A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-08-28 / 35. szám
Herceg János FATA MORGANA Csillaghullás nélkül is csupa villanás volt az a nyári est. A fények, amelyektől minduntalan világos lett a park, mintha valami ismeretlen forrásból fakadtak volna, hiszen a hold is sápadtan sütött, ahogy a célja felé csendesen ballagott. A szél éppen csak annyira járt, hogy meglobogtatta kicsit Zsizsi könnyű kékcsíkos ruháját, úgyhogy gömbölyű térdét inkább csak sejteni lehetett, mint látni. A parki fákon túl már a külváros nyomortanyái szorultak sűrűn össze, mint a testvérek valami nagy veszély előtti félelemben, s időnként vonatok zakatolása hallatszott. — Maguk elfoglalták a helyemet! — hallatszott a hátunk mögött egy mély női hang. — Pedig a rendőrök is tudomásul vették, hogy ez az én padom! Mind a ketten felugrottunk, de akkor már előttünk állt az asszony, télikabátban, mindkét kezében hatalmas, tömött táskával. Nagy, erős asszony volt, kicsit érdes hangú, s mégis apró sikolyokkal a hangjában. Az esthomályban is látni lehetett, hogy lomposan kopott és szegény ebben a télikabátban nyáron, amelyből olyasféle szag áradt, mint a kutyából, ha megázik. Zsizsi szorosan belémkarolt, s én indulni akartam. — Hát azért még ne menjenek el! — szólt ránk erélyesen. — Elférünk itt a pádon. Korán van, még nem vagyok álmos. Van egy cigarettája ? Azzal letelepedett a padra. — Köszönöm, vegyen csak ki kettőt-hármat — mondta, amikor elébe tartottam az egész csomagot. — Akkor majd hagyok egyet holnapra is! Foglaljanak helyet. Hallottak Mme Fata Morganáról? Az én vagyok! Pardon, voltam! Az őrültektől az ember menekül. De ahogy ez most kellő öngúnnyal kijavította magát, abban volt valami a normális ember egészséges humorából, úgyhogy kezdett érdekes lenni a dolog. Zsizsi is lazábban fogta a karomat. — Persze, nem így néztem ki, sejthetik! Először is harminc évvel fiatalabb voltam és húsz kilóval könnyebb. A varieté, ahol felléptem, aranybánya lett, s a kezemet minden este megkérte valaki. Énekeltem és táncoltam. De hát meddig bírja az ilyesmit az ember. Amíg szép és fiatal. S ha közben nem fogott magának egy palit, aki elveszi feleségül, vagy legalább eltartja, elkerülhetetlen a züllés. Ez történt velem. Mert jóllehet tele voltam kérővel, mindet kikosaraztam. Egyvalakit vártam, az igazit. — Amikor nagysokára megjött — folytatta, és arca egy pillanatra, mintha felragyogott volna az égő cigaretta fényében, megfiatalodott és megszépült, persze ez csak a mi képzeletünk játéka volt — a pénzemet kérte. Mert takarékoskodtam, úgyhogy egész csinos kis összeg jött már össze. Gondoltam, majd kezdünk valamit. Hazajövünk Európába, nyitunk valahol egy éjszakai lokált. Elhallgatott, s várt egy kis ideig, feszülten figyelt. — Gondoltam, már megint értem jönnek, de nem. Semmi kedvem sincs ugyanis bevonulni az aggok házába, ahol az őrültek is szabadon járnak-kelnek azon a címen, hogy öregek. Szóval, volt egy világszámom. Ilyen fényekben jelentem meg, amilyenekkel tele van ez a mai este. Ezért lettem Mme Fata Morgana, vagyis délibáb asszonya, s ha olykor-olykor elfogott a trópusi láz, ami elég gyakran előfordult Tripoliszban, kongott a lokál az ürességtől. Viszont a walesi herceg is kikötött hajójával a kedvemért, amikor inkognitóban arra járt. Ugyanakkor a barátom elkártyázta a pénzemet, s én egy szál ruhában jöttem haza, mert kitört az első világháború. Megint elhallgatott, várt és hallgatózott. Több, mint huszonöt éves története eszünkbe juttatta, hogy tavalyelőtt az angolok Danzingban partra szálltak, és Franciaország is megadta magát, miután a németek még néhány államot elfoglaltak. Mme Fata Morgana tenyerét a cigaretta parazsa elé tartotta, mint mi a kamaszkorunkban, hogy elkerüljük a kellemetlen következményeket a tiltott dohányzás miatt. De késő volt. Egyszerre előttünk termett a rendes esti járőr. ' — Na, mi az, mama! — szólt rá hatalma magabiztos fölényével az egyik rendőr. — Maga már megint megszökött? Pedig szépen figyelmeztettem a múltkori ügyeletén, hogy baj lesz, ha megint elkapjuk. — Ismerik Mme Fata Morganát? — fordultam a rendőrökhöz, mintha ö maga ott se l§tt volna. A kérdezett rendőr elnevette magát. — Fenéket madám ez! A sebespataki hentes felesége, csak meghibbant pár év előtt, úgyhogy zárt intézetbe kellett szállítani. Mikor az állapota kicsit javult, enyhébb elbánásban részesült, jobb helyre került, úgyhogy még a gyerekei is meglátogatták néha. Igaz, mama? Mme Fata Morgana lehajtott fejjel állt, s azt mondta csendesen: — Igaz, kapitány úr! — Jaj, mondtam már, mama, hogy nem vagyok kapitány, csak közönséges őrmester. Azt hiszi, futni hagyom ezért! — A cirkuszról mesélt megint? — kérdezte a másik rendőr. — Mert azt szereti emlegetni. Pedig azt mondják, dehogy volt ez cirkuszban. Az üzletben fehér kötényben mérte a húst, ha valaki betévedt. Csak ne röstellje. régi ismerősök vagyunk! Igaz? — Igaz, kapitány úr! — felelte megint Mme Fata Morgana még mindig állva a pad előtt. — Hát akkor szedelödzködjön, mama! Legalább nem kell ezen a kemény pádon töltenie az éjszakát. Mert tudja meg, jelentették nekünk még pár nappal ezelőtt, hogy éjszakánként itt tanyázik egy pádon. Nappal meg koldul a városszéli házakban. Az asszony, akit most már nem lehetne a gúnyolódás mellékize nélkül Mme Fata Morganának nevezni, kibontotta álla alatt a kendőjét. — Isten vele! — lépett hozzá Zsizsi. — És ne szökjön meg újra, ha istent ismer, hiszen láthatja, megtalálják! De az nem felelt, a köszönést sem viszonozta, csak olyan mozdulatot tett némán, mint aki indulni készül. A rendőrök feszesen tisztelegtek és elindultak mögötte. Zsizsi halk döccenésekkel sírt. — Ilyen kiszolgáltatott az ember, látod! Mert ez mindenkivel előfordulhat, hidd el nekem! — Elhiszem, drágám! — feleltem és oly tisztán csengenek a fülemben negyven év után ezek a szavak, mintha percekkel előbb mondtam volna ki őket. Másnap hozzánk is elért a háború, Zsizsivel aztán messze sodródtunk egymástól, soha többé nem láttam. De a hangja ma is bennem él, ahogy abban az elképzelt vagy valóságos nyár esti fényben, mintha a háború előreküldte volna delejes erejét, a szegény örült asszony beteg tudatába is felhozva a ki tudja mikor olvasott olcsó regények emlékét, hozzám simult az a lány s azt kérdezte: — Szeretsz? — Szeretlek! — feleltem. És ez volt utolsó szavunk egymáshoz. BALZSA Kiváló minőségű, természetes, gyógyító és védő anyagokat tartalmaz. Jótékonyan hat fejfájás, nátha, idegesség, utazási fáradtság, égési sebek, emésztési zavarok, ízületi fájdalmak, szúnyogcsípés stb. esetén. Használati utasítás — fejfájás, influenza és gyengélkedés esetén a halántékot, illetve a tarkót bedörzsölni — meghűlés, torokfájás, légzőúti megbetegedések esetén a mellkast bedörzsölni — hólyagosodás, szúnyogcsípés esetén az érintett helyeket bedörzsölni — emésztési zavarok esetén a has és gyomor tájékát masszírozni 23
