A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-10-09 / 41. szám
SOK? engem is próbáltak elcsábítani. A tömbházak külső falait kellett volna festékkel lefújnom. Másfélszer annyit ígértek, mint amennyit most keresek. Egy kicsit tétováztam, de aztán visszautasítottam az ajánlatot. Arra gondoltam, festékszórónak mindenki jó lehet, én viszont a magam szakmájában, harmincnégy éves tapasztalattal a hátam mögött, profi vagyok. Egyszerűen nem vagyok hajlandó elherdálni azt a szakmai tudást, amit ennyi év alatt összegyűjtöttem. Újra bekapcsolja az esztergapadot. A munkadarab fölé hajolva mondja az utolsó szavakat: — Nézze, én még azt is vállalom, hogy netán kinevessenek. Tőlem akármekkora jani lehet egy gépkocsivezető vagy más, de a gyárat, a szakmát akkor sem hagyom ott. — Véleménye szerint vannak rossz munkások is? — Megértőén rám mosolyog. — Én például adok magamra, van, aki kevésbé. Van, aki törekszik, és van, aki úgy áll a munkához, hogy más is hozzáférjen ... A munkatempót, a munkahelyi közérzetet elsődlegesen azonban a fizetés és a munkaszervezés színvonala dönti el. Megfigyelte, ahol klappolnak ezek a dolgok, ott ritkábban panaszkodnak arra, hogy elkényeztetettek, rosszak a munkások? Ahol viszont az alkalmazottak is, a főnökség is csak a magáét fújja, ott több a kínlódás, mint a haszon. Azt már én fűzöm hozzá mindehhez, hogy az országjáró riporter manapság bizony többségében az olyan munkahelyeken fordul meg, ahol az utóbbi képlet érvényes. MIKLÓSI PÉTER Fotó: Gyökeres György Látogatás a páncélosoknál Nagy a sürgés-forgás a katonai kiképzötelepen, ahol az altiszti iskola növendékei harci tűzkeresztsége zajlik: a T 72-es harckocsiból éleslövészeten vesznek részt. A gránátok robbanásának zaja és a motorok búgása arról tanúskodik, hogy az éleslövészet teljes ütemben folyik. A legjobbkor érkeztünk: a lövészek-operátorok helyén most az altiszti iskola diákjai ülnek, hogy tanúbizonyságot tegyenek tudásukról és ügyességükről. Elmondhatjuk, hogy az altiszti iskola 5 hónapja alatt nem tétlenkedtek. De ne vágjunk a dolgok elébe ... — Az altiszti iskolában lövészeket-operátorokat képeznek ki T 72-es harckocsira. Igényes felkészítés ez, amely megfelel a korszerű technika követelményeinek. Eddig a diákok több órát töltöttek a tanteremben, a gyakorlóteremben és számos próbalövést végeztek. A CSKP tagjai és tagjelöltjei, valamint az agitátorok a lövészet megkezdése előtt értekezletet tartottak. A SZISZ-alapszervezettel együttműködve szocialista versenyt hirdettek a legjobb lövész, páncélos és parancsnoki cím elnyeréséért. Téved az, aki azt hiszi, hogy a lövészet befejezése után véget ér a munka. Ugyanis rendbe kell szedniük a lőteret, a tankokat és készülni kell a következő napra. — A fiúk szabadidejéről már korábban gondoskodtunk: este újságot olvashatnak, szórakozhatnak — mondja a telep politikai dolgozója. — Arra törekszünk, hogy mindenki kitünően teljesítse a feladatát. Ez a lényege szocialista kötelezettségvállalásunknak is. amit eddig sikerült teljesíteni. A sikeres lövészet titkáról Jirí Ruzicka és Peter Zugar jövendő lövészek beszélnek: — Elsősorban nyugalomra, határozottságra és hidegvérre van szükség minden körül-A hadműveletek csehszlovák—szovjet vezérlése a Barátság Lőtéren mények között. Tudja, ezt könnyű mondani, de az ember gyakran nehéz perceket él át. Václav Badzo még a tűzkeresztség előtt áll. Nyugodtabbnak és kiegyensúlyozottabbnak látszik, mint a többiek. — Jól felkészültem az éleslövészetre, mindvégig erre tanítottak az iskolában. Erre kötelez szocialista vállalásom is: első lövéssel célba találni. Tudom, hogy nemcsak én, hanem tanítóim is vizsgáznak: Amikor az irányítótoronyból figyeltük Václav tankját, láttuk, ez a fiú nem beszélt a levegőbe: első kísérletre célba talált. A vezérlőpult mögött a szovjet hadsereg katonáit is ott találtuk. Nem véletlen tehát, hogy a lőteret Barátság Lötérnek nevezték el. Mindkét hadsereg páncélosai használják a telepet, így a személyzet is „vegyes". A lőtér felett por és füst száll. A levegő égett olajszaggal és zajjal teli. Roman Gruntorád rövid összpontosítás után szorgalmasan fog hozzá a gépfegyver összeszereléséhez. Gyorsan megy, látszik, hogy nem először végzi. Pavol Simán figyeli, majd amikor minden alkatrész megtalálta a helyét odalép Románhoz. Arra a kérdésre, hogy milyen volt a löpróba, Roman válaszol: — Mindezt már nagyon sokszor gyakoroltuk. Az éleslövészet teljes bizalmat igényel a technika, a fegyver és az egész legénység iránt. Meg kell őrizni a nyugalmat és fölöslegesen nem szabad idegeskedni. — Elvtársak, nem kell mást csinálnotok csak azt, amit fél évig tanultatok — mondta a diákoknak Zdenék Krivánek hadnagy. — Az egész oktatás arra irányul, hogy az alakulatok jó lövészeket kapjanak. A lövészet eredményei hűen tükrözik majd a diákok féléves felkészítésének hatékonyságát és természetesen a mi munkánk minőségét is. Esteledik. Elcsitultak az ágyúk, pihennek az óriási harckocsik. A tábori konyhából ínycsiklandozó illat árad. Az étteremben elmélyült beszélgetések folynak a nap izgalmas eseményeiről, a jól végzett munkáról, az elhibázott lövésekről. Néhány vélemény a lövészek nem könnyű feladatáról: Miroslav Koch szakvezető: — Én irányítom a lövészeket. Hinniük kell magukban, bennem és a vezetőben. Jól emlékszem arra, amikor az első utat tettem meg a harckocsival. S hogy mit viszek innen magammal? Elsősorban önállóságot és azt az érzést, hogy az ország csaknem minden sarkában vannak barátaim, hogy az emberekkel végzett munka nehéz, de szép. Sajnálom a harckocsit. Nagy gondosságot és fi-A harckocsi példás legénysége: Miroslav Koch parancsnok. Martin Pfevrátil szakaszvezető, Václav Bad2o lövész gyeimet igénylő masina ez. Örülök, hogy T 72-sel dolgozhattam. Václav Badzo: — Rövidesen befejezem az altiszti iskolát és a továbbiakban alakulatban tökéletesítem a tudásomat. Semmi esetre se szeretnék szégyent hozni sem magamra, sem oktatóimra. Ma kitűnően érzem magam, mert úgy érzem, nem hoztam szégyent tanítóimra. A főpróba értékeléssel ért véget. Az alakulat parancsnokának helyettese főleg a páncélosok eredményeit emelte ki. Bár a feladat nehéz volt és nagyon igényes feltételek között kellett végrehajtani, a fiúk bebizonyították, hogy alaposan felkészültek. A legjobb legénység (Koch, Pfevrátil és Badzo) tárgyi jutalmat kapott a SZISZ alakúlati szervezetétől. Azzal a felismeréssel távoztunk, hogy a fiúk mindent megtesznek azért, hogy ne essen folt a páncélosok becsületén. JOZEF KENÍZ és VLADIMÍR SIMKO Zdenék Kfivánek utolsó megbeszélést tart a lövészet megkezdése előtt VLADIMÍR SlMKO felvételei 13
