ebben az évben elnyerték a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának és a Szakszervezetek Központi Tanácsának Vörös Zászlaját.

Barátom hétvégi házában csak rövid ideig tartózkodtunk, az éjszakát töltöttük ott. Este benéztünk a Jalta Szálló tágas éttermébe, kávéházába, a Krym szanatórium halijába, és sokáig szellőztettük fejünket a fürdőterület gyönyörű parkjában. Néptelenek voltak az utcák, a sétányok, a park és az egész város, s a csendben robajként zuhogott bele a vonzó szórakozóhelyek zenéje. Az utunkat megvilágító villanyégök pedig olyanok voltak, mint a földre hullt, a katlanszerű völgyben megszorult csillagok.

MÁCS JÓZSEF

Ha Kassáról (Kosice) Rozsnyó (Roznava) felé haladva felér az ember a Szoroskára, az első falu, amely a kanyargó út melletti völgyben meghúzódik. Hárskút (Lipovnik). Az elsuhanó autó ablakából inkább csak a háztetőket látni meg a karcsú templomtornyot. Hárskút a Rozsnyói járás egyik olyan kistelepülése, amelyben a közművelődés és a kulturális élet lehetőségei jobbak az átlagosnál. A feltételek azonban — mint látni fogjuk — önmagunkban még nem elegendőek ahhoz, hogy valami olyan többletet hozzanak létre, amely egy település helyzetét — ilyen szempontból — az átlag fölé emelhetné. Gondolom, az eddigiekből már kirajzolódhatott némi fogalma az olvasónak arról, hogy e kistelepülések esetében mi jelenti az „átlagot".

Az itteni helyzetről Simkó János, a hnb elnöke és Borsodi Imre tájékoztatott. A falu közepén álló impozáns művelődési központ, amelyben a hnb is helyet kapott, nem régi épület. Hárskúthoz hasonló lélekszámú településen ma ilyet csak elvétve lehet találni.

— A művelődési ház építését 1980-ban fejeztük be — mondja Simkó János. — A ráfordított költségek elérték a három és fél millió koronát, de igazán kihasználni nem tudjuk.

— Miért?

— Amikor az építkezést befejeztük, vettünk két filmvetítő gépet is. E két gép értéke meghaladta a nyolcvanezer koronát. A gépeket felszereltük, de filmet nem vetíthetünk, mert egy rendelet kimondja, hogy kétezer lakosnál kisebb településen nem lehet filmet vetíteni.

— Volna érdeklődés a mozi iránt?

— A fiatalokat érdekelné ... Korábban gyakran kérdezték, hogy lesz-e mozi. Most már nem kérdezik, inkább bemennek Rozsnyóra, ha valami filmújdonságot akarnak látni.

— Úgy tudom, egykor hagyománya volt itt a műkedvelő színjátszásnak.

— Valóban így van. Régen évente két-három színdarabot is betanultak nálunk a fiatalok. Sőt, amíg a faluban volt iskola és tanító, a Csemadok helyi szervezetének jó tánccsoportja is volt.

— És most?

— A Csemadoknak jelenleg 124 tagja van, s két éneklőcsoport — férfi és női — tevékenykedik több-kevesebb rendszerességgel. Régóta tervezgetjük, hogy a két csoportot énekkarrá egyesítjük. De ez egyelőre csak terv, amely megfelelő szakember híján nehezen valósítható meg.

Énekkar, de bármilyen együttes létrehozása, a mai követelményeknek megfelelő színvonalon való tartása, folyamatos működtetése és szervezése szakmai szempontból is igényes feladatot jelent még nagyobb településen is. A kistelepüléseken, főleg ahol már a pedagógusok is hiányoznak, még nehezebb a helyzet. És az iskola, s vele együtt a pedagógusok is hiányoznak.

— Az iskola 1974-ben zárta be a kapuját — emlékezik Borsodi Imre. — Az iskolának volt szlovák és magyar osztálya is, két pedagógussal, akik itt laktak Hárskúton. Igaz, jelenleg is lakik itt egy pedagógus, de ő Szádalmáson tanít.

— A gyermekek hova járnak iskolába?

— Demőre és Krasznahorkára; az előbbi helységbe a magyar, az utóbbiba a szlovák tanítási nyelvű iskolába. Naponta több, mint negyven gyerek utazik tőlünk, a nagyobbik részük Krasznahorkára.

— Ha az illetékesek a hnb-nek azt a feladatot adnák, hogy újjá kell szervezni Hárskúton az iskolát, volna-e erre ma lehetőségük?

— Az iskolát újjá lehetne szervezni, de sok gonddal járna. Persze, ha valóban kapnánk ilyen feladatot, megoldanánk, hiszen az iskolaépület áll, s az idén tatarozására ötvenezer koronát fordíthatunk.

— A falu közművelődését szolgálja a könyvtár is.

< Simkó János, a hnb elnöke és Borsodi Imre

— A könyvtárban jelenleg 6 600 kötet található — mondja Borsodi Imre. — Ennek fele magyar, a másik fele szlovák nyelvű könyv. A rendszeresen olvasók száma úgy kilencven körüli; főleg fiatalok és nyugdíjasok. Hetente két alkalommal lehet könyvet kölcsönözni. Tavaly például a második félévben több, mint 1 200 könyvet vittek el olvasni, de vannak olyanok is, akik a rozsnyói könyvtárba járnak be könyvekért, mert ott bővebb a választék.

Adottságok, lehetőségek, szándékok — felmerülnek az időben, aztán ismét elapadnak.- A kistelepülések mai sodródó valósága ezek között a fogalmak között halad valami felé. Hárskút egykori, őstermelői közösségét első ízben a szövetkezeti gazdálkodásra való áttérés mozdította meg. A gazdálkodásban a további „előrelépést" a szövetkezetek egyesítése jelentette volna, de ez sem hozott kedvező fordulatot. így hát az egésznek az lett a vége — miként azt már a Bodrogközben is tapasztalhattuk, például Ágcsernyö esetében —, hogy a szövetkezet átminősült állami gazdasággá. A földhöz, a mezőgazdasághoz való viszony — a második, harmadik nemzedék tudatában — nemcsak föllazult hanem semlegesítődött is. Az ilyen kistelepülések fiatalságának ez irányú érzelmi kötődése ma már elhanyagolható tényező. Természetesen Hárskút sem kivétel, nem is lehet az. A 650 lakos közül ugyanis jelenleg a mezőgazdaságban — konkrétan az egykori szövetkezetből lett állami gazdaságban — legfeljebb 8—10 ember dolgozik.

A Hárskútról kikerült értelmiségiek zöme sem dolgozik idehaza. Az elmúlt évtizedben nyolc fiatal szerzett a faluból egyetemi, vagy főiskolai diplomát Közülük ma hárman laknak szülőfalujukban, de munkahelyük Szádalmáson vagy Rozsnyón van. A különböző középiskolákat végzett fiatalok közül ugyan sokan odahaza laknak — főleg az egészségügyi szakközépiskola végzettjei — de ők is Rozsnyón dolgoznak. A falu többi munkaképes lakója a járás különböző vállalatainál vállalt és vállal munkát. Legtöbben az erdészetnél, az autóforgalmi vállalatnál, a különböző építkezéseknél keresik a boldogulást. A nők pedig varrodában dolgoznak. A hnb kimutatása szerint naponta mintegy 150 ember utazik különböző munkahelyekre ebből a kis faluból.

Az ilyen irányú népességmozgás átlagosnak mondható, s egyik jellemzője a mai kistelepülések életének, mindennapjainak. Hogy ez a közösségi élet, a közművelődés és a kulturális tevékenység szempontjából milyen mértékben jelent hátrányt, arról bizonyára lehetne valamiféle statisztikát készíteni, de a teljes valóságot ez a meg- vagy felmérés aligha fedné. Mert vannak számokban kifejezhetetlen értékek is. Olyan értékek, amelyek elvesztése vagy hiánya egész közösségek szellemi-kulturális elszegényedéséhez vezethet.

Hárskútnak azonban van némi szerencséje a többi, hasonló sodródó kistelepüléssel szemben. Az történetesen, hogy népessége nem olyan iramban gyérül, mint sok más helyen. Ez részben azzal magyarázható, hogy a falu belterületén — már akinek volt telke — lehetett építkezni. Annak ellenére, hogy sok fiatal elköltözött Rozsnyóra, s hogy jelenleg mintegy húsz lakatlan (vagy már részben lakatlan) ház áll a faluban, úgy tűnik Hárskúton. még van némi belső erő és tartalék a megújulásra, vagy legalább arra, hogy a jelenlegi állapotokat belátható ideig megőrizzék.

GÁL SÁNDOR

(a szerző felvételei)

13