A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-09-04 / 36. szám
mm Hamburgban szaküzlet nyílt az amatőr bűvészek számára: Gerd Hjubz, a tulajdonos, nyolcezernél több kelléket kínál vevőinek, akik között a gyermekeiknek érdekes ajándékot vásárló szülők vannak többségben. Paramétereit tekintve világviszonylatban is előkelő helyen áll a dél-csehországi Zelivben megépitett 600 méter hoszszú,‘ 11 méter szintkülönbségü vízi szlalomozó. Lehelj egy puszit a nedves kis orrom ra .. . sok megrágalmazása, a gyávaság, a mellébeszélés, az önkéntes vagy kényszerű szellemi remeteség — én naponta kapaszkodom a Petöfi-hagyatékba, ha pusztába kiáltok is. Ezt nem „futtatják" ... Ennek ellenére úgy tapasztalom, hogy nem haszontalan átélhetővé és vonzóvá tenni ezt az emberhez méltó magatartást, a Petőfiét. Ez a hit élteti bennem a vakmerőséget, és kiállók egy darab .lerágott csonttal", mert az nem meszesedig Örüljünk, hogy ránk maradt egy egyenes gerinc. • Mi indított e műsor összeállítására? — Az 1973-as Petőfi-kampány külsőségei provokálták ki. Akkoriban 3 évig dolgoztam egy 70-perces játékfilm forgatókönyvén. (A Csehszlovák Televízió „Som Petőfi!" címmel mutatta be.) Mikorra álmomban is kisértett egy izgalmas Petöfi-látomás — éppen akkor csörtetett fellobogózva az ünnepi, az „évfordulós" Petöfi-(le)járat. Ekkor észrevettem, hogy a költő is meghúzódott valahol a páholyok között, de nem vettek róla tudomást; s mikor a méltatlan méltatók egymást licitálták túl, az ünneplőkre csapta az ajtót és kirohant. Érdekes, ez sem tűnt föl senkinek. Többszöri-díjas színészek papírból olvasták verseit (sok hibával!), a díszközönség lelkesen ünnepelte — önmagát, és az ülnökök tovább ültek a dísztribünön. Talán még most is ülnek, ha meg nem haltak. • Beszélgetésünk elején elmondtam, hogy versmondásod műhelytitkaiból szeretnék megtudni valamit. Szerinted hogyan kell verset mondani? — Végre egy könnyű kérdés! Hogyan kell verset mondani? Jól!... Csak az a baj, hogy egy kicsit belehal az ember néha. Ha sikerül. (Ha nem sikerül, akkor is belehalhat.) Mert, hogy egy konkrét időben újra kell teremteni egy elmúlt időt, egy másik embert, a költőt, az előadónak is önmagát, és, hát úgy „mellékesen", a verset is. Azt, hogy sokan ülnek a nézőtéren és kijön valaki a színpadra s szavalni kezd, meglehetősen lehetetlen helyzetnek érzem! Ezzel a helyzettel megküzdeni borzasztó állapot. Holott a verset, netán valami egészen más állapot hozta világra . .. Ennek a megteremtésével próbálkozom. Sajnos, nincs rá recept! Szinte mindig máshol kell keresni. Más a közönség, más a hely, más a pillanat igaza ... Megkeresni azt a sziklát, tisztást vagy vizet, ahonnan a gondolat felszárnyalhat... Ez egy lehetőség a csodára. És a Színházra ... • Mit gondolsz a színházról ? — Erre előadásokkal, szinházteremtéssel szeretnék válaszolni. Kár, hogy nagyon eldugták pl. a HAS c. zenés bohózatot a MAI SZÍNHÁZ társulatának az előadásában. Ez az egyik nekifutásom volt... Persze Színház-álmomból, vagy álom-színházamból még nem lett valóság. Alkuval nem megy. Bár nagyon nehezemre esett, előfordult; hogy elporoszkáltam párnázott ajtókig is, ahol valóságos tervekről beszéltem. Úgy tűnt, hogy már a meghallgatásomba is belefáradtak. Aztán — úgy négy éve — megkerestem a színház igazgatóját is. — Majd írd le, mit akarsz — biztatott. Aztán válaszra sem méltatta levelemet. De még várok. Merthogy nálunk néha lassan jár a posta. • Amíg megjön a válasz, mivel foglalkozol ? — Pl. láttam itt Nyugat-Szlovákiában egy helyet, ahová odaképzeltem egy előadást! Azon töröm a fejemet, hol találok olyan embert, akinek megtetszene az ötlet, és a zsebe sem üres. Egy év múlva megtudod, akadt-e ilyen. Beszélgetett: CSANAKY ELEONÓRA VAVRECZKY ERIKA felvétele ......én naponta kapaszkodom a Petőfi-hagyatékba — ha pusztába kiáltok is ..." — Gálán Géza EGYEDÜL SOKAK ELŐTT (BESZÉLGETÉS GÁLÁN GÉZÁVAL) Sokoldalú tehetség Gálán Géza. Hosszú ideig a legismertebb és legközkedveltebb csehszlovákiai magyar színész volt. A prágai filmművészeti akadémián, 1974-ben diplomázott. Tehetségét, tudását mégsem itthon kamatoztatja. Néhány éve Magyarországon vendégszerepei, igy a csehszlovákiai magyarság ifjabbjai jobbára csak a rádió magyar adásában gyakran hallható versmondásán és a tájainkon is bemutatott műsorán, a „Petőfi percei.. ."-n keresztül ismerik. Jómagam is a versmondás szerelmese lévén, elsősorban Petőfi-összeállitásáról — amit akár monodrámának is nevezhetnénk — és versmondásának műhelytitkairól faggatom. • Jóllehet, Petőfi sokak számára már „lerágott csontnak" tűnik, s fanyalogva mondogatják, hogy „ez a Gálán is hozhatna valami újat..te mégsem hagyod abba. Miért? — Mert tudom, hogyha a cím és a szöveg változatlanok is, azért az előadás mindig más. Bár megértem, hogy aki esetleg sejti, hány éve mondom Petőfit, egy-ügyünek tart. Mégha valószínű is, hogy az egy ügyűség nem mindig azonos az egyszínüséggel (sőt, a kétszínűséggel sem!), végül is a közönség mindenkori visszajelzése az előadás hosszú életének az oka. S az is, hogy Petőfi erkölcsi makulátlanságáról szólni évtizedünkben még aktúálisabb, mint korábban volt. Amikor szinte sikk a linkség, nemtörődömség, má8
