A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-08-28 / 35. szám
Zs. NAGY LAJOS JOGI TANÁCSOK RENDETLEN NAPLÓ Dalolok, mert jó kedvem van „Alacsony a csárda gyöngyös bokrétája, letörik a babám, letörik a babám mestergerendája." (Nóta) — Érdekes babád lehet neked — szól a feleségem hallván irgalmatlan nótázgatásomat — érdekes lehet azzal az eltört mestergerendával...! Elhűlt tekintettel nézek rá legalább egy percig, addig tart ebben a bolond kánikulában, mig fölfogom, hogy a nóta sorait alaposan összekevertem. — Jól van — mondom aztán, fölkelvén a porból, ahová lesújtattam — leszel még te is ötvenéves ...! — Sőt, talán ötvenkettő is — mondja, ilyen kifinomult iróniával, amit biztos, hogy tőlem tanult — talán ötvenkettő is, ha ezentúl nem kevered igy össze-vissza a népdalokat. — Azért is összekeverem, most már tudatosan, vedd tudomásul — válaszolom mérgesen — és dalolok, mert jókedvem van, mert te azt hiszed, hogy nem lehet jókedvem ha nincs pénzünk, még annyi se, hogy hat koronát befizethessünk a strandra, mert csak holnap lesz fizetésem, képzeld, hogy nekem ettől direkt jókedvem támad, egyrészt, mivel nem kell bámulnom a sok észbontóan szép, félmeztelen lányt a vízparton, másrészt eszembe jut, milyen sokra vittem az ötven, pardon, ötvenkét év alatt, amióta élek. Nincs mestergerendám ... na és? — És most úgy néz ki — válaszolja ö —, hogy még csárdába se mehetsz. — No. és akkor mi lesz? — ordítom — elvégre itthon is lehetek jókedvű. Hallgasd csak meg ezt a nótát: — „Befogom a kocsim befogom a kocsim a zöldre festett kis lovamba, elviszem a malmot elviszem a malmot a csalomi nagy búzába, megkérem a molnárlisztest, búzát ja meg az őrlőmet úgy is más öleli, így is más öleli az én kedves szeretőmet..." ezt az utolsó két sort nem lehet rendesen összekeverni, mert nem rímelnének, de azért ismerd el, hogy sokat ér a hangom, többet is fizethetnének érte. — Elismerem — mondja, s miután megsütötte maradék krumplinkat, ő kezdi el gyönyörű alt hangján: — Nincs dohányom, nincsen pénzem, vedd meg pajtás a pendelyem! Nekem már a jó is régi, az uram már régen nézi, elmegyek a gyöngyhullással — erre mondj egy rímet te jól fizetett költö, mondja, miközben kiszed nekem egy nagy tányér sült krumplit. — De csak veled, sose mással! — Úgy vágom ki ezt a tiszta rímet, mint valami adut. S igy. szépen énekelgetve, megebédelünk. Viktóriával a strandon — Nagypapa, te be vagy meszelve! — amikor fürdőnadrágra vetkőzöm ezt kérdi tőlem négy és fél éves unokám, aki már olyan fekete, mint egy afrikai bennszülött. — Ugyan, nem látod, hogy ez egy újfajta tapéta?! — válaszolom, abban a tévhitben élvén, hogy Viktória még mindig elhiszi szemenszedett hazugságaimat. — No jó — mondja — gyere a vízbe! S nyakában egy kerek úszógumival már rohan is bele a tóba, alig birom öt utolérni; ő már bent van a vízben, én viszont még a parton téblábolok kétezer félmeztelen, félbolond napimádó között; iszonyú meleg van, hirtelen nem jut eszembe, hogyan juthatnék be a vízbe anélkül, hogy infarktust kapnék. — Előbb mosakodj meg — kiáltja Viki — azután ugorj utánam! — Nicsak, ez a lány már kész úszómester — gondolnám, ha ebben a pokoli hőségben egyáltalán lehetne gondolkodni, egyetlen dolog jut eszembe, az, hogy ezt a lánykát rám bízták és nekem most vigyáznom kell rá. — Nagyapa, nem tudsz jobban vigyázni? — kiált rám a kis „szinesbőrű" — miért fröcskölöd tele a szemét ennek a kisfiúnak? — Ez kiáltja, miután sikerült beugranom a tóba. Szép barna fiúcska, egyidős lehet Viktóriával, a hóna alatt neki is úszógumi. És kézenfogva táncolnak a vízben, miközben unokám ezt énekli: „Alacsony a csárda gyöngyös bokrétája..." sb. stb., tőlem tanulta ezt a nótát a kis betyár, és most új barátját is megtanítja rá. De egyszer csak otthagyja a kisfiút és aggodalmas accal hozzám úszik. — Nagyapa — kiált rám szigorúan — azonnal gyerünk ki a vízből, mert még napszúrást kapsz! És kézenfogva kivezet a partra és lefektet egy fűzfa árnyékába. A cukrászda Itt mindent árulnak, még sört és borovicskát is, no meg természetesen szalmonellát, azaz fagylaltot. Viktória megkérdi, hogy én mit kérek, mondom, hogy egy borovicskát, sört már nem merek inni ilyen melegben; neki vegyek akkor egy csokoládés fagylaltot, magamnak meg amit akarokj és majd kint a cukrászda előtt megiszszuk-megesszük; veszek neki egy nagy fagylaltot, magamnak egy féldeci borovicskát. Kint az üzlet előtti teraszon Viki vígan nyalogatja a fagylaltot, jómagam nagy lélegzetet veszek és föl akarom hajtani a borókapálinkát, de a kisasszony közbeszól. — Nagyapa, mutasd már, milyen szaga van! — kér szinte könyörgö hangon, ami egyébként egyáltalán nem jellemző rá. A forróságtól tikkadtan, kábultan tartom orra elé a pálinkát, ö fintorogva szagolgatja, sőt ki is veszi kezemből a poharat majd egy váratlan mozdulattal kiloccsantja a párolgó-gözölgö betonra. Az emberek nevetnek körülöttünk. — Be akarsz rúgni, vagy mi? — kiáltja gyönyörű madárhangán. — Hogy akarsz rám vigyázni, ha közben borovicskázol? S így érünk haza, kicsit veszekedve, de mind a ketten teljesen józanul. M. L. ipolysági (Sahy) olvasónk azt kérdezi, hogy hányszor lehet idén Magyarországra utazni és mennyi ideig lehet ott tartózkodni. Mennyi forintot lehet kiváltani és milyenek lesznek jövőre ezek a rendelkezések. Az idén érvényes előírások értelmében magánturistaforgalomban kétszer lehet Magyarországra utazni, amikor is kötelező a forintkiváltás, mégpedig egy alkalommal legfeljebb 750 forint. Ez nem függ attól, hogy valaki 2X1 napot vagy 2X2 hetet tartózkodik ott. A két ország közötti megállapodás értelmében egy alkalommal legfeljebb 30 napig lehet a másik ország területén turistaként tartózkodni. Azok, akik sem tavaly, sem az idén nem voltak nem szervezett (tehát magán) turistaúton Magyarországon, 1987. június 15-től a turistaidényben visszavonásig 4 400 forintot válthatnak ki, ha 4 napnál hosszabb időre mennek. Ezek a rendelkezések az utazások számát illetően nem vonatkoznak az utazási irodák által rendezett utazásokra. A szervezett utazásokon viszont legfeljebb 90 Kcs értékben lehet forintot kiváltani. Minthogy az utazásokkal kapcsolatos rendelkezéseket és a devizakiutalás feltételeit mindig az év elején adják ki, így a jövő évre nem lehet még jóslásokba sem bocsátkozni. K. L érsekújvári (Nővé Zámky) olvasónk azt írja, hogy a tisztítóba beadott szőnyegét károsodottan, két nagy lyukkal kapta vissza. A tisztitó azt állítja, hogy a szőnyeg meg volt égve és ezért az égetés helyén esett ki belőle két darab. Ő viszont azt állítja, hogy ez nem igaz, mert az égetés, ami a szőnyegen volt, meg is maradt. Azt kérdezi, hogy kérhet-e tisztítótól kártérítést, ha az ezt a követelését elutasítja. A szolgáltatásokra a Polgári Törvénykönyv IV. része 1. és 5. fejezetének rendelkezései érvényesek. Eszerint a szolgáltató szervezet köteles a szolgáltatást úgy nyújtani, hogy a polgár szükségleteit rendesen ki lehessen elégíteni, s ha a szolgáltatás jellege megköveteli, akkor köteles a megrendelőnek teljes felvilágosítást adni (pl. az anyag vagy a tisztítás nem megfelelő voltáról stb.) A szolgáltató szervezet felelősséggel tartozik az átvett tárgyért, annak megsérüléséért, elvesztéséért vagy megsemmisüléséért, kivéve azt az esetet, amikor a kár egyébként is bekövetkezett volna. Ez tehát ún. tárgyi (objektív) felelősség, ez esetben a szolgáltató szervezetnek be kell bizonyítania, hogy a kár egyébként is bekövetkezett volna. Ugyancsak felelős a szolgáltató szervezet akkor, ha a kárt az alkalmazott gép vagy a felhasznált tisztítószerek okozták. Ez ugyancsak objektív felelősség, amely alól a szolgáltató szervezet nem mentesül. A tisztító az átvételkor rendszerint megjegyzi és figyelmezteti a megrendelőt, ha nem új, hanem sérült, kopott tárgyról van szó. Ennek a figyelmeztetésnek éppen az a jelentősége, hogy az ilyen (megrongált, kopott) tárgy megsérüléséért, ha a megrendelőt az átvételkor erre a körülményre figyelmeztették, a szolgáltató vállalat nem felel. A hibás szolgáltatást, a kárigényt a szervezetnél a szavatossági időben, amely három hónap, érvényesíteni kell. Ha az igényét nem ismerik el, akkor a bírósághoz fordulhat. A kérdés, tehát az, hogy a kárt az átadott anyag (szőnyeg) hibája (égési folt), vagy a helytelen tisztítási eljárás, a gépekben (anyagban) rejlő körülmények okozták-e. Vitás esetben ezt a ténykérdést — a bíróság előtt — tanúkkal, esetleg szakértővel kell bizonyítani. Csak ennek a vitás kérdésnek az eldöntése után lehet a szolgáltató vállalat felelősségét egyértelműen megállapítani vagy kizárni. „Gyakori utazó" jeligéjű olvasónk azt kérdezi, hogy milyen feltételek mellett és hol lehet utazási betétkönyvet létesíteni. A betétkönyvekre vonatkozó részletes előírásokat a Polgári Törvénykönyv alapján kiadott 1964. évi 47. számú pénzügyminisztériumi hirdetmény tartalmazza. Ezek szerint mindenki beteheti a pénzét bármely Állami Takarékpénztárnál betétkönyvre, amelyből kérésére a betétet kifizetik. Háromféle betétkönyv létezik: a közönséges betétkönyv, a nyereménybetétkönyv, amelyeket névre vagy bemutatóra (kézbesítésre) lehet kiállítani, valamint az utazási betétkönyv, amelyet azonban csak névre lehet kiállítani. Minden betétkönyvben az alapbetétnek legalább 20 koronát kell kitennie, ennél kisebb összeg nem lehet a betétkönyvben; a betét magassága nem korlátozott. Az alapbetétet csak a betétkönyv megszüntetésekor fizetik ki. A takarékpénztár jogosult a megszüntetett betétkönyvért 3 korona kezelési költséget kérni. Utazási betétkönyvet a CSSZK részére csak a prágai Állami Takarékpénztár, az SZSZK részére pedig csak a bratislavai Állami Takarékpénztár vezet, illetve adhat ki. De ilyen betétkönyv létesítését bármely más takarékpénztár vagy a posta közvetítésével is lehet kérni. A betevő jogosult az utazási betétkönyvben bármely takarékpénztárban és bármely postán további összegeket elhelyezni és ugyancsak bárhol kérhet kifizetést is, mégpedig naponta legalább 400 koronát. A takarékpénztár azonban írásbeli engedélyt adhat arra is, hogy a betétkönyvből más takarékpénztár vagy a posta nagyobb összegeket is kifizethessen. Az utazási betétkönyvből történő 400 koronát meg nem haladó kifizetésénél nem vizsgálják a kivevő személyét. A betevő az utazási betétkönyvhöz igazoló lapot is kap, amelyet a kifizetéskor a betétkönyvvel együtt fel kell mutatni. A kifizetés csak a kettő együttes felmutatása ellenében történhet. Az igazoló lapon feltüntetik a kiállító állami takarékpénztárt és a betevő ellenőrző számát. Ha az igazoló lap elvész vagy megsemmisül, vagy ha ellopják, akkor ezt a betétkönyv tulajdonosának be kell jelentenie s a kiállító takarékpénztár számára „duplikát" megjelöléssel új igazoló lapot ad ki. Az utazási betétkönyvek kamatlába 1,5 százalék. Az utazási betétkönyvek azok számára előnyösek, akik pl. szolgálatilag sokat utaznak, valamint a turisták számára, mert bármely postahivatalban kivehetnek pénzt. Dr. B. G. 19
