A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)

1987-07-10 / 28. szám

A CSEMADOK Kisbojtár Nagy Csali ZSELIZ '87 Azt hittem, hogy a rendszeresen ismétlődő fesztiválokról, mint amilyen a zselizí is, egy bizonyos idő után az újságíró már semmi újat nem tud mondani, hacsak nem népraj­zos vagy néptánc-szakértő. Sem egyik, sem másik nem vagyok, most mégis inkább a szelektálással, semmint a tényanyag hiányá­val küszködöm. Sok olyan jelenség szúrt szemet, amit a kívülálló is észrevesz, ha teljes szívvel van jelen. Az idei XXXII. Országos Népművészeti Fesztivál legjobb hazai gyermektánccsoport­­jaink felvonultatását szolgálta. A május 29-én tartott versenyben tíz csoport mérte össze tudását, ami azt jelenti, hogy az or­szágban működő 67 gyermektánccsoport színe-java volt jelen. Noha az országos nép­művészeti fesztiválon már 1961-ben is sze­repeltek gyerekek, tudatos bevonásuk a mozgalomba csak 1978-ban kezdődött, amikor meghirdették a legjobb gyermek­együttesek külön versenyét. Azóta minden második évben ők a fesztivál főszereplői, ilyenkor a felnőtt együttesek csak meghívott vendégként lépnek fel. Az országos fesztivá­lon való részvétel lehetősége ösztönzőleg hatott, sőt újabb csoportok létrejöttét is elősegítette, ennek ellenére a rendszeres munkát végző csoportok száma még mindig elég alacsony. Igaz, a Csemadok KB 67 csoportot jegyez, s az országban működő 308 magyar tanítási nyelvű alapiskolához mérten ez szép szám, de említésre méltó eredménnyel mindössze 20—25 együttes' büszkélkedhet. Pedig a jó munka az iskolák fényét és vonzerejét is növeli. A benevezett 10 csoportnak 12-től 20 percig terjedő műsoridőben kellett bemutat­nia tudását, s az itt felmutatott teljesítmé­nyük alapján értékelt a bírálóbizottság. Saj­nos. ez az idöbehatárolás nem bizonyult jó követelménynek, mert sok esetben épp az időhúzás miatt vált unalmassá egy-egy elő­adás. Az érintettek, tehát a vezetők vélemé­nye is az volt, hogy az a csoport, amely 20 perces feszes műsort tud adni, ám tegye, de ahol nincsenek meg erre a feltételek, ott fölösleges énekeftetéssel, játékismétléssel kitölteni az időt. A fesztiváldíjakért kitűzött versenynek a Lévai (Levice) Művelődési Központ adott he­lyet. Köszönthettünk egészen fiatal csopor­tokat és régi ismerősöket. A Kassai (Kosice) Magyar Tannyelvű Alapiskola Árvácska nevű gyermektánccsoportja fél évvel ezelőtt ala­kult, de máris jó anyagválasztás, kedves játékosság jellemezte az előadását. A Cser­­gőné Szűcs Piroska és Richtarcíkné Furik Rita vezette csoport élvezetesen elevenítette fel Mátyusföld és Bodrogköz gyermekjátéka­it. Az ONF másik újonca a tornaijai (Safáriko­­vo) alapiskola Kéknefelejcs nevű csoportja volt. Ez az együttes — noha 14 éve dolgozik — először szerepelt a fesztiválon. Óriási mennyiségű anyagot vitt színre, s talán mű­sora előnyére vált volna, ha tömörít. A zsí­­gárdi (Ziharec) alapiskola Mészáros Mihály­­né vezette Napsugár folklórcsoportja falujuk szokáshagyományából a gyermeklakodalmat mutatta be. Ez annál is inkább erény, mert a korán polgárosodott Mátyusföldön nagyon nehéz néprajzi feltáró munkát végezni, új anyagot találni — nekik pedig sikerült. A Barkóca gyermektá nccsoport neve nem ismeretlen a zselizi (Zeliezovce) közönség előtt. A gortvai gyerekek az idén is hangula­tos műsort mutattak be; ha tánctudásukat is megcsillogtatták volna, ami á gazdag med­­vesalji hagyományok alapján elvárható, talán eredményesebb lett volna a szereplésük. De ez a Tóbisz Ferenc által vezetett csoport mindig meg tud újulni. A gímesi (Jelenec) Villő saját tájegységéről hozott értékes szokásanyaggal állt színpad­ra. Előadásukkal, viseletűkkel Zoboralját ele­venítették meg. annyira tisztán, hogy a leg­szebb viselet dija az ö tarsolyukba vándorolt. Ritkaságszámba megy az ilyen hosszú idő óta (1965-től) megszakítás nélkül működő csoport, mint az övék. Vezetőjük Jókai Má­ria. Az ekeli (Okolicná na Ostrove) Tátika gyer­­mek-folklóregyüttes évek óta az élvonalat képviseli. Vezetője Hodek Mária. A csoport a stráznicei Nemzetközi Folklórfesztivál nívó­díjával, kétszeres szlovákiai nagydijjal és az ONF többszöri helyezésével büszkélkedhet. Megalakulásuk óta hagyománytisztelő, tiszta előadásmódjukkal ejtik rendre ámulatba a közönséget. Jelenleg nyolcvanan vannak, ebből harmincán az utánpótlást képviselik. Az idei versenyműsoruk, noha - önmaguk­hoz mérten — halványabbra sikerült, most is élményt nyújtó volt. Az ez idei Csali néven ismert somorjai (Samorín) gyermekcsoport apróbbjai Kis Csati, a nagyobbacskák Nagy Csali néven indultak a versenyen. A nagy létszám tette szükségessé ezt a megosztást, tegyük hoz­zá: nagy örömünkre, hiszen kevés helyen találkozunk az utánpótlás ilyen átgondolt biztosításával. A Kis Csali (vezetője Valacsay­­né Sticza Franciska) rábaközi gyermekjáté­kokat mutatott be. Az okosan összeváloga­tott játékok peregve követték egymást, s a helyenkénti túlsűrítés ellenére is jóízűen, él­vezettel tudtak játszani a gyerekek. Övék lett a Népművelési Intézet legjobb anyagválasz­tásért kiadott díja. A Nagy Csali vezetője Valacsay István Mátyusföldről Csallóközbe vezette táncosait. A bírálóbizottság az értékelésen rendezett előadásmódjukat, jó aranyérzéküket és ki­dolgozott táncukat emelte ki leginkább, és persze azt, hogy ezek a kamaszok tudtak szertartásosan viselkedni, s ezzel sikerült magukkal ragadniuk a közönséget. Ez a cso­port lett az ÖNF II. helyezettje. A III. díjat a Szepsiből (Moldava nad Bod­­vou) érkezett Fehér Liliomszál gyermek­tánccsoport kapta; elkalauzolt bennünket „karácsony táján Gömör határára". Eddig még fel nem gyűjtött pásztorjátékuk megne­vettette a közönséget és megörvendeztette a szakembereket: újabb anyaggal gazdagod­tunk! Nagyné Sarlós Ildikó vezeti a csoportot évtizedek óta. s a legismertebbek közé tar­toznak. Általában eredeti anyaggal, saját gyűjtéssel jelentkeznek. A Párkányi (Stúrovo) Magyar Tanítási Nyel­Fehér Liliomszál vű Alapiskola és a Városi Művelődési Ház gyermektánccsoportja, a Kisbojtár lett az idei fesztivál nagydíjasa. így sikerült megis­mételnie 1985-ben elért sikerét. Vezetőjük Hégliné Bartók Marianna kitűnőre vizsgázott táncpedagógiából, mert amit a gyerekektől láttunk a színpadon az pontos, kidolgozott, sőt megkockáztatom: virtuóz tánctudás volt. A legjobb zenekari kíséret díját is nekik ítélte oda a bírálóbizottság. A versenyt követő beszélgetések során több fontos kérdés felmerült, s mivel ezek létező vagy potenciális csoportokat is érinte­nek — megérdemlik a nyilvánosságot. Az egyik közülük: a fesztiváldijak rangja. A zseli­zi fesztivál az egyetlen országos népművé­szeti versenyünk, s ha azt akarjuk, hogy a kiadott dijaknak erkölcsi értékük is legyen, akkor egy bizonyos színvonalat mindig meg kell követelni, amiért az elismerést kiosztják. 6

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents