A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-08-28 / 35. szám
fKTNMT HAnűTTUK-ODZASTUK-IATTÖK Kertesi Ingrid, a Magyar Operaház tagja vendégként énekelte ötször a Hoffmann meséi Olympíáját a bécsi Volksoperban. „Az est legjobb teljesítménye" — írja róla kritikájában a Wiener Zeitung. „Olympiája valóságos tapsorkánt fakasztott" — jegyzi meg a Kurier. A képen Kertesi Ingrid és a férfi főszereplő, Adolf Dallapozza látható. A kék bársony című film rendezője, David Linch, régi, sikeres színészt szerződtetett Denis Hopper és egy új, szintén sikeres színészt Kyle MacLachlan személyében. Denis Hopper a Szelíd motorosokban tűnt fel Peter Fonda oldalán. Kyle MacLachlan pedig a Dune című filmben játszott főszerepet. A kék bársony cselekményének középpontjában Dorothy, a kabarékban fellépő énekesnő áll, akit Isabella Rossellini személyesít meg. Azt, hogy milyen hosszan kellett várakozni a madridi Prado előtt Charles herceg és lady Diana megérkezésére leginkább ez a fotó bizonyítja. Vagy tán egyszerűen egy átmulatott éjszakáról van szó? A spanyol királyi gárda tagja mindenképpen unottnak és fáradtnak látszik. Tibor: KOGA Két verseskötete jelent meg gyors egymásutánban a magyar lira legifjabb nemzedéke eddig leginkább felfigyeltető tagjának, az éppen harmincesztendös Zalán Tibornak a Magvető kiadó JAK (József Attila Kör) füzetek sorozatában. „Egyesíthető-e, és ha igen, hogyan a magyar líra küldetésre, vallomásos személyességre hangolt szólama a költészeti korszerűség formaújító elveivel, a költői nyelv lehetőségeinek tágítására törekvő poétikai magatartással 7' — kérdezi a fülszöveg. Nos, Zalán kötete egyértelműen igazolja, hogy egyesíthető. Mi sem bizonyíthatja ezt jobban, mint az, hogy a költőt nemcsak „balról" támadják, a hagyományos líra térfeléről, hanem, jobb szó híján, „jobbról” is, az ortodox avantgardizmus térfeléről, alkalmasint ugyanazon, noha más előjelű okoknál fogva: Zalán a maga útját látszik járni s nem az ortodoxokelőirta utcákat-zsákutcákat. Tény, hogy Magyarországon régen jelent meg (ha megjelent valaha egyáltalán) ilyen sokszínű, olykor-olykor rikítóan sokszínű verses (?) gyűjtemény, mint Zalán kötete. Képvers, montázs, kollázs káprázatos gazdagságban megtalálható a majd kétszáz oldalas kötet lapjain, s hogy e rengeteg vásári portékában mindenféle akad, az csak természetes. Forr a bor. A kötet súlya kétségtelenül az első ciklus három „hosszú" versén van: Ének a napon felejtett Hintalóért, Ének Pohárért, Ének hajnali Napért. E három, már nem is vadonatúj kompozíció (1977, 1979 és 1982-ben íródtak) a legifjabb magyar lírikus generáció termésének kvintesszenciája. A többi csak ráadás. „Nincs a szobának emléke csak könyve /Nincs a semminek bokra csak könnye/ Nincs a zászlónak földje csak zöldje/ Nincs a nincs alatt nincs csak fölötte" — kezdődik egy jellegzetes Zalán-vers a második ciklus elején („megfigyelések és szabad leírások a visszavonulás díszletei között"), s így fejeződik be: „Nincs a lelkűnkön páncél csak sörte / Nincs a lehetnek múltja csak jötte / Nincs az anyagnak árnya csak csöndje / Nincs a nincs után nincs csak örökre". (cselényi) A SAKKTAKTIKA TITKAI Már-már közhelynek tűnő megállapítás, hogy aki a legrangosabb szellemi sportban a sakkozásban eredményeket akar elérni, annak nem elég sokat játszani, hanem rendszeres tanulással kell fejlesztenie képességeit. Számos példa igazolja: a született tehetség, kombinációs készség kevés, ha az nem párosul szorgalommal, kitartással. A könyvek százai igazítják el a sakkozót a megnyitások rejtelmeiben, a végjátékok kezelésében. A középjáték az a terület, mely a sakkozót többé-kevésbé önálló gondolkodásra készteti, bár manapság már könyvtárnyi anyagot találhatunk a középjáték stratégiájának alapelveiről is. Ám vajon rendszerbe foglalhatók-e a taktikai csapások, a megnyitások korai szakaszától a végjáték legutolsó fázisáig, a legkülönbözőbb hadállásokban előforduló kombinációk? Pedig kivétel nélkül minden sakkozó számára szivdobogtató érzés a döntő csapás, egy-egy taktikai fordulat felfedezése és megvalósítása! Korunk egyik nagy taktikusa: Tál volt világbajnok szerint a sakkjáték fejlettségének mai fokán eredetien új kombináció nem fordulhat elő. Ez pedig azt jelenti, hogy lehetőség van a taktikai csapások egységes rendszerének kidolgozására. Ezzel próbálkozott meg több ismert mester és nagymester segítségével Pongó István: A sakktaktika titkai című terjedelmes — közel 500 oldalas, több mint ezer diagramot tartalmazó könyvében, mely a maga nemében hézagpótló nemcsak a magyar nyelvű, de az egyetemes sakkirodalomban is. A könyv tanulmányozása rávezet arra, hogy a taktikai csapás, bármennyire varázslatosnak is tűnik a táblán, csak akkor járhat sikerrel, ha megalapozott hadállásból indul ki. Két-három lépéses csapdákkal, trükkökkel — az ellenfél hibáira számítva — nem lehet tartós sikert elérni. Mert a taktika az erők legkedvezőbb felhasználásának művészete. Legfontosabb motívuma az időnyerés — azaz a döntő pillanat megtalálása. Az egyes fejezetek, mint pl. Kettős támadás, ütegek és kötések, Királyok a tűzvonalban, A gyalogok átváltozása. Az alapsor gyengesége, A királyállás gyalogszerkezete stb. nagyjából felölelik a kombinációk valamennyi területét. Az egyes fejezeteket záró példatár önálló gondolkodásra serkenti a tanulni vágyót. A stílus könnyed, valóban szórakoztatva tanító. A tiszta, áttekinthető elrendezés, a jó nyomás és a világos ábrák még vonzóbbá teszik a könyvet. Delmár Gábor w w KIÁLLÍT PRAGA KIALLITOTERMEIBŐL Prága a belváros gyönyörű műemlék látnivalói mellett egyéb kulturális élvezetet is kínál a nyáron oda látogató turistáknak. A kiállítótermek sokrétű látnivalóval csalogatják a szépre éhes embert. A zizkovi Átriumban a jelenkori cseh grafikából kapunk némi ízelítőt, ha megnézzük a Horálek házaspár alkotásait. Az ifjú művészeknek ez az első közös kiállításuk, mindketten a grafikusok legifjabb nemzedékéhez tartoznak. A kiállítás alkalmából kiadott katalógusban — szokásuktól eltérően — szóban is elmondják mi készteti őket alkotásra: Helena Horálekovától megtudjuk, hogy őt a megrázó élmények vagy a tartósan mély nyomot hagyó benyomások ihletik, olykor karikírozott megfogalmazású alkotásra, de ha mondanivalójának igazán súlyt akar adni, akkor nem szokott humorizálni. Jaroslav Horáleket eddig mint festőt tartották számon. Másfél évvel ezelőtt a rajzművészet irányába sodródott. Hajtja őt a kíváncsiság a környező világ dolgainak megismerésére, rajzaiban ezt igyekszik felfedezni. Az európai képzőművészetbe, azon belül is az angliaiba enged betekintést az a kiállítás, amelyet a Városi Könyvtár előcsarnokában rendeztek. A kiállítás anyagát eredetileg az újjáépült Oxfordi Modern Művészeti Múzeum megnyitásának alkalmából állították össze. A nagy sikerre és az európai érdeklődésre való tekintettel az anyagot előbb Budapesten, most Prágában, majd Lengyelországban is bemutatják. A kiállítás anyagát a nyolcvanas évek első felének képzőművészeti termékeiből állították össze, 26 alkotó kapott lehetőséget. Egy egészen más világba csöppenünk, ha megnézzük a prágai Kultúrpalotában Dagmar Rosűlková-Kubíková kerámiáit. — Óvjuk és védjük mindazt, ami a világon szép és jó, de legfőképpen önmagát az életet — ezekkel a szavakkal lehetne tömören kifejezni mindazt, amit a nyolcvanesztendös művész az alkotásaival el akar mondani. A prágai kiállítás anyaga csaknem teljesen megegyezik azzal az anyaggal, amelyet nemrég Bratislavában is láthattunk. Helyet kaptak a szülővároshoz — Bratislavához — kapcsolódó alkotások, a műemlék jellegű házak kerámiába égetett változatai, a figurális alkotások és használati tárgyak.-fm-A fenti címmel jelent meg a közelmúltban a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat lemeze, amely Dunajevszkij és Miljutyin operettjeiből tartalmaz részleteket. A cég bizonyára törlesztésnek szánta ezt a lemezt, hiszen szovjet könnyűzenei vagy operettfelvételekkel nemigen kényeztette el mostanában a zenekedvelőket és lemezgyüjtöket. Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy ez a törlesztés — nem sikerült. Az „Operetthajó" ugyanis nem a szovjet operettmuzsika vizeire viszi el a lemez hallgatóit, csupán megközelíti azokat. Ennek az oka elsősorban az erősen megkérdőjelezhető hangszerelés. Az operettmuzsika diszkóritmusban általában igen hatásos. Tapasztalhattuk ezt több hazai és külföldi lemezen. A „diszkósított" operettdallamok ezeken a lemezeken azonban csak zenekari előadásban hangzanak el. Énekelt operettdallamokat azonban nem lehet az operettzene diszkósított változatával kísérni. Márpedig az „Operetthajó" című lemezen ez történik. Elsikkad a két világhírű szovjet operettszerző muzsikájának minden szépsége, dallamossága, ötletessége, bája, és csupán a dallamok parafrázisait, rosszul sikerült zenei karikatúráit, a dallamok „árnyékát" kapjuk helyettük. Megítélésem szerint nem mondható szerencsésnek a lemez dramaturgiája és a szereposztás sem. Dunajevszkijnak és Miljutyinnak is számos igen szép operettje van, a lemezen szereplő válogatás ezekből — sajnos — igen keveset mutat be. A dalok előadói (Melis György, F*itti Katalin, Leblanc Győző, Felföldi Anikó, Szombathy Gyula, Straub Dezső és mások) neves opera- és operettművészek. Mégis kifogásolható, hogy a nem átgondolt szereposztás következtében nem éneklik valamennyien az alkatuknak, adottságaiknak leginkább megfelelő részleteket. A lemezborítóról sem mondhatunk semmi jót: jellegtelenségével szinte kihangsúlyozza a produkció gyengeségeit. Sági Tóth Tibor 9
