A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-09-11 / 37. szám
A mai Korea Mostanában egyre többet hallunk Koreáról. Elsősorban annak kapcsán, hogy. jövőre ebben az ázsiai országban rendezik meg az olimpiai játékokat. E mintegy ötezer éves múltra visszatekintő országra mi abból az alkalomból emlékezünk, hogy 39 éve — 1948 szeptemberében — alakult meg a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság. Észak-Korea társadalma a háborút követő időszakban gyökeresen átalakult, és a fejlődés a déli országrésztől teljesen eltérő útra tért. Észak-Koreában földreformot hajtottak végre, államosították az ipart, a közlekedést, a távközlést, a bankokat, a kereskedelmet, bevezették a nyolcórás munkanapot, törvényileg kimondták a nők egyenjogúságát, demokratizálták és kiterjesztették a közoktatást. Helyreállították a japánok által a kapituláció küszöbén lerombolt termelési potenciált. Az 1945 és 1948 között megindult nagy arányú fejlődést azonban az 1950—53 évi háború visszavetette. A fegyverszünet megkötése után a belső erőforrások mozgósításával és a szocialista országok nagyarányú támogatásával Észak-Korea sikerrel teljesítette a mindenekelőtt a nehézipar fejlesztésére összpontosító 1954—1956-os hároméves tervet. Az ország sikeresen teljesítette a későbbi népgazdasági terveket is, aminek eredményeképpen a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság az agráripari országok közül Ázsia fejlettebb ipari országainak sorába lépett. A szocialista építés évtizedei alatt igen jelentős változások mentek végbe az ország politikai és társadalmi életében. A munkásosztály mind politikailag, mind számbelileg megerősödött. A szocialista társadalom vezető ereje lett. Kialakult a szövetkezeti parasztság. A társadalom szerkezetének átalakulását rögzítette a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság 1972 decemberében elfogadott új, szocialista alkotmánya. Az új alkotmány értelmében a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság szocialista állam, amelyben a hatalom a munkásoké, a parasztoké, a katonáké és a dolgozó értelmiségé. A termelési eszközök az állam és a szövetkezetek tulajdonában vannak, a gazdaságban vezető szerepet az össznépi jellegű állami tulajdon tölt be. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság politikai vezető ereje a Koreai Munkapárt. A párt vezető, irányító szerepe az állami és társadalmi élet minden területén érvényesül. A Koreai Munkapárt tevékenysége minden területen figyelembe veszi az ország erőszakos kettéosztottságát, a Dél-Koreát megszállva tartó amerikai hadsereg és a szöuli antikommunista diktatúra ismétlődő katonai és politikai provokációit. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság külkereskedelmének döntő többségét a szocialista országokkal bonyolítja le. Kivitelében az ércek és színesfémek, vegyi anyagok, valamint a különféle fogyasztási cikkek játsszák a fő szerepet. A Koreai Munkapárt az utóbbi években aktivan fejlesztette kapcsolatait a kommunista és munkáspártokkal, köztük a szocialista országok testvérpártjaival. A „harmadik világ" fejlődő országai és ezeknek szabadságmozgalmai a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságnak a szocialista építésben elért eredményeit és a Koreai Munkapárt politikáját sok tekintetben követésre méltó példának tekintik. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság az 1988-as olimpiai játékok megrendezésével kapcsolatos problémák megoldására egyre nagyobb erőfeszítéseket tesz. A minap egyebek között azt javasolta, hogy a nyári olimpiai játékok huszonhárom sportága közül ötben a teljes programot, egyben pedig néhány versenyt rendezzenek a Koreai félsziget északi részén. A javaslat szerint a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság az asztaliteniszben, az íjászatban, a női röplabdában, a labdarúgásban és még egy meg nem jelölt sportágban kívánja a teljes műsort lebonyolítani, egyben részeseseményeket vagy selejtezőket. A jövőre megrendezésre kerülő olimpiai játékok Koreára irányítják a világ érdeklődésének a-figyelmét. E nagy esemény nyilván jelentősen befolyásolja majd mindkét Korea társadalmi életét. (zsa) 20 Délen át a városközpont csendes, szinte kihalt n rtVEJTEH PŐUMál (ÚTITÁRSAM ESZÉKRŐL MESÉLT ...) Eszékre igyekeztem éppen, de a horvátországi várost már jóval előbb, még útközben alaposan megismertem. Ám különös története van ennek. A jó öreg Dácia motorja egyenletesen duruzsolt, járművel alig találkoztam az úton, hát szinte lépésben vezettem a kocsit, s kedvemre élvezhettem a táj szépségeit. Nem ütötte még el az óra a delet, de már szinte perzselt a nap. Podravska Slatina faluhatára után, az egyik árokparti kilométerkövön húszon valahány esztendős fiatalember gubbasztott. Megviselt fekete öltönyben, fehér ingben, nyakkendösen lovagolta meg az útjelző alkalmatosságot. Szemmel láthatóan régóta izzadt-aszalódott már a tűző napon. Csak bágyadtan intett, mégis megálltam mellette. Megsajnáltam. Németül, szerbül, oroszul, próbált beszédbe elegyedni, de hamar kiderült: mind a ketten magyarok vagyunk, s már anyanyelvűnkön társalogtunk tovább. — Eszékre igyekszem — mondta —, ha elviszel, hálás leszek nagyon. Tudod pajtás — fogott mesélésbe kényelmesen elhelyezkedve mellettem az ülésen — Belgrádban lakom, egy kutatóintézetben dolgozom, de Eszékről származom. Tegnap esté táviratot kaptam: váratlanul férjhez megy a kishúgom, ma lesz az esküvője, s engem is szeretettel vár. Megörültem a hímek, néhány szükséges holmit beraktam a bőröndömbe, megvettem a nászajándékot, és kimentem a buszpályaudvarra. A hajnali zsúfolt autóbuszon hamar elnyomott a buzgóság. Jó mélyen és sokáig aludtam, s bizony csak jóval Eszéken túl, Viroviticában ébredtem föl. Csomagjaimnak hűlt helyét találtam, ismeretlen „jóakaróm" megkímélt a további tehercipeléstől. Táskámban volt az összes pénzem, csupán irataim lapultak a kabátom zsebében ... Ha odahaza elmondom, el sem hiszik talán. Újdonsült útitársam röpke pihenőt tart, néhány percre lehunyja a szemét, aztán tovább beszél. — A szülővárosom, meglátod, nagyon szép. Csakúgy, mint egész Horvátország. Azt, gondolom, tudod, hogy a történelmünk több mint hétszáz évre közös, öSszefonódik? Gabonatermő sík vidékkel, dombokkal-hegyekkel és tengerparttal egyaránt büszkélkedhetünk. Ezért hát nem is csoda, ha századokon át ádáz harcok dúltak ezért a területért. Az egy részt a híreshírhedt városállam, Velence uralta, jelentős területe a bolgár birodalomhoz tartozott, majd az egyre hatalmasodó Magyarország kebelezte be. Szlavónia 1094-ben került magyar uralom alá, s egészen a reformkorig Horvátország története egybeforrott Magyarországéval. A hivatali nyelv a „semleges" latin volt. Ma Horvátország a szocialista Jugoszlávia hat szövetségi köztársaságának második legnagyobbika . .. Hirtelen karcsú nyest fut át előttünk az úton. — Nézd, az egykori Szlavónia címerállata — bök előre újdonsült barátom —, kuna. Azaz — nevet fel —, nyest a magyar neve. Sajnos mostanság egyre kevesebbet látni errefelé is belőlük. A megváltozott életkörülmények megtizedelik őket, pedig századokon át becses kincse volt a vidéknek a kidolgozott nyestprém. Valaha, réges régen a Dráva és Száva közti terület fizetőeszköze volt a nyestbőr, szép nyestbunda. A kunovina, nyestadó sokáig érvényben volt. Eszékhez közeledünk. Ismerősöm is félbehagyja a történelemórát, s témát vált sebesen. Most már a város múltjáról, jelenéről tart kiselőadást. — Eszék ma már több mint másfélszázezer lakosú település. Helyén-a rómaiak már időszámításunk hajnalán várost
