A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-08-28 / 35. szám
TUDOMÁNY- TECHNIKA 1. A számítógéptől az elektronikus szövegszerkesztésig Négy évtizeddel ezelőtt — az első nagy teljesítményű számitógépek megalkotásának korában — Neumann János, Norbert Wiener, Howard Hathaway Aiken és társaik elsősorban arra összpontosították a figyelmüket, hogy matematikai műveletek gyors elvégzésére alkalmas masinát alkossanak. Az „elektronikus agy" egykori alkotói elsősorban a tudományos központok munkatársainak igyekeztek segíteni ezzel idegölő, állandóan ismétlődő matematikai műveleteik elvégzésénél. Ugyanilyen hasznos szolgálatot tett a számítógép a statisztikai jellegű adatok tárolásánál és feldolgozásánál is. Ennek megfelelően már az ötvenes években egyre inkább terjedni kezdtek a tudományos-műszaki számításokat végző gépek és az adatfeldolgozó számítógépek. Tekintve, hogy ezek az első generációbeli masinák elektroncsövekkel működtek, méreteik meglehetősen tekintélyesek voltak, áruk pedig elég borsos ahhoz, hogy tömeges elterjedésüket meggátolja. A tranzisztorok megjelenése új távlatokat nyitott : az új áramköri elem mérete és fogyasztása töredéke a triódáénak, alapanyaga — a szilícium — korlátlan mennyiségben mindenütt megtalálható, ami nagyszériás sorozatgyártásnál lehetővé tette az ár radikális csökkenését. Ez a rendkívül kedvező, több összetevőjű folyamat vezetett oda, hogy a számítógépek méretei fokozatosan zsugorodni kezdtek, áruk évröl-évre csökkent, aminek következtében rohamosan terjedni kezdtek az élet legkülönfélébb területein. A termelés, a sorozatgyártás jellegéből adódik, hogy állandóan ismétlődő munkafázisokból áll, ami szinte tálcán kínálja az automatizálás lehetőségét. Nem is kellett sokáig várni a folyamatirányító számítógép megjelenésére, majd a későbbiekben a megmunkálógép egybeépítésére az „elektronikus aggyal", ami a ma oly dinamikusan fejlődő robottechnika alapjait vetette meg. A számítástechnika ennek megfelelően egészen a hatvanas-hetvenes évek fordulójáig ezen a három területen terjeszkedett. A televíziós stúdiótechnika ugyancsak a technológiaigényes ágazatok közé tartozik, így már kezdetben várni lehetett, hogy a számítógép ezen a területen is hídfőállást épít ki magának. Elsősorban a müsorlebonyolitás automatizálására helyezték a fő súlyt, vagyis hogy emberi beavatkozás nélkül — sőt felügyelő személyzet kiiktatásával is — lehessen a már elkészült tévéműsorokat egymás mellé rendelni, montírozni. Az viszont csak az amerikai Chiron gyár szakembereinek jutott az eszébe, hogy esetleg feliratkészítésre is használható lehet. A tévéműsorok egyik fontos része az adás elején és végén pergő feliratok vetítése, valamint a műsor közben sugárzott kisebb inzertek (a szereplők, vitázók neve stb.). A film esetében a feliratokat egy hosszú papírcsíkra írják, ezt egy nagyméretű dobra szerelik fel, amelyet kamerával fényképeznek le. A dob lassú forgása következtében a feliratok látszólag kúsznak a filmvásznon. A tévézés kezdeti időszakában ugyancsak ezt a gyakorlatot alkalmazták egészen addig, amíg a már említett gyár mérnökei rá nem jöttek arra, hogy mennyivel gyorsabb, egyszerűbb és olcsóbb mindezt elektronikus úton előállítani. A Chiron I betűszintetizátor még fekete-fehér volt, de már rendelkezett a feliratké-SZÁMÍTÓGÉP szités legfőbb előnyeivel: a betűk és az egész sorok gombnyomásra nagyíthatók és kicsinyithetök voltak, a képernyőn egymáshoz viszonyítva el lehetett őket mozdítani, így a betű- és szóközök tetszés szerinti nagyságúak lehettek. A gép legfőbb előnye a gyorsaság volt: gyakorlatilag a gépíró személy leütési gyorsaságával lehetett olyan feliratokat elkészíteni, amelyekhez hagyományos eljárással több órára volt szükség, hiszen papíron, ecsettel kellett gondosan minden egyes betűt megrajzolni. Ez a berendezés már rendelkezett a szövegszerkesztő számítógép legfőbb tulajdonságaival. A hatvanas-hetvenes évek fordulóján beinduló nagyarányú integráltáramkör-gyártás első felhasználói épp a számítástechnika és a televíziós stúdiótechnika voltak. Az egyre nagyobb sűrűségű áramkörök előállításánál megismétlődött a tranzisztorgyártás, a méretek és az ár radikális csökkenése, a műszaki paraméterek radikális javulásával karöltve, így a számítógépek egyre „okosabbak" lettek, miközben a régebben több termet megtöltő óriásgépek konyhaszekrény nagyságúra zsugorodtak. Természetesen ez a folyamat a feliratkészítő berendezéseket se hagyta érintetlenül: a Chiron IV már összesen hatvannégy színt volt képes visszaadni, minden általa létrehozott (generált) betű más-más színű lehetett. Természetesen többfajta betűtípussal működött. A mai személyi számítógépeknél megszokott írógépbillentyűzeten lehetett a szöveget a gépbe táplálni, amely színes képernyőn volt követhető. Külön gombok szolgáltak a betűtípus kiválasztására, amelyet a gép a tárlóból „kiemelt", a továbbiakban ezt használta. Amennyiben a felhasználónak nem feleltek meg a programba épített betűformák, akár saját betűkészletet is kialakíthatott — például kézírást —, amelyet aztán ábécé sorrendben egy tévékamera segítségével lehetett a tárióba bejátszani. A beírás után a szokott módon — mintha írógépen dolgozna az ember — lehetett az új betűtípussal írni, szöveget szerkeszteni. Tehát ebben a rendszerben lényegében már megtalálható mindaz, ami a későbbi szövegszerkesztő gépek kifejlesztéséhez vezetett. A televízió elektronikus feliratkészítő berendezéseinek alkalmazási lehetőségei aránylag korlátozottak: vagy csupán nagyméretű betűkkel kell itt csak dolgozni (főcímek és stáblista készítéséhez), esetleg az eredeti nyelven sugárzott filmet feliratozzák vele. Ez esetben is mindössze két-három sornyi szöveget jelenítenek meg egyszerre a képernyőn, azt sem kell különösebben „kicifrázni". Viszont a grafikailag igényes ágazatokban — az újság- és folyóiratkészítésnél — ennél sokkal többre van szükség. A hatvanas évek közepétől kezdve — amikor a Texas Instruments mérnökei feltalálták az első integrált áramkört — a fejlesztés térén meglehetősen sajátos folyamat játszódott le: évente megkétszereződött az egy szilícium morzsára (chipre) összezsúfolt áramköri elemek száma, miközben egy-egy áramköri elem előállítási költsége a felére csökkent. Ennek a fejlődésnek az eredményeképpen a nyolcvanas évekre már százezer diódát, tranzisztort és ellenállást tudtak kialakítani egy szilícium lapocskán, miközben az áruk gyakorlatilag alig változott. Ez olyan elképesztő méretű, napjainkban is tartó technológiai forradalomhoz vezetett, amelynek eredményeképp az ipar és a szolgáltatások minden területére betört a számítógép. Közöttük a nyomdaiparba és a háztartásokba is. Tájainkon még csak most kezdünk ismerkedni a személyi számítógépekkel, ezek műszaki lehetőségeivel. Gyártanak persze kifejezetten szövegszerkesztő gépeket is, azt viszont kevesen tudják, hogy a legtöbb ilyen masina — köztük a Commodore és az Atari több típusa is — megfelelő programmal szövegszerkesztésre is alkalmas. Egyaránt megváltoztathatók vele a betű- és a sorközök, amelynek eredményeképpen a sorvégek a sorkezdethez hasonlóan egy vonalban lesznek, így az általa szerkesztett szöveg olyan benyomást kelt, mintha nyomdagéppel készítették volna. Nem gond az ábécé betűinek ékezetekkel való ellátása sem, így minden további nélkül „megtanítható" a gép a magyar ábécére is. Az elkészült szöveget aztán képernyőn ellenőrizhetjük, elvégezve a szükséges javításokat. Csak a szöveg hibátlanságának tudatában érdemes utasítást adni a somyomtatónak vagy a géphez kapcsolt elektronikus írógépnek a nyomtatásra. Természetesen nem kell feltétlenül azonnal papírra vetni az írásművet. Hosszabb lélegzetű munka esetén a szöveg folyamatosan a gép tárlójába továbbítható, innen hajlékony mágneslemezre játszható át. Ennek a módszernek a legnagyobb előnye, hogy a már elkészült szövegrészek bármikor gombnyomással lehívhatók a képernyőre, könnyen módosíthatók, törölhetők, változtathatók. Ilyenformán akár egy egész regény is rögzíthető mágneslemezen, amit elkészülte után a géppel egyszerre írathatjuk át papírra, rögtön nyomdakész, javított kéziratot kapva. Természetesen arra is van lehetőség, hogy a kézirat helyett a mágneslemezt küldjük a szerkesztőhöz vagy a nyomdába: ez aztán — megfelelő periféria segítségével — átjátszható egy nagyobb számítógépbe, amely a tördelöszerkesztö által megadott betűtípussal kinyomtatja azt. Tehát a szövegszerkesztő személyi számítógépek előnyei is rendkívüliek. Pedig ezek műszaki lehetőségei eltörpülnek a nyomdai nagykapacitású masinák különleges szolgáltatásai mellett. OZOGÁNY ERNŐ 16
