A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)

1987-09-26 / 39. szám

GEORGES SASSEN: DORIS JOGI TANÁCSOK l Frank Kröger az irodájában üldögélt. Egyszer csak csöngött a telefon. — Kroger és Schmetz nyomozóiroda — mutatkozott be. — Itt Angelika Loosen, a Constant biztosí­tó igazgatója. Igénybe szeretném venni szol­gálataikat — mondta kurtán a hölgy. — Tessék kérem, természetesen — hök­kent meg Kroger egy pillanatra. — A kolléga­nőm hívását vártam — tette hozzá magyará­zatul. — Akkor a tárgyra térek — folytatta a női hang. — Bizonyára ön is hallott a Roth és Fischer nyomdában pusztító nagy tűzről. A cég tulajdonosai a Roth-testvérek. A rendőr­ség és a mi szakembereink is arra a követ­keztetésre jutottak, hogy a tüzet valószínűleg a villanyvezeték hibája okozta. Bizonyos kö­rülmények azonban tisztázatlanok maradtak. Figyelmet igénylő tény, hogy Max Roth rejté­lyes körülmények között eltűnt. A tűzeset előtt néhány héttel megemelte a biztosító összeget kétmillió márkára. Szükségünk van a tartózkodási helyére vonatkozó informáci­ókra. — Rendben van. Vállaljuk a megbízást. Frank Kröger és barátnője Doris Schmetz egy hosszú fasoron át eljutottak a Roth-test­­vérek villájáig. — Megérkeztünk — állt meg Doris az autóval egy hatalmas ódon épület előtt. A magas vörösfenyők és a sűrű növényzet mögött látszottak a nyomda üszkös romjai. Kiszálltak az autóból. Csengettek, s kis idő múlva egy nyurga alak nyitott nekik ajtót. Kröger bemutatkozott és elmondta jövete­lük okát: — A Constant Biztosító Társaság megbí­zásából jövünk. — Ernst Roth vagyok — mutatkozott be a ház ura. — Tessék beljebb fáradni — mond­ta. — Még a mai napig sem tudtam egészen felocsúdni ebből az egészből — jegyezte meg, majd folytatta: — A megrendeléseket intéztem, az árut szállitattam a megrendelőknek... A meg­rendelések és a forgalom nagysága szerint a cégnek jól kellett volna jövedelmeznie. Ehe­lyett a tönk szélén állunk. A testvérem, aki tulajdonképpen az egész céget vezette, hosszú éveken át a saját számlájára íratta a jövedelmeket... De erről majd részleteseb­ben tájékoztatja önöket Becker kisasszony, a testvérem titkárnője. Doris és Frank csak most figyelt fel a csinos hölgyre, aki a papírhalmazzal teli íróasztal mögött ült. A titkárnő beletúrt a papírhalmazba, kivett egy iratot és Rothnak nyújtotta. — A végelszámolás — mondta röviden. — Mikor látta utoljára a főnökét? — tette fel Doris a kérdést. — A tűz előtti napon, tehát mintegy nyolc nappal ezelőtt. Doris átnézte a számadást és Rothhoz fordult: — Úgy tűnik, nehéz lesz elkerülni a fize­tésképtelenséget. Bizonyára ezért gyújtoga­tott a bátyja és tűnt el nyomtalanul. Frank kitekintett az ablakon. Látta a nyom­da masszív falait, a megszenesedett geren­dákat és a deformálódott vasrudakat. — Megengedi, hogy helyszíni szemlét tartsunk? — kérdezte. — Kérem, tessék — mutatta Ernst Roth az utat, és előre indult. Ahogy a kertbe értek, Dorishoz fordulva rosszallóan jegyezte meg: — Rendelkezésemre áll a szakértői véle­mény, kisasszony, ezért kikérem magamnak az ilyen gyanúsítgatást. Frank egy friss földkupacra mutatott, ami a falkerítés mentén látszott: — Kit temettek ide? Ernst Roth elkomorodott: — Hasso nyugszik ott, a házőrző kutyánk. Szegény állat a tűzesetkor pusztult el. • Doris eközben a romokhoz ment, és több helyről is mintát vett a hamuból. Mielőtt visszatért volna a két férfihez, bement a szerszámosbódéba, ami csak néhány lépés­nyire volt a nyomdától. A csodával határos módon a tűz nem tett benne, kárt. Bent átható karbid-, kátrány- és dohszagot érzett. Nem messze a kertész lapátnyéllel bajlódott. Doris megkérdezte tőle, hogy a tűzeset napján nem vett-e észre valami szokatlant, gyanúsat. A kertész a fejét csóválta, de aztán eszébe jutott, hogy másnap hiányzott az ásó meg a lapát, bizonyára a tűzoltók vették kölcsön ... Igen, még egy hordó karbidot is elvittek. — Azt a szerencsétlen' kutyát maga ásta el? — Nem én, hanem Becker kisasszony. Nagyon szerette ... A kisasszony a cég igazi főnöke. Ernst Roth nem törődik semmivel és Max ... De egy szót sem szóltam. Már csak az autóban, a hivatalba menet jutott eszébe Dorisnak, amit a kertésztől hallott. — Figyelj csak. Frank! Amíg a laborban elemzik a hamut, visszamégy és kiásod a kutyát! — Arra gondolsz, hogy a kertben valaki elásta Maxot? Ilyen hülyeséget nem csinálna senki! — Hülyeség? Én azt mondanám, hogy igenis, ördögien rafinált dolog lennel Frank bevárta, amíg teljesen besötétedett, aztán munkához látott. Végül kénytelen volt megállapítani, hogy Doris tévedett. Csak a kutya feküdt ott. — Bízzunk benne, senki sem tudta meg, hogy ástál ott. — Ugyan, hisz negyven centiméter mé­lyen volt csak. — Egy pillanat! — meresztette ki Doris a szemét. — Aljkor hát magyarázd meg ne­kem, honnan az a nagy rakás föld, ha olyan sekélyen fekszik. Megnézzük újra! Másnap Doris és Frank ismét megjelentek Rothék villájában. Most Irmgard Becker nyi­tott nekik ajtót. — Roth úr nincs idehaza — mondta mo­gorván. — Tudom —, mondta Frank. Önnel sze­retnénk beszélni, tisztelt hölgyem. A dolgozószoba kicsi asztalánál Frank rá­támadt : — Miért ölte meg Max Rothot? Rájött a csalásaira ? — Miféle sületlenségeket beszél? — tilta­kozott a nő hevesen. — Nem sületlenségek ezek! Való igazak! Alapvető hibát követett el azzal, hogy a cég pénzét a saját személyi számlájára utaltatta át. Roth úr a bankban a titoktartás ellenére tájékozódhatott a hiányzó összegről — a másfélmillió márkáról. Nagyon rafináltan eszelte ki a tűzesetet a nyomdában, hogy ezzel megsemmisítse a bizonyítékokat. A tüzet a karbid okozta, ami ha vízbe kerül, acetiléngáz keletkezik. Létrejön a rob­­banóvegyület, ami lángra lobban, ha tűzzel érintkezik. A papirraktárban ezért hagyta égve a gyertyát. A maradék hamu elemzése során ez bizonyítást nyert. Lelőtte Max Rot­hot, aki rájött a csalásaira, a testét elásta mintegy méternyire a kutya teste alatt. — Ezt nem tudják bebizonyítani! — kiál­totta a hölgy hisztérikusan és vadul keresgél­ni kezdett a kézitáskájában. — Vigyázz, Frank! — kiáltott fel Doris. A titkárnő pisztolyt rántott elő a táskából és a nyomozóra fogta. Frank azonban abban a pillanatban reagált, ahogy Doris elkiáltotta magát. Lebukott, felemelte az asztalt és Becker kisasszony máris a széken találta magát. A fegyver kiesett a kezéből. — így ni, az eset ezzel lezárult — jegyezte meg fellélegezve Kroger. Vércse Miklós fordítása ..Bankkölcsön" jeligéjű olvasónk azt kérde­zi, hogy milyen feltételek mellett vehet fel az Állami Takarékpénztártól kölcsönt, ha erre lakásproblémájának megoldásához volna szüksége. A lakossági szolgáltatások keretében az Állami Takarékpénztár által nyújtott kölcsö­­nökről szóló általános rendelkezéseket a Pol­­gári Törvénykönyv 341 —344. paragrafusai, valamint a Pénzügyminisztérium 1964. évi 47. számú hirdetményének 32—36. parag­rafusai tartalmazzák. Az egyes kölcsönfajták részletes feltételeit az Állami Takarékpénztár határozza meg. Ezek szerint az Állami Takarékpénztár köl­csönt adhat családi ház és személyi tulaj­donban lévő lakások építésére és vételére, ezek modernizálására, lakásszövetkezeti tagsági illetmény befizetésére, valamint be­rendezési tárgyak és egyéb áruk vételére, végül meghatározott cél megjelölése nélkül személyi készpénzkölcsönt. Egyéni — egylakásos családi ház építésére 250 000 koronáig, többlakásos ház építésé­re 300 000 koronáig adható kölcsön, amely az építési engedély kiadásától számított 40 év alatt fizetendő vissza. Az évi.kamatláb 2,7 százalék, csoportos családi házak és szemé­lyi tulajdonban lévő lakóházak esetében 1 százalék. Hasonló összegű kölcsön adható a családi házak vagy a személyi tulajdonban lévő többlakásos lakóház költségesebb javítására vagy modernizálására is. Ebben az esetben a kölcsönt 10 év alatt kell visszafizetni. A kamatláb évi 2,7 százalék. Ugyancsak kölcsönt lehet felvenni a lakás­építő szövetkezeti tagsági illetmény vagy az alapbetét lefizetésére is. Ennek összege nincs meghatározva. A visszafizetés határ­ideje 10 év. A kölcsönt évi 2,7 százalékos kamatra adják. Szövetkezeti garázs esetében azonban a visszafizetési határidő 5 év, s a kamatláb 7 százalék. Lakások költségesebb javítására és mo­dernizálására 4 százalékos kamat mellett 10 évre adható kölcsön, a kölcsön összege nincs meghatározva. Ha valaki akár magánszemélytől, akár va­lamely szocialista szervezettől akar családi házat venni, akkor a vételár 2/3 összegéig kaphat kölcsönt évi 6 százalékos kamatra; a kölcsön 10 év alatt fizetendő vissza. Ugyanilyen feltételek mellett kaphat köl­csön az is, aki magánszemélytől akar szemé­lyi tulajdonban lévő lakást venni. Hétvégi ház, üdülő építésére, átépítésére, javítására, valamint szocialista szervezettől való megvételére, egyéni garázs építésére, vagy garázs vételére szocialista szervezettől szintén vehető fel kölcsön, amelynek össze­ge nem meghatározott, de a kamatlába évi 8 százalék és a kölcsön 10 év alatt fizetendő vissza. Lakásberendezés vagy más áru vételére (legalább 500 korona értékben) ún. kiegészí­tő vagy meghatározott célú kölcsönt évi 5 illetve 6 százalékos kamattal lehet 1-től 5 évig terjedő visszafizetési határidővel felven­ni aszerint, hogy csak a vételár egy részének fedezésére vagy az egész vételár kifizetésére szolgál. Végezetül felvehető ún. személyi kész­­pénzkölcsön is minden különösebb cél meg­jelölése nélkül 10 000 korona vagy kivétele­sén magasabb összegben is. Ennek kamatlá­ba évi 8 százalék és a visszafizetési határidő 3 év, kivételesen 5 év. Amennyiben ezt a kölcsönt más szocialis­ta szervezet számlájára való átutalással ad­ják, akkor ennek összege nincs meghatároz­va s visszafizetési ideje is 10 év. v Meg kell jegyezni, hogy az adós a kölcsönt a megállapított részleteken felül is törleszt­­heti, illetve a kikötött idő előtt is visszafizet­heti. A takarékpénztár az egész kölcsön azonnali visszafizetését követelheti akkor, ha ezt a meghatározott rendeltetésétől eltérő célra használták fel. Külön megállapodás esetén a takarékpénztár jogosult az egész kölcsönösszeg visszafizetését követelni ak­kor is, ha az adós valamelyik törlesztési részlettel késedelemben van, de ezt csak a kővetkező részlet esedékességéig teheti. Családi Ház jeligéjű olvasónk azt írja, hogy egy családi házat örökölt, amelyben egy ma­gányos férfi lakik. Azt kérdezi, hogy milyen feltételek mellett költözhetne be ő vagy a családja a házba. Szívesen el is cserélné az illető lakóval az eddigi saját kis lakását amely a családja számára szűk. A családi házak a törvény értelmében személyi tulajdont képeznek, amelyek első­sorban a tulajdonosuk személyi szükséglete­inek kielégítésére szolgálnak. A lakásgazdálkodásról szóló előírások le­hetővé teszik, hogy a családi ház tulajdonosa felmondjon a lakónak akkor, ha vagy saját maga akar a családjával beköltözni, vagy ha férjezett lányát vagy nős fiát akarja ott elhe­lyezni. Ezt a helyi nemzeti bizottságnál kell kérni, s az megszüntetheti a lakó lakáshasználati (bérleti) jogát és kötelezheti arra, hogy kiköl­tözzék. A lakónak azonban kiköltöznie csak akkor kell, ha neki a helyi nemzeti bizottság megfelelő pótlást ad, vagy ha ez lakáscsere keretében hajlandó a tulajdonos eddigi laká­sába költözni. Természetesen ezt a lakáscse­rét is jóvá kell hagynia a nemzeti bizottság­nak. Az eddigi lakónak pótlakást csak akkor nem kell biztosítani, ha vele megegyezik, s az önként hajlandó a családi házból kiköltöz­ni, pl. azért mert nyugdíjas otthonba megy vagy a rokonaihoz, gyermekeihez költözkö­dik. „Ajándék" jeligéjű olvasónk azt kérdezi, hogy lehetséges-e, hogy idős ismerőse az értékes színes TV-készülékét már most neki ajándé­kozza úgy, hogy azt csak a halála után viheti majd el. tkz ajándékozásnál a megajándékozottnak az ajándékot el kell fogadnia. Ez rendszerint úgy történik, hogy az ajándékozó az ajándé­kozott tárgyat a megajándékozottnak átadja illetve az átveszi. Amennyiben ilyen rögtöni átadásra nem kerül sor, akkor az ajándékozáshoz írásbeli szerződés szükséges. Például akkor, ha az ajándékozó csak egy bizonyos idő elteltével akerja az ajándék tárgyát a megajándéko­zottnak átadni (pl. betegsége elmúltával vagy akkor, mikor ő maga új készüléket vesz). De az ajándékozó halála esetére szóló ajándékozás nem lehetséges, ez érvénytelen volna. Ha olvasónk ismerőse csak a halála eseté­re akarná a TV-készüléket „ajándékozni", akkor ez csak végrendelettel volna lehetsé­ges (amit saját kezűleg kell írnia és aláírnia, s amit bármikor egyoldalúan visszavonhat). Dr. B. G. 19

Next

/
Thumbnails
Contents