A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)

1987-07-10 / 28. szám

Ha tehát az idén a Kisbojtár virtuóz táncáért járt az első díj, akkor két év múlva egy lényegesen gyöngébb csoport ne kaphassa meg azt, s ha 1982-ben a legjobb férfitán­cos dija Kalóz Árpádé lett, akkor ehhez a szinthez kell mérni az elvárásokat. A mérce egy meghatározott színvonal legyen, ne pe­dig egy minden versenyen meghatározandó sorrend. így talán elérhető az, hogy a zselizi díj birtokosának lenni érdem legyen, olyan rang, amelyért meg kell küzdeni, ami hosszú távon is érték, s akkor nem lesz a zselizi elismerés pünkösdi királyság- A helyezettek egyben a követendő példát is jelentenék. Más: Egy fontos „apróság", amire az idei rendezvényen nem figyeltek kellőképp oda — a technika. Szakértelem és jószándék kérdése, hogy alig vagy egyáltalán nem mű­ködő mikrofonok, rossz megvilágítás ne rontsa a csoportok bemutatkozásának szín­vonalát, hisz tudása legjavát szeretné adni mindenki. A versenyen éppúgy, mint az esti előadásokon. A Léván és a környékbeli fal­vakban fellépett csoportok közül azok, akik pénteken telt ház előtt szerepeltek, vidáman érkeztek meg az éjszakai órákban a szállás­helyükre, akiket viszont üres nézőtér foga­dott, azok lehangoltak és a másnapi próbá­kon is fáradékonyabbak voltak, élő bizonyí­tékként arra, hogy az eredményes munka lelkesít, a felesleges fáraszt. Pedig állítólag mindenütt elkeltek a jegyek! Hogy hogyan is volt ez, nem értem. Elkelt jegyek — foghíjas nézőtér...! Mert a gyerekek szívósak, ha kell, s szívesen is dolgoznak, ha van miért, de feleslegesen kizsigerelni őket nem szabad. Ezek után ha feltenném a kérdést, egy szakembernek: hol tart most gyermektánc­­mozgalmunk. mit válaszolna? Talán azt, hogy van már néhány kiemelkedő csopor­tunk a díjazottak és a nem díjazottak között is, de még mindig kevés. A szaporodás és sokasodás nehezen megy, bár ez esetben sem mennyiségi, sokkal inkább minőségi fejlődést várunk. Azt, hogy sok — szakembe­rek által vezetett, hozzáértő munkát végző — együttesnek tapsolhassunk. CSANAKY ELEONÓRA „Tavaszi szél.. Palócföldön Májusban az ipolynyéki (Vínica) művelődési otthonban rendezték meg a „Tavaszi szél..idei járási döntőjét a Nagykürtösi járásban. A népdal és a folklór igazi ünnepe volt ez, hiszen 12 éneklőcsoport, ugyanannyi szólóénekes, két citerazenekar és két folklór­csoport nevezett be a versenybe. Elsőként a hazai Akáclomb férfi éneklő­­csoport mutatkozott be, majd színes áradat­ként pergett a műsor tovább, melyben nem csupán az előadás és a több esetben első alkalommal hallott dalok, hanem a színes népviselet is élményt nyújtott a jelenlevők­nek. A bírálóbizottság tagjai: Kaprálik Zsuzsan­na, a Csemadok KB néprajzi szakelőadója, a magyarországi Antal Gusztávné, Réthy Gá­bor és Ember Csaba a zsűri elnöke, Papp Sándor, a Csehszlovák Rádió magyar főszer­­kesztöségének zenei szerkesztője nem vol­tak könnyű helyzetben a gazdag folklórkincs értékelésekor és előadóik teljesítményének elbírálásakor, osztályozásakor. Ám szakmai ismereteik színvonalát dicséri, hogy a döntő anyagának (zártkörű) értékelésén, ahol csak az érdekeltek vettek részt, mindannyian egyetértettek a zsűri elnökének véleményé­vel, szívesen fogadták az előadott anyaggal és az előadással kapcsolatos észrevételeit. A bírálóbizottság nevében elismeréssel szólt a Palócföld magyarjainak hagyomány­­őrző igyekezetéről, amit meggyőzően bizo­nyít az a tény is, hogy ebből a kis járásból ilyen szép számú versenyző vállalkozott e nemes feladat megvalósítására. A döntő színvonaláról a csoportok és szó­lóénekesek minősítése adja a legmegbízha­tóbb képet. Négy éneklőcsoport: az ipolykéri (Kiarov) női, a lukanényei (Nenince) vegyes, a kelenyei (Klenany) női, az ipolynagyfalui (VeT- ká Vés nad Iprom) női éneklőcsoport. Figa Valéria szlovákgyarmat-illési (Slovenské Dar­­moty-lliasov) szólóénekes, valamint két folk­lóregyüttes: a pásztorfogadást bemutató ipolynyéki és a jegykendöváltás témáját fel-Kanyapta menti találkozó A Csemadok Buzitai Alapszervezete a falu párt- és állami szerveivel karöltve, a Csema­dok jb közreműködésével május közepén immár tizedik alkalommal rendezte meg a Kanyapta menti dal- és táncünnepélyt. A Kassa-vidéki járásban a Somodi (Drienovec) dal- és táncünnepély mellett évente több népművészeti találkozót is rendeznek a Cse­madok alapszervezetei. Többek között Alsó­láncon (Nizny Lanec) és Nagyidán (Vefká Ida) is. E körzeti találkozók célja egyrészt az adott területen tevékenykedő csoportok és együt­tesek számára fellépési lehetőséget biztosí­tani. Ezek közé tartozik a Kanyapta menti találkozó is, amely a csereháti és a Kanyapta patak völgyében lévő települések mindmáig megőrzött hagyományait eleveníti fel. Az idei, tizedik rendezvény is ezt példázta. Az új, korszerű művelődési központban mintegy nyolcszáz néző előtt elevenedett meg a cse­reháti lakodalom, amelyben nyolc falu. nyolc Papp Sándor, a zsun elnöke átadja a* okleve­let a kelenyei éneklőcsojxirt vezetőjének Lóska Tibornénak dolgozó bussai (Busince) kapott aranyfoko­zatú minősítést. A zenekarok közül a lukané­nyei citerások részesültek ilyen elismerés­ben. Ezüstfokozatot érdemeit ki kilenc együttes, illetve szólóénekes, a többiek pe­dig a bronzfokozat tulajdonosai lettek. Az erről szóló oklevelet és tárgyi jutalmat a zsűri elnöke. Papp Sándor, Bányai Géza, a Csema­dok járási bizottságának titkára és dr. Lóska Tibor, a járási pártbizottság ideológiai titkára adta át. • • • A „Tavaszi szél..." nagykürtösi járási döntője, mindent összegezve, sikeresnek mondható. A pozitívumok közé kell sorolni a felvonultatott gazdag folklórkincs előadása mellett azt is, hogy a résztvevők többsége a fiatalok és a középkorosztály soraiból került ki. Dicséretes, hogy a már ismert és sikereket elért éneklöcsoportok mellett újabbak is fel­tűntek, a szólóénekesek sora is több kezdő­vel gyarapodott. Mindez folklórkincsúnk jö­vőjét illetően biztató. BOJTOS JÁNOS (A szerző felvétele) Csemadok alapszervezetének szólistái és együttesei szerepeltek. Alsóláncról, Szesztá­rói (Cestice), Hímből (Chym), Zsamóról (Zar­­nov), Tomaújfaluról (Nová Bodva) és Péderröl több mint 130-an vettek részt a színpadon megelevenedett egykori csereháti lakoda­lomban. A műsor további részében a közön­ség láthatta még a Koéická Belá-i szlovák folklórcsoportot, a kassai (KoSice) Új Nemze­déket, a szinai (Seria) Rozmaring népművé­szeti együttest, valamint a buzitai éneklőcso­portot. A rendezvény zárórészében magyar­­országi vendégművészek szerepeltek, töb­bek között Béres Ferenc érdemes művész is. Buzitán (Buzica), ebben a festői környezet­ben fekvő csereháti faluban tíz évvel ezelőtt a Csemadok alapszervezete azzal a céllal szervezte meg az első Kanyapta menti dalos találkozót, hogy a meglévő, még élő hagyo­mányokat továbbadja a kővetkező nemze­déknek. Mára, a tíz évvel ezelőtti kezdemé­nyezés hagyományt teremtett, s új kulturális értékekkel gyarapította a tájegység közössé­geit.-gs­• A VII. Kodály Napok második napján (június 14-én) a Csemadok Központi Bizott­ságának küldöttsége, valamint más szervek és szervezetek képviselői Galántán megko­szorúzták V. I. Lenin és Kodály Zoltán szob­rát. A szervezők az ez idei Kodály Napokat a nagy októberi szocialista forradalom 70. és Galánta alapításának 750. évfordulója jegyé­ben szervezték. • A Csehszlovákiai Ukrán Dolgozók Kul­turális Szövetségének Központi Bizottsá­ga ez idén június 10—14-én szervezte meg Svidníkben a csehszlovákiai ukrán dolgozók országos kulturális ünnepségét. A nagy ér­deklődéssel övezett kulturális rendezvényen a Csemadok KB küldöttsége is részt vett és Csemadok-együttesek is felléptek. • A Szőttes a Csemadok Központi Bizott­ságának népművészeti együttese új bemuta­tót tartott. A Nyugtalan ének címmel színre vitt műsort Bratislavában, május 5-én mutat­ta be. Az egész estét betöltő műsor kereté­ben fellépett még a Csemadok Somorjai (Samorin) alapszervezetének Csali gyermek­­tánccsoportja és a Csalló népművészeti együttes. A műsor iránt ismét nagy volt az érdeklődés. • Szabó Gyula, az 1939 óta Losoncon (Lucenec) élt jeles festőművész, érdemes művész nyolcvan éve,' 1907. június 8-án született. Születésének évfordulója alkalmá­ból a losonci Nógrádi Galéria bemutatta a művész 1960 és 1972 között készült grafi­káit. Losoncon június 6-án ünnepi műsorral is emlékeztek Szabó Gyulára. A kulturális műsor keretében előadás hangzott el a festő életművéről és Szabó Gyula-verseket szaval­tak. Szabó Gyula éveken át tagja volt a Csemadok Központi Bizottságának. A mű­vész születésének évfordulójáról a Csema­dok is megemlékezett. • Darvas József Kossuth-díjas író, a népi irodalom egyik kiemelkedő képviselője 1973. december 3-án hunyt el. Előzőleg — 1973. szeptember 15-én.— mint a Magyar írók Szövetségének akkori elnöke részt vett és beszédet mondott a magyarországi A- bony nagyközségben abból az alkalomból, hogy a Kazinczy-kúria parkjába/! leleplezték Kazinczy Ferenc mellszobrát. Az ünnepsé­gen a Csemadok kassai (Kosice) szervezeté­nek néhány tagja is részt vett. Az Új Tükör 1987. június 7-én megjelent 23. száma „Küldjön egy képet" rovatában „Darvas Jó­zsef »utolsó állomása«" címmel erről az eseményről egyebek között így ír: .Az ün­nepségre a kassai Batsányi kör vezetősége azért kapott meghívást, mert néhány évvel korábban, pontosan 1967-től kezdődően Kassán mi szerveztük meg s indítottuk el a Kazinczy Nyelvművelő Napokat, tehát a Ka­zinczy iránti kölcsönös vonzalom és megbe­csülés hozott össze bennünket Abonyban. A kassai rendezvény ebben az évben már két évtizedes tevékenységre tekinthet vissza. 1987. április első napjaiban a Csemadok rendezésében 18. alkalommal rendezték meg ezt a szlovákiai magyarság életében hagyományossá vált nyelvészeti találkozót, tovább folytatva a megkezdett utat Kazinczy nevével és szellemében." 7

Next

/
Thumbnails
Contents