A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)

1987-09-04 / 36. szám

DÜBÖRGŐ BENZINMÉNES nehezen számbavehetö stáb — pusztán' a hét-nyolc másodperces futamközi kerékcse­réhez 1 5 fő szükségeltetik! —, óriáskami­onok, autógumihegyek, órajárásnyi pálya, ezernyi szervező és rendező, városnyi néző­sereg ... Mindebből nyilvánvaló, hogy itt semmi sem véletlen. Péntek délelőtt először gördülnek a nézők elé a széleskerekű monst­rumok, először érezni a különleges benzin szagát, hallani a dübörgést. Koradélután már aznap is tétre megy a játék: hivatalos időmé­rés következik. Szombaton megismétlődik a ceremónia, a körök egyre gyorsabbak, az autók egyre ismerősebbek. Vasárnap délelőtt tét nélküli edzés — mégis mintha már vérre menne a dolog. A bokszok előtt hihetetlen nyüzsgés, villámgyors kerékcserék, javítások. 76 kör a győzelemért ... A Forma—1 -es csodakocsikban ülő pi­lóták idei versenysorozata április 12-én Bra­zíliában kezdődött. A riói futamot követően még hétszer álltak rajthoz a szivar alakú autók és vakmerő pilótáik, mígnem — az 1987-es világbajnokság kilencedik vetélke­­döjeként — augusztus 9-én elérkezett a Hun­­garoringen másodízben rendezett Magyar Nagydíj időpontja. Talán nemcsak a riporter emlékezik arra, hogy tavaly tizenhárom csapat képviselői küzdöttek.a lóerők hajszájában a három for­rás völgyében fekvő mogyoródi versenypá­lyán. Az idén viszont már tizenöt istálló kivá­lóságai harcoltak a pontokért. Már ez is jelzi, hogy a mezőny a tavalyihoz képest jelentősen megváltozott. Először szerepelt a Hungaro­­ringen egy új gárda: a Larousse-Camels, és a magyar versenypályán újoncként lépett a kö­zönség elé a March, illetve az AGS. A jelleg­zetesen kék színű, ágaskodó kígyóhoz hason­ló hátsó légterelővel száguldozó March-au­­tók első számú pilótája az 1963-as születésű Ivan Capelli, aki eddigi GP-futamain több alkalommal tudott már pontszerző is lenni. A Magyar Nagydíjon is bebizonyosodott, hogy a másik visszatérő csapat, az AGS, egyelőre szerényebb eredményeket tudhat magáénak. Az ígéretes tehetségnek mutatkozó és a Ford Cosworth szívómotorjának gázpedálját tapo­só Pascal Fabre-nak egyelőre az a fontos, hogy minél több tapasztalatot gyűjtsön. Hu­szonhét éves, s ma még talán az is szokatlan neki, hogy úgy kell beöltöznie az edzésekre meg a versenyekre, akár egy űrhajósnak. Azbeszt kezeslábas, éghetetlen cipő, kesztyű, álarc, bukósisak, amelybe külön csövön veze­tik be a levegőt. Ez a Ferrari, a Brabham, a Marlboro McLaren Tag, a Canon Williams Honda és a többi csapat pilótáinak kötelező viselete, hiszen a 160—170 kilométeres át­lagsebességet jelentő száguldás közben könnyen előfordulhat egy ütközés és az autó is kigyulladhat. Gondolom, Niki Laudától kezdve a Hungaroringet másodszor is győz­tesként elhagyó Nelson Piquet-ig sok régi és mai sztár tudna mesélni egy-egy baleset borzalmairól, úgyhogy valóban nem árt óva­tosnak fenni. Éspedig villanásnyi szünet nél­kül, az igazság pillanatának számító rajttól több mint háromnegyedszáz körön keresztül a verseny leintéséig. A Hungaroringen ugyanis hetvenhat kört kell megtenni a győzelemért. Mint minden Forma—1 -es futamon, a ver­seny igazán nagy pillanata a start! Persze, ismerni kell a ceremóniát. Fél órával a rajt előtt kinyitják, tizenöt perccel később viszont már végleg lezárják a bokszokat. A gépeknek ekkor már a'rajthe­lyen kell állniuk. Azután a visszaszámlálás következik: öt perc a rajtig, három perc a rajtig. Egy perc, aztán harminc másodperc, és végül a bemelegítő kör rajtja. Ennyi lenne? Leírva ennyi. Csakhogy sza­vakkal aligha ecsetelhető az „egy perc" körüli csend; az, amikor lecsendesül a pálya zsiva­ja ... A hangszórók pár pillanatnyi némasá­ga, a nézők várakozó csöndje. Ennél is impozánsabb élmény az igazi rajt zöld lámpája! Amikor robbanásra készen áll­va a rajtrácson hirtelen elindul a benzinmé­nes lóerőinek lavinája, hogy másodpercekkel később már el is tűnjenek az első kanyarban. A start: kezdet és befejezés. Három napon át fokozódó, „pályabelövő" abroncstesztek­kel, hivatalos és nem hivatalos szabadedzé­sekkel tarkított izgalom betetőzése. Őszintén szólva ennél már a célba érkezés sem na­gyobb szabású. Talán még akkor sem, ha olyan nagyágyúk futnak be a dobogós helye­zésekre, mint az idei Magyar Nagydíj első három helyezettje: Nelson Piquet (Canon Williams Honda), Ayrton Senna (Camel Team Lotus Honda) és Alain Prost (Marlboro McLa­ren Tag). Az a bizonyos három nap ... Ha nem is kell mindenáron, de érdemesnek mindenképpen érdemes látni mindazt, ami a futamot megelőző napokon és természete­sen a verseny alatt lejátszódik. A patikatiszta­ságú, szinte kórházi műtőkhöz hasonlítható bokszokban, a viszonylag keskeny bokszutcá­ban és persze a palánk mögötti pályán. Emberközelből egészen más mindez, mint a külhoni tévétudósításokból. Ott legföljebb két óra száguldás látható, esetleg többször visz­­szajátszott baljós helyzetek vagy balesetek; közben hírek hatalmas pénzekről, már a jövő évezredet érintő műszaki megoldásokról; utána befut a győztes, lendül a kockás zászló, díjkiosztás, pezsgőzuhany, s ezzel vége. A vége tényleg ez, de milyen messze van az elejétől!.. . Már maguk a méretek is egyedülállóak. Egy csapat, két versenyző, legalább négy autó. WL, »* • Á.M A íme egy versenyautó, a futam előtt meg „lemeztelenítve A HUNGARORINGEN 4

Next

/
Thumbnails
Contents