A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-09-04 / 36. szám
DÜBÖRGŐ BENZINMÉNES nehezen számbavehetö stáb — pusztán' a hét-nyolc másodperces futamközi kerékcseréhez 1 5 fő szükségeltetik! —, óriáskamionok, autógumihegyek, órajárásnyi pálya, ezernyi szervező és rendező, városnyi nézősereg ... Mindebből nyilvánvaló, hogy itt semmi sem véletlen. Péntek délelőtt először gördülnek a nézők elé a széleskerekű monstrumok, először érezni a különleges benzin szagát, hallani a dübörgést. Koradélután már aznap is tétre megy a játék: hivatalos időmérés következik. Szombaton megismétlődik a ceremónia, a körök egyre gyorsabbak, az autók egyre ismerősebbek. Vasárnap délelőtt tét nélküli edzés — mégis mintha már vérre menne a dolog. A bokszok előtt hihetetlen nyüzsgés, villámgyors kerékcserék, javítások. 76 kör a győzelemért ... A Forma—1 -es csodakocsikban ülő pilóták idei versenysorozata április 12-én Brazíliában kezdődött. A riói futamot követően még hétszer álltak rajthoz a szivar alakú autók és vakmerő pilótáik, mígnem — az 1987-es világbajnokság kilencedik vetélkedöjeként — augusztus 9-én elérkezett a Hungaroringen másodízben rendezett Magyar Nagydíj időpontja. Talán nemcsak a riporter emlékezik arra, hogy tavaly tizenhárom csapat képviselői küzdöttek.a lóerők hajszájában a három forrás völgyében fekvő mogyoródi versenypályán. Az idén viszont már tizenöt istálló kiválóságai harcoltak a pontokért. Már ez is jelzi, hogy a mezőny a tavalyihoz képest jelentősen megváltozott. Először szerepelt a Hungaroringen egy új gárda: a Larousse-Camels, és a magyar versenypályán újoncként lépett a közönség elé a March, illetve az AGS. A jellegzetesen kék színű, ágaskodó kígyóhoz hasonló hátsó légterelővel száguldozó March-autók első számú pilótája az 1963-as születésű Ivan Capelli, aki eddigi GP-futamain több alkalommal tudott már pontszerző is lenni. A Magyar Nagydíjon is bebizonyosodott, hogy a másik visszatérő csapat, az AGS, egyelőre szerényebb eredményeket tudhat magáénak. Az ígéretes tehetségnek mutatkozó és a Ford Cosworth szívómotorjának gázpedálját taposó Pascal Fabre-nak egyelőre az a fontos, hogy minél több tapasztalatot gyűjtsön. Huszonhét éves, s ma még talán az is szokatlan neki, hogy úgy kell beöltöznie az edzésekre meg a versenyekre, akár egy űrhajósnak. Azbeszt kezeslábas, éghetetlen cipő, kesztyű, álarc, bukósisak, amelybe külön csövön vezetik be a levegőt. Ez a Ferrari, a Brabham, a Marlboro McLaren Tag, a Canon Williams Honda és a többi csapat pilótáinak kötelező viselete, hiszen a 160—170 kilométeres átlagsebességet jelentő száguldás közben könnyen előfordulhat egy ütközés és az autó is kigyulladhat. Gondolom, Niki Laudától kezdve a Hungaroringet másodszor is győztesként elhagyó Nelson Piquet-ig sok régi és mai sztár tudna mesélni egy-egy baleset borzalmairól, úgyhogy valóban nem árt óvatosnak fenni. Éspedig villanásnyi szünet nélkül, az igazság pillanatának számító rajttól több mint háromnegyedszáz körön keresztül a verseny leintéséig. A Hungaroringen ugyanis hetvenhat kört kell megtenni a győzelemért. Mint minden Forma—1 -es futamon, a verseny igazán nagy pillanata a start! Persze, ismerni kell a ceremóniát. Fél órával a rajt előtt kinyitják, tizenöt perccel később viszont már végleg lezárják a bokszokat. A gépeknek ekkor már a'rajthelyen kell állniuk. Azután a visszaszámlálás következik: öt perc a rajtig, három perc a rajtig. Egy perc, aztán harminc másodperc, és végül a bemelegítő kör rajtja. Ennyi lenne? Leírva ennyi. Csakhogy szavakkal aligha ecsetelhető az „egy perc" körüli csend; az, amikor lecsendesül a pálya zsivaja ... A hangszórók pár pillanatnyi némasága, a nézők várakozó csöndje. Ennél is impozánsabb élmény az igazi rajt zöld lámpája! Amikor robbanásra készen állva a rajtrácson hirtelen elindul a benzinménes lóerőinek lavinája, hogy másodpercekkel később már el is tűnjenek az első kanyarban. A start: kezdet és befejezés. Három napon át fokozódó, „pályabelövő" abroncstesztekkel, hivatalos és nem hivatalos szabadedzésekkel tarkított izgalom betetőzése. Őszintén szólva ennél már a célba érkezés sem nagyobb szabású. Talán még akkor sem, ha olyan nagyágyúk futnak be a dobogós helyezésekre, mint az idei Magyar Nagydíj első három helyezettje: Nelson Piquet (Canon Williams Honda), Ayrton Senna (Camel Team Lotus Honda) és Alain Prost (Marlboro McLaren Tag). Az a bizonyos három nap ... Ha nem is kell mindenáron, de érdemesnek mindenképpen érdemes látni mindazt, ami a futamot megelőző napokon és természetesen a verseny alatt lejátszódik. A patikatisztaságú, szinte kórházi műtőkhöz hasonlítható bokszokban, a viszonylag keskeny bokszutcában és persze a palánk mögötti pályán. Emberközelből egészen más mindez, mint a külhoni tévétudósításokból. Ott legföljebb két óra száguldás látható, esetleg többször viszszajátszott baljós helyzetek vagy balesetek; közben hírek hatalmas pénzekről, már a jövő évezredet érintő műszaki megoldásokról; utána befut a győztes, lendül a kockás zászló, díjkiosztás, pezsgőzuhany, s ezzel vége. A vége tényleg ez, de milyen messze van az elejétől!.. . Már maguk a méretek is egyedülállóak. Egy csapat, két versenyző, legalább négy autó. WL, »* • Á.M A íme egy versenyautó, a futam előtt meg „lemeztelenítve A HUNGARORINGEN 4
