A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-09-04 / 36. szám
BIZAKODVA Pálfy József, a kiváló magyar publicista irta a minap, hogy az egyik héten bizakodásra okot adó jelentések érkeznek a leszerelési, fegyverkorlátozási tárgyalások frontjáról, a másik héten inkább a megállapodások útjában álló akadályokról esik több szó. Biztató például, hogy a genfi tárgyalóküldöttségek nyári szünet nélkül folytatják munkájukat, mert mihamarább tető alá akarják hozni a fegyverkorlátozási megállapodásokat. Legutóbbi genfi látogatásakor Eduard Sevardnadze, szovjet külügyminiszter felszólította az Egyesült Államokat és az NSZK-t, hogy valljon színt, ki is rendelkezik a Pershing—1A rakéták atomtölteteivel, amelyek az utolsó akadályt jelentik a szovjet—amerikai rakétamegállapodás útjában. A szovjet külügyminiszter emlékeztetett arra, hogy a közepes hatótávolságú rakéták kérdésében létrejött szovjet—amerikai elvi megállapodás értelmében kivétel nélkül meg kell semmisíteni valamennyi ötszáz-ezer kilométer hatótávolságú nukleáris eszközt, vagyis a Pershing—1A rakétákat, illetve a hozzájuk tartozó tölteteket is. A szovjet diplomácia vezetője nyomatékkai szólt arról, hogy mindkét félnek fel kellene számolnia valamennyi atomeszközt, amely a kérdéses kategóriába tartozik. Bírálta az Egyesült Államokat, amiért a 72 robbanótöltetet mégis meg kíván magának őrizni, miközben a Szovjetunió minden nukleáris eszközét felszámolná az ötszáz-ezer kilométeres hatótávolságú kategóriában. Sevardnadze jelezte, hogy a Szovjetunió számára elfogadhatatlan a „72 egyenlő nullával" amerikai formula. Utalt rá, hogy ha az Egyesült Államok tart közepes hatótávolságú nukleáris fegyvert az NSZK területén, akkor az ezáltal fenyegetett európai szocialista országok is kérhetnek ugyanilyent a Szovjetuniótól. Ebben az esetben azonban a szovjet—amerikai megállapodás felemás maradt. Úgy látszik, Bonnban az NSZK kormánya nem egységes az említett kérdésben. Egyes miniszterek ragaszkodnak a Pershing—1A rakéták hadrendben tartásához, de például Genscher külügyminiszter — anélkül, hogy nevükön nevezte volna ezeket a rakétákat — úgy nyilatkozott, hogy az NSZK-nál több haszna egyetlen más államnak sem lenne abból, ha a Szovjetunió és az USA felszámolná a közepes hatótávolságú rakétákat. Genscher szerint az NSZK minden lépést támogat, amelyet az USA e cél érdekében tesz. Az NSZK legkisebb parlamenti frakciója a zöldek rendkívüli parlamenti ülést sürgetnek az ügyben, hogy a bonni honatyák végre valljanak szint vállalják-e a felelősséget egy ilyen fontos megállapodás kudarcra kárhoztatásáért. Reménykeltő tényként könyvelhető el, hogy a vegyi fegyverek megtiltását szolgáló szerződés ügyében közeledik a szovjet és az amerikai álláspont. Méghozzá a legfontosabb részletkérdésben is, tehát az ellenőrzést illetően. A genfi leszerelési értekezleten a szovjet küldöttség vezetője bejelentette, hogy a Szovjetunió hozzájárul a helyszíni ellenőrzéshez, úgy ahogyan azt az USA javasolta. Sőt konkrét lépést is kilátásba helyezett, október 7-én és 8-án a leszerelési értekezleten részt vevő országok küldöttei meglátogathatják a sihani körzetben lévő szovjet vegyifegyver-raktárt. Mindebből látható, hogy a Szovjetunió új felfogást tükröző-külpolitikája folytatódik annak az érdekében, hogy mindenki számára elfogadható megállapodásokat kössön. — str — Az Omán-öbölben kb. 16 km-re a Fudzsajra-kikötötől az Egyesült Arab Emirátusok felségvizein augusztus 15 én egy tengeri akna felrobbantotta az Anita nevű szállítóhajót. A hajó élelmiszerrel és ivóvízzel látta el a Fudzsajra mellett horgonyzö tartályhajókat. A szállítóhajó elsüllyedt, all tagú legénység közül egy az életét vesztette, öten megsebesültek, öten pedig eltűntek. A robbanás helyétől nem messzire két további aknat találtak. Jelenleg tengerparti járörcsónakok (képünkön) kutatnak az eltűntek után, a további úszó aknák közelében. VISSZAPIILMFTO AUGUSZTUS 87 A dél-koreai kormány bejelentette, kemény intézkedéseket foganatosít az egyre terebelyesedö sztrájkmozgalom résztvevőivel szemben. A főbb gazdasági ágazatok minisztereinek ülésén kiadott SZERDA 12 nyilatkozat hangsúlyozza, hogy a kabinet feladja eddigi „semleges álláspontját", s a jövőben aktívan beavatkozik a dolgozók és munkáltatók közötti ellentétekbe. Chicagóban megkezdődött az Egyesült Államok Kommunista Pártjának XXIV. kongresszusa. A vasárnapig tartó fórumon értékelték a párt legutóbbi, 1983-as CSÜTÖRTÖK 13 kongresszusa óta végzett tevékenységet, kitűzték az új feladatokat, megválasztották az új központi bizottságot és a vezető szerveket. Szovjet—japán külügyi konzultációkat tartottak Moszkvában nemzetközi kérdésekről, elsősorban az ENSZ-közgyülés közelgő PÉNTEK 14 42. ülésszakának napirendjéről. A japán küldöttség vezetőjét fogadta Petrovszkij külügyminiszterhelyettes. Az iraki—iráni front különböző szakaszain folytatódtak a harcok, a leghevesebb összecsapások az északi és déli frontszakaszon voltak. Bagdadi közlemény szerint az SZOMBAT 15 iraki légierő repülőgépei és helikopterei szombaton 126 harci bevetésen vettek részt. A közlemény szerint az ellenfél jelentős veszteségeket szenvedett. Kabulban ülést tartott az új alkotmány kidolgozásával foglalkozó bizottság, amelynek elnöke, Nadzsib, az ANDP KB főtitkára kijelen-VASARNAP 16 tette, hogy az alkotmánytervezet össznépi vitájába eddig az intézmények és dolgozókollektívák 40 százaléka kapcsolódott be. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának képviselői a Kremlben találkoztak az amerikai szenátus delegációjával, amelyet Daniel Moynihan vezetett. Megbeszélé-HÉTFŐ 17 seik a kétoldalú kapcsolatok javításának lehetőségeit, a leszerelési kérdéseket és a nemzetközi feszültség enyhítését érintették. A dél-afrikai bányászsztrájkhoz csatlakoztak a Johannesburg melletti platinafeldolgozó üzem dolgozói is. A platinabányák tulaj-KEDD 18 donosai aggódva figyelik a fejleményeket, mivel a térségben található a világ platinakészletének 83 százaléka. HÉTVÉGI LEVÉL Gyakran halljuk a panaszt, de mi magunk is meggyőződhetünk róla: a hazai bútoripar kínálata jelentős lépéshátrányban van a kereslettel, a vásárlói igényekkel szemben. ■ Évente mintegy százezer új lakást adnak át. az ide költözők többnyire fiatal házasok, akik — s ez érthető is — szeretnék elképzeléseikhez és anyagi lehetőségeikhez mérten ízlésesen, ugyanakkor olcsón és rövid idő alatt berendezni közös otthonukat. Sajnos, a bútorüzleteket járva rá kell döbbenniük, hogy ez korántsem egyszerű feladat A bútorok többsége térigényes, a szűk panellakásokban nehezen elhelyezhető. Természetesen ezek iránt is van kereslet, hiszen családi ház is épül jócskán ebben az országban, de a vásárlók zöme mégiscsak olyan bútorokra vágyik, amelyekkel tömbházi lakását be tudná rendezni. Ha összegeznénk az igényeket lényegében a következő kép alakulna ki. A bútoripar gyártson olyan elemes bútorokat amelyek nemcsak jól variálhatók, hanem elemenként is vásárolhatók, elvégre a fiatalok anyagi lehetőségei meglehetősen korlátozottak, időbe telik, amíg anynyi pénzt meg tudnak takarítani, hogy minden szükséges holmira fussa belőle. Nyilván a bútoripar illetékesei és a tervezők előtt sem ismeretlenek ezek az elvárások, sőt a televízióban a minap sugárzott publicisztikai műsorban a vásárlók mellett ők is elmondták a kérdésről a véleményüket, amiből az derült ki: a kereskedelem rugalmatlansága is nagymértékben ludas benne, hogy a tervezők és a bútoripar törekvései gyakran zátonyra futnak. A kereskedelem képviselői viszont állandóan arra hivatkoznak, hogy ők hiába is rendelnek több bútort, ha az ipar nem azt és nem eleget szállít Sajnos, ez az ide-oda mutogatás eléggé elterjedt szokás, különösen olyan esetekben, amikor a felelősség kérdését kellene tisztázni. Az új vállalati törvénytervezetről mostanában zajló vitában többen is szóvá tették, hogy az ipar csakis akkor termelhet korszerűen és hatékonyan, ha rugalmasan reagál a sokszor bizony nem folyamatosan, hanem ugrásszerűen, nehezen kiszámítható módon jelentkező változásokra. A vállalatok vezetőinek és dolgozóinak tudatosítaniuk kell, hogy döntési és hatáskörük lényegesen kibővül ugyan, de ezzel egyidejűleg megnő a felelősségük is, s ha hibáznak, akkor nem hivatkozhatnak mások mulasztásaira. Remélhetőleg ezek a pozitív fejlődési tendenciák a bútoripart sem kerülik el, de említhettem volna a ruhaipart is, amelyről — bizonyos módosításokkal — tulajdonképpen ugyanez elmondható lenne. A termelőknek és a gyártóknak egyre inkább meg kell barátkozniuk azzal a ténnyel, hogy a vásárlói elvárások és igények (is) alapvető módon meghatározzák majd a termékszerkezet kialakítását, magyarán: aki eladhatatlan árut visz a piacra, az ne számítson rá, hogy veszteségeit majd a társadalom fogja kiegyenlíteni. 3
