A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-09-11 / 37. szám
Milyen aktuális, mennyire érvényes gúny szólal meg, emeli fel szelíd szavát a környezetét pusztító emberi ostobaság ellen! Mennyire őszinte aggodalom szólal meg ebben a gyermeki gondolatban — kifejezve egyben a művészet társadalmi szerepének tételes igazságát: a művész, a művészet egyik szerepe az, hogy felhívja a figyelmet szépre, rútra, jóra, rosszra, s ily módon — de nem moralizálva — segítsen az ember döntéseiben, pozíciójának megválasztásában. A Vörös Rák kertjében és a Majerník Galériában kiállított Vanek-művek külön-külön és együttesen is igazolják, hogy a hazai és külföldi elismerésekben már többször részesült keramikus még nagyobb odafigyelésre érdemesült, hiszen személyében nemcsak a hazai kerámia-művészet egyik legizgalmasabb alakját tudhatjuk, hanem a világ kerámia-művészetének jelenlegi állása szerint is élvonalbeli alkotóról van szó, aki nem csupán a Genfi Kerámiai Akadémia tagjaként könyvelendő jelentősnek — hanem a köztünk élő, csendes, de keményszavú alkotóként is fontos alakja jelenkorunk képzőművészetének. A művek anyaga, kivitelezése és méretezése ugyanúgy rendhagyó a kerámiában, mint ahogy a színezése is. A porcelánból készült, zömmel aranymázas alkotások szinte' hagyomány nélkül valók. Vanek hagyománytisztelő, de ennek ellenére is szakított azzal a felfogással, amely az örök hagyományőrzést kérte számon. Kockázatot vállalva, de győztesként mondta ki, hogy a kerámia művészete nem elégedhet meg csupán a népiessség formavilágával. Hogy „tájszólásban is lehet világirodalmat művelni — de lehet más nyelven is". Hogy miért ez a fényűző, aranyszínű csillogás? Mert nem minden arany, ami fénylik? Vagy mert nem minden fénylik, ami arany? Arról van inkább szó, hogy nem minden szürke, amit hol képzelet, hol festék, hol gondolat, hol technológia és ez-meg-az híján szürkére fest a huszadik század embere. Azt mondjuk: aranykéz, aranyszáj, aranyos gyerek, aranyfedezet. Jóllehet, az aranyfog, vagy a proccos aranyékszer még sokáig státusszimbólum marad az emberi világban, de az aranykezű mesterember még mindig többet ér sok uncia aranynál — akkor is, ha a vásott kölyökre sokszor azt mondják: milyen aranyos. Vanek Imre kerámiáinak aranymáza jelzi, hogy az ajtónyílásban beragyogó napsugár mivé képes varázsolni a szürke teret, miként tudja beragyogni a gyermekarcot, a virágot, melynek csak a fényben van színe, mely szín soha, semmilyen körülmény között nem lehet szürke. Hogy az igazi aranyat nem a páncéltermekben őrzi a világ. Van ebben a kiállításban valami rokonszenves, „csakazértis" virtus, egyfajta vakmerő kockázatvállalás, ami jól bejött. Ám a hatás mögött tartalom van. A művész alaptermészetében is ott van ez a kockázatvállalás. Egy ifjúkori vasúti baleset után a „leszek, vagy nem leszek" sorsdöntő kérdésével küszködött hosszú ideig, kórházi ágyakon. Élve marad. írni, olvasni újra tanult, majd komoly fizikai nehézségek között kezdte el Prágában a főiskolát. Kísérleteznie kellett önmaga életével. Nyilvánvalóan ebben gyökerezik, hogy alkotómüvészetének rizikófaktorai ennyire felfokozottak. Sikerrel. KESZELI FERENC A szerző felvételei A TATRABAN Tanulságos volt az a három nap, amit a Szlovák Természetvédők galántai járási vezetősége szervezett tagjai számára. A tanulmányi kirándulás résztvevői megismerkedhettek a Nyugati-Tátra szépségeivel, növény- és állatvilágával. Az első napon a résztvevők megismerkedhettek a Vrátnai völgy (Vrátna dolina) szépségeivel. Drótkötélpályán felmentek a Chlebre, majd onnan gyalog tovább a Krivánra. Még ezen a napon megtekintették Zázriva falut, ahol még szép számmal találni eredeti faházakat. A második napon egésznapos kiránduláson voltak Vefky Choc védett területe növényvilágának megismerése céljából. Fárasztó volt a feljutás, főleg az idősebbek számára, de megérte. A fáradtságot feledtette a gyönyörű kilátás. A harmadik napon a résztvevők megcsodálhatták a Rohácot és környékét, s befejezésképpen megtekintették az árvái falvak múzeumát, ahol az Árvára jellemző faházakból létesítettek skanzent. A tanulmányi kirándulás hasznos és szép volt. Teljesítette a kitűzött célt: Ismerd és védd! A résztvevők erre a tanulmányi kirándulásra bizonyára sokáig emlékezni fognak, hiszen más az alföld és más a hegyvidék. Hazánk szépségei igazán megérdemlik, hogy megismerjük őket, szeressük és főleg védjük. ADAMCSÍK FERENC A szerző felvételei Pihenő a Rohác alatt A skanzen belterületén
