A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)

1987-09-04 / 36. szám

ÍKTttAN HAIKITTTIK-OLVASTÜK-Iimm » é Ezekben a forró nyári napokban jólesik egy pillantást vetni a jéggel borított tengerre. A kamcsatkai halászok az el­múlt télen is mintegy 2 400 tonna tőke­halat fogtak, a jég alól emelve ki zsák­mányukat. Büszkén mutatja be Sapporo hóborítot­ta utcáján napenergiával hajtott rok­kantszékét Toshio Mizogucsi japán fel­találó. A 40 X 50 centiméteres és 20 watt teljesítményű napcella-panelt ernyő módjára szerelik a székre. Há­romórás feltöltési idővel egy kilométeres távot lehet megtenni, és a motoros rok­kantszék használójának nem kell attól tartania, hogy kimerül a telep. A képen látható Václav Soukup prágai lakos különös hobbinak hódol. Sörösdo­bozokat gyűjt. Gyűjteménye — hazánk­ban a legnagyobb — mintegy ötezer dobozt tartalmaz, de akad közötte kicsi söröshordó is. A BÉKÉÉRT ES A SZOCIÁLIS HALADÁSÉRT Ez volt a témája annak a nemzetközi versenynek, melyet a plakátokat tervező kép­zőművészek számára tavaly hirdettek meg Moszkvában. Földünk 54 országából közel 5 000 képzőművész vett részt ezen a nagy­szabású versenyen, melynek zsűrije végül is 3 első, 6 második, 9 harmadik és 15 külön­­díjat adott ki. A Szlovák Nemzeti Galéria negyedik eme­letén rendezett legutóbbi plakátkiállításon, természetesen, nem mutatták be a verseny résztvevőinek mindegyik pályaművét, csak a díjnyertes alkotásokat és egy kisebb váloga­tást 122 képzőművész plakátjából, de igy is megteltek a termek. Színpompás látványkavalkád a kiállítás, ez a szemlélő legelső észrevétele. És okkal, mert hiszen az alkotók, ismerve a plakát rendeltetését, látványkeltéssel, színhatások­kal közük mondanivalójukat. Második észre­vétel: Picasso 1949-ben alkotott, nemzetkö­zi békedíjat nyert Békegalamb plakátja ugyan meghonosította, általánossá tette a plakátkészítök formanyelvében a galambot, de azóta sokat fejlődött, nagyot gazdagodott ez a formanyelv. Nem vitás például, hogy a gyermekek, a fiatalok mosolyának, a szerző­dést aláíró tollaknak, a virágnak, a bombá­nak, a szívnek, a kéznek az ábrázolása köz­érthető mondanivalót fejez ki a plakátokon. A galériában látható, díjnyertes és váloga­tott pályaművek azonban nemcsak a forma­nyelv gazdagodását bizonyítják, hanem azt is, hogy a versenyt meghirdetők szándékát mind a béke, mind a szociális haladás tekin­tetében egészen jól értik az alkotók. Sőt, egyetértenek. Mégpedig Földünk közeli és távoli tájain egyaránt. Érdemes hazánk képzőművészeinek rész­vételét is nyomon követni. Szürrealista stílu­sú plakátjával, mely az 1917-es és 1987-es szovjet békekezdeményezésekre emlékeztet, második díjat nyert Karel Kroupa. Négy csehszlovák művész különdíjat kapott. Hajdú András A NÉMET ROMANTIKUS OPERA A közelmúltban jelent meg a fenti címet viselő, két lemezből álló Opus-album, amely a német romantikus opera három neves képviselőjének: Conradin Kreutzernek, Al­bert Lortzingnak és Richard Wagnernek az életművéből nyújt ízelítőt a digitális techni­kával készült remek felvételen. Köztudott, hogy a XIX. század első felében a klasszikus operát világszerte a romantikus opera (a német Singspiel, az olasz opera buffa és a francia opera comique) váltja fel. A német romantikus opera is nagy súlyt fektet a zene és a szöveg egységére, a témaválasztásra, mely elsősorban a népköltészeti alkotásokra támaszkodik. Megváltozik a zenekarok hang­zása, hangszeres felállása, a legfontosabb szerep a fúvósokra hárul és a vonósoknál is a mélyebb hangfekvés válik uralkodóvá. A lemezen szereplő három zeneszerző közül elsősorban Lortzing és Wagner műve­iből hallunk terjedelmesebb részleteket. Al­bert Lortzing a zenei biedermeier megterem­tője, aki müveinek zenéjével, librettójával, színészi alakításaival elsősorban a közönség tetszését kívánja elnyerni. Richard Wagner művészi és esztétikai elképzelései egészen mások voltak: olyan művek létrehozására törekedett, melyekben egyforma szerep jut a zenének, a költészetnek és a festészetnek. Az osztrák származású Conradin Kreutzer koncepciója inkább Lortzinghoz állt köze­lebb; operáiban legfőbb érték a dallamos, szép muzsika, a színpadi felépítésük annál gyatrább: inkább egymástól elválasztott ze­nei jelenetek sorozatai, mint egységes szín­padi müvek. Az album két lemezén Albert Lortzing Cár és ács és Az orwadász, Conradin Kreutzer The Night-Camp in Granada (Éjjeli szállás Granadában) című operájából és Richard Wagner két operájából (Tannhäuser, A nürnbergi mesterdalnokok) hallunk részle­teket. Nem csupán a digitális felvételi tech­nikának, hanem az interpretáló együttesek­nek, a világhírű szólistáknak: a baritonista Hermann Preynek és az osztrák karmester­nek, Kurt Wössnek köszönhető elsősorban, hogy az album kitűnő keresztmetszétét adja a német romantikus operának. A közremű­ködő Szlovák Filharmónia és a Szlovák Fil­harmónia kórusa Stefan Klimo karnagy veze­tésével kimagasló teljesítményt nyújt. Sági Tóth Tibor Kenéz Ferenc: LOVAK A VIRÁGOSKERTBEN Az utóbbi esztendőkben eléggé fölszökött az erdélyi magyar irodalom recepciója Buda­pesten, de az únos-úntalan dicsért és ki­adott „sztárok" árnyékában Kenéz Ferencről alig hallottunk. Pedig a korán elhunyt Szilá­gyi Domokos s a más okok miatt közismert Szőcs Géza mellett a jelenkori erdélyi lírának alighanem ő a legfigyelemreméltóbb képvi­selője. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a Magvetőnél nemrég megjelent válogatott gyűjtemény, a „Lovak a virágoskertben". „Olyan szabad szeretnék lenni, mintha egy tojásban volnék" olvassuk mindjárt a kötet legelején e mottószerüen tömör „verset". S egy ugyanilyet a kötet végén: „A búzaszem, mely egy lakatba hullott, az vagyok." Nem minden verse ilyen rövid azonban Kenéz Ferencnek, rövid költeményeket hosz­­szú kompozíciók követnek a gyűjteményben és fordítva. Ilyen kompozíció, talán a legfi­gyelemreméltóbb az egész könyvben, az XYZ (1978-ban ez külön kötetben is megje­lent). „Ami egyszer megtörtént a versben, / az életben már / vissza-történhetetlen, / ... Nem kell, csak Három Betű, / gondolom, ezt szabad, nem? / mondja a képviselő, / gondolom, ezt szabad, nem? / nem kell csak Három Betű / gondolom, ezt szabad, nem ? — mondják a képviseltek / ... Ez itt nem vers, / ez csak a vers húsa, bőre / csontja és idegrostja, egyebe, / valahogy úgy tessék ezt elképzelni, / mintha valaki a költészetet, / mint egy kilyukadt meleg harisnyát, / a kezére húzta volna, s aztán / csak úgy egyszerűen kifordította / volna ..." De ki is hát valójában ez a Kenéz Ferenc? A most negyvenéves költő első kötetéről (Fekete hanglemezek, 1968) ezt írta Balogh Edgár: „Gondolati realizmus Ígérkezik itt a líra minden szépségével, érzékenységével és emberség-messinizmusával, s mert ilyen, ezért nemcsak tagadása az a fiatal költőisko­la évszázadok költői hagyatékának, hanem folytatása is." Mégpedig kiváló folytatása. Az azóta meg­jelent Kenéz-kötetek (Ólomtánc, 1970; Ho­mok a bőröndben, 1972: Az átvilágított földgömb, 1975; Vigyázállásból fejállásba, 1978 és a már említett XYZ) ékes bizonyíté­kai a mondottaknak. (cselényi) A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR IRODALOM VÁLOGATOTT BIBLIOGRÁFIÁJA (III.) 1971—1980 Rövid négy esztendő leforgása alatt Szóka József harmadik alkalommal jelentkezett bibliográfia-kötetével, amelyben irodalmunk 1971 —1980-as évek termését foglalja ösz­­sze. A mostani kötet, az előzőkhöz hasonlít­va, tetemesen gyarapodott, mindannak elle­nére, hogy a szerző, terjedelmi okokból, bizonyos szűkítéseket hajtott végre. A kötet — akárcsak a korábbiak — általá­nos és egyéni részből áll. Az általános rész a csehszlovákiai magyar irodalom egészére vonatkozó (általános) közlendőket tartalmaz­za. Ezek: a könyvkiadással, könyvtárüggyel, könyvterjesztéssel, sajtótermékeinkkel, nyel­vészettel, nyelvműveléssel, színházzal, iroda­lommal, irodalmi ismeretterjesztéssel és más kulturális témákkal kapcsolatos írások, kritikák és tanulmányok. Az egyéni rész az írók kiadványait, fordítá­sait és azokról szóló ismertetéseket, kritiká­kat foglalja össze. Sajnos az időközben be­következett változásokat a bibliográfia nem tünteti fel. Úgy gondolom, hogy Szőke József vállal­kozása a bibliográfia összeállításával kap­csolatosan tagadhatatlanul jelentős, mivel a könyv fontos szolgálatot tesz a csehszlová­kiai magyar irodalom, kultúra iránt érdeklődő olvasónak. De irodalmunkról, kultúránkról, iskolarendszerünkről, színházi életünkről és általában szellemi életünkről csak címsza­vakban tud képet adni. Ennek kapcsán aka­ratlanul is felmerül bennem a hiányérzet és igény egy terjedelmesebb, átfogóbb mű, mondjuk a csehszlovákiai magyar irodalom lexikonénak mielőbbi összeállításával és ki­adásával kapcsolatban. Talán ezzel a gondo­lattal nem állok egyedül. De addig is nagy figyelemmel várjuk a bibliográfiai-sorozat to­vábbi kötetét. Motesíky Árpád 9

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents