A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)

1987-08-28 / 35. szám

A kék-fehér kisváros Tunéziában, ebben a távoli afrikai országban még mindig nagyon elevenen élnek a régi szokások, meghatározóak a hagyományok, s a legtöbb helyen erősen ragaszkodnak a szertartásokhoz, az iszlám tanaihoz. Ilyen szokás például, hogy valamennyi ház bejára­tánál egy rézből készült kézformát helyeznek el. De ez a forma feltűnt szállónk, a Baie du Soleil éttermében, autóbuszunk soförfülkéjé­­ben is. Ugyan miért? — kérdeztem Fathi Kodtól, a Sotutour turistairoda fiatal idegen­vezetőjétől. Elmagyarázta, hogy ez Fatima keze, a szent nőé, a Próféta lányáé, amely valamennyi bajtól, veszélytől megvéd. A hit­hű mohamedánok ilyen szentül hisznek ab­ban is, hogy amennyiben házuk ablakát, ajtaját, kapuját kékre festik, minden vesze­delem elkerüli őket. Amikor azonban a vonzó panorámájú, festői kisváros, Sidi Bou Said utcácskáit jáduk, megcsodálva a hófehérre és kékre festett épületeket, azt is megtudtuk, hogy e színösszeállításnak nagyon is prakti­kus az oka, a hófehér falak visszaverik a tűző napsugarakat, a kék színt pedig, tudvalevő, elkerülik a legyek. Akár ilyen, akár olyan meggondolásból használják a két szín páro­sítását a városban, tény, hogy elbűvölő a látvány. S tény az is, hogy a helybelieket törvény kötelezi rá, hogy a két színnel évente egyszer átfessék házukat. Júniusban is olyan volt minden épület, mintha aznap meszelték volna újjá! De nemcsak a színek használatára kettős a magyarázat, hanem kettős a városka alapí­tásával kapcsolatosan is. Az egyik szerint IX. Lajos alapította, aki a hetedik és a nyolcadik keresztes háborút vezette a hitetlen muzul­mánok ellen. Úgy szól a legenda, hogy IX. Lajos a hadseregből távozva elvett feleségül egy csinos berber lányt, itt telepedett le vele, helyi szent, azaz arabul Bou Said lett belőle, aki szenthez méltóan minden betegséget meggyógyított, csodákat művelt és felvirá­goztatta a Földközi-tenger e parányi város­káját. A másik elbeszélés szerint a helységet Abu Said Khalafa ben Yahia el Badji. moha­medán szent ember alapította, aki egy mek­■>* Valamennyi épület fehér, valamennyi ablak- és a/tókeret kék kai zarándoklatáról visszatérve élte itt húsz éven át aszketikus, misztikus életét, hirdette tanait, toborozta híveit. A kalózok és a szépi­ahalászok meg is tették öt háziszentjüknek, s kupolás síremléket, úgynevezett marabut építettek számára. Ilyen marabu az arab világban csak a muzulmán hitű, szent életű férfiakat illette meg. E hithű mohamedánnak olyan kultusza van még ma is itt. hogy a hívek évente leróják kegyeletüket a legmaga­sabb dombon épült síremléke előtt. Ezen a körmeneten csak a férfiak vesznek részt. Az asszonyok lefátyolozva leselkednek kifelé a kékre festett rácsos ablakok, ajtók mögül, s elnyújtott hangon, iszlám szokás szerint, hosszú ju-jü rikoltozásával biztatják, üdvöz­­lik, tisztelik meg a körmenet résztvevőit. Mialatt Fathi mesélt, elbűvölt bennünket a múlt. Ám a tér forgalma, ahol autóbuszunk­ból kiszálltunk, s ahová újabb és újabb vendégsereg érkezett, gyorsan szétoszlatta a múltba való visszatérés látszatvarázsát. Elin­dultunk hát felfedezni magunknak a hepehu­pás. csodálatos színfoltokkal, virágillattal ke­csegtető városkát. Szűk sikátoron át halad­tunk a tenger felé. Minden házat jellegzetes. VIETNAM ünnepe Negyvenkét éve, 1945. szeptember 2-án ala­kult meg a Vietnami Demokratikus Köztársa­ság. a független népi demokratikus állam. (1976, Észak- és Dél-Vietnam újraegyesülése óta Vietnami Szocialista Köztársaság). Vietnamban a népi demokratikus rendszer megszilárdítása, a társadalmi-gazdasági, poli­tikai és kulturális átalakulás a köztársaság kikiáltása után rendkívül bonyolult és sűlyos belső és nemzetközi helyzetben, nyolcéves nehéz fegyveres harcban kezdődött el. A szo­cialista építés feladatainak megoldása később is sok nehézségbe ütközött és ütközik ma is. Elsősorban azért, mert az ország hosszú éve­kig hadszíntér volt. Az amerikai agresszió kö­vetkeztében Észak-Vietnam valamennyi váro­sát súlyos bombatámadások érték. A többi között teljesen elpusztult 12 tartományi és 51 járási székhely. A gyarmatosítás és a háború Dél-Vietnamban is súlyos örökséget hagyott hátra. Indokina területileg második legnagyobb or­szága, a közel 60 millió főt számláló Vietnami Szocialista Köztársaság lépésről lépésre oldja meg problémáit. Fejlődéséhez sok segítséget kap a Szovjetuniótól és a többi szocialista országtól. Lengyelország a többi között cukorgyárat, hajógyárat, az NDK fűrészüzemeket, házgyá­rat, hengerelt lemezt gyártó üzemet, Csehszlo­vákia cipőgyárat, gördülőcsapágy-gyárat-, Kuba szállodát, mezőgazdasági kisüzemeket segített felépíteni, Bulgária ércbányák megnyi­tásában működött közre. Az anyagi és erkölcsi segítségnyújtás mostanában is folyamatos. A Vietnami Szocialista Köztársaságnak nyújtott segítség a szakemberképzésben is megnyilvánul. Sok tízezer vietnami fiatal sze­rezte és szerzi szakképzettségét a szocialista országokban az ipar, a mezőgazdaság, a tudo­mány, az egészségügy, a kultúra területén. Az ország fejlődése és a gazdasági nehézsé­gek megoldása szempontjából fontos körül­mény, hogy a szocialista országok széles ská­lájú külkereskedelmi forgalmat bonyolítanak le Vietnammal. A Vietnami Szocialista Köztársa­ság gépipari berendezéseket, kőolajipari ter­mékeket, vas- és acélárut, gyapotot, iparcikke­ket, közszükségleti és fogyasztási cikkeket, gyógyszert stb. importál. Exportjában az érc­­koncentrátumok, a faipari, könnyűipari és me­zőgazdasági termékek, valamint a kézműipari cikkek dominálnak. Vietnam 1978 júliusában belépett a KGST-be. A szocialista országokkal folytatott ilyen jellegű együttműködése új szakaszt nyi­tott az ország fejlődésében. Vietnam KGST tagsága hozzájárul a gazdasági, kereskedelmi és műszaki-tudományos kapcsolatok haté­konyságának, összehangoltságának fokozásá­hoz, elörelenditi a vietnami szocialista építő­­munkát. A forradalmi eszmék először Franciaorszá­gon és Kínán át jutottak el Vietnamba. A marxista-leninista ideológia, a nagy októberi szocialista forradalom eszméinek és gyakorla­tának egyik első propagandistája Ho Shi Minh, a kiemelkedő vietnami forradalmár volt. Ho Shi Minh évekig állt a Vietnami Dolgozók Pártjá­nak élén. Szervezte és vezette a dolgozók harcát. Vietnam sokat szenvedett népe az ország függetlensége kikiáltásának 42. évfordulóját nehéz körülmények között, de annak reményé­ben ünnepli, hogy a gazdasági élet mechaniz­musának az átalakítása itt is meghozza a várt sikert. (zsa) 20

Next

/
Thumbnails
Contents