A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)

1987-08-28 / 35. szám

AZ IRODALOM SZOLGÁLATÁBAN

Két néprajzi kötetről

Már többször irtunk róla, hogy kevés tudományos intézmény rendelkezik olyan gazdag önálló kiadványsorozattal, mint a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Tanszéke. Mondanunk sem kell, hogy ebben fő része a tanszékvezető tanárnak, Ujváry Zoltánnak van, aki maga is sokat publikál, helyet biztosít munkatársainak is. Nemrégen szóttunk arról a sorozatról, melyben mindenek előtt mi, a hazai magyar nemzetiség vagyunk érdekeltek, ugyanis ezen kötetek a hazai, gömöri kutatások részeredményeit tartalmazzák.

Ehelyütt a gömöri sorozat negyedik és ötödik kötetéről szólunk: a negyedik szerzője Benkö Éva, aki Nagycsalád a Medvesalján című munkájában beszámol arról, mint járt le a nagycsaládok kora, holott e terület kutatása több figyelmet megérdemelt volna, mint amennyit tanúsítottunk neki. Ehhez viszont a szociológia, néprajz és statisztika sajátos módszereinek együttes alkalmazására lenne szükség, hogy a társadalmi-történeti okokat, okozatokat, a „miért"-eket és „hogyan"-okat összefüggéseiben közelítsük meg és kapjunk róluk átfogó képet.

Mivel a tudomány rendelkezésére ez ideig kevés számú szakirodalom áll, így a recens anyaga fokozott értékű.

A kötet összefoglalja a hat medvesaljai falu, Almágy (Gern. Jablonec), Medveshidegkút (Studená), Óbást (Stará Basta), Gömörpéterfala (Petrovce), Tajti (Tachty), Vecseklő (Vecelkov), valamint az egész vidék földrajzi adottságait, a falvak történeti előzményeit, egymás közötti kapcsolatait, a nagycsalád életkeretéül szolgáló egységeket, rokonságterminológiákat és korcsoporti meghatározásait, a család gazdasági és munkaszervezetét, a nők szerepét a családban, majd az iparosítás hatását a családi munkamegosztásra. Végül leírja a nagycsalád felbomlásának folyamatát.

Az ötödik kötet szerzője maga a szerkesztő, Ujváry Zoltán, aki Fejezetek Gömör folklórjához összefoglaló című munkájában szemelvények formájában ad ízelítőt az egyes kérdéskörökről, így a gömöri interetnikus kapcsolatokról, ezen belül a nép kapcsolatrendszerérői, érintkezéséről, kölcsönhatásokról, párhuzamokról, valamint azok analógiáiról, a migráció és a kolonizáló kérdéséről. Egy fejezet kapcsolódik a Jánosík-hagyományhoz, a gömöri magyar néphagyományban ismert történetekkel.

Ezt követi a híres palóc-betyár Vidróczki életéről, néhány tettéről szóló történet bemutatása.- Utána megismerjük a fejetlen pap és fej nélküli kisértetröl szóló hiedelemmondát, valamint a farkassá változott pásztor mondáját.

Fejtő- és találóskérdést, az apját megmentő leányról szóló mesét és a hozzáfüződö találóskérdést is olvashatunk.

Itt találjuk a hűtlen asszony dalbetétes meséjét, mely műfajból aránylag kevés van.

A hajdani követválasztások korából felelevenedik néhány kortesnóta és történet. A népi közösségek, körében élő mürokonság azon fajtájával találkozunk, mely az agrár- 1 munkához kapcsolódik.

Az 1831-es évi pusztító kolerajárvány gyógyításába, a héti és a szuhaifői eklézsia 1764. évi anyakönyvébe is betekintést nyerünk. A kötetet irodalomjegyzék és idegennyelvű összefoglaló zárja.

D. VARGA LÁSZLÓ

Születésnapi beszélgetés a hetvenéves TURCZEL LAJOSSAL

Dr. Turczel Lajos 1917. szeptember 2-án született Ipolyszalkán (Salka). Iskolai tanulmányait szülőfalujában kezdte. 1933-tól 1938-ig az érsekújvári (Nővé Zámky) reálgimnázium diákja volt. Az érettségi után a budapesti tudományegyetem jogi karára került, ahol 1942 őszén szerzett oklevelet Háromévi katonáskodás és hadifogság után 1945 novemberében tért vissza szűkebb pátriájába. Néhány évig hivatalnokként dolgozott egy állami gazdaságban. 1951 szeptemberében Komáromba (Komárno) került, ahol előbb a magyar tannyelvű gimnázium, később az óvónőket képző pedagógiai középiskola igazgatótanára lett. 1954-től 1982-ig, nyugdíjbavonulásáig a bratislavai Komensky Egyetemen tanított. Legfontosabb irodalomtörténeti és irodalomkritikai munkái: írások mérlegen. írás és szolgálat. Két kor mezsgyéjén. Portrék és fejlődésképek. Hiányzó fejezetek. Több antológiát is összeállított a két háború közötti csehszlovákiai magyar irodalomból (pl. Szlovenszkói vásár. Szép Angéla háza. Ének az éjben).

—- Egy születésnapi beszélgetés aligha kezdődhetne másként mint a gyermekkor felidézésével. Milyen volt az a szőkébb környezet, amely útjára indította önt? Mit adott önnek a család, a falu?

— Hozzátartozóim, legközelebbi rokonaim zsellérek és uradalmi cselédek voltak. Hat testvérem közül csak nekem adatott meg a továbbtanulás lehetősége. A húszas években igen rossz szociális viszonyok között éltünk, keményen meg kellett dolgoznunk minden betevő falatért. Már egészen kisgyermekként ott szorgoskodtam én is a kukoricaföldön, nagyapámmal együtt csépeltük a babot, sőt a szalmafödeles ház javitásánál is segédkeztem neki. Ugyanakkor olvasni is nagyon szerettem, elolvastam minden könyvet, amit a házunkban találtam, ezek főleg kalendáriumok voltak, de hamar bejáratos lettem a községi könyvtárba is, ahol sok Jókai, Mikszáth és Gárdonyi regény volt. Az olvasottságom kivételes helyzetet teremtett számomra a falusi tanítók előtt is. akik jóravaló, derék emberek voltak, de egy kissé parlagiak is, amit én a környezet hatásának tudok be. Baráth Béla tanítómnak köszönhetem, hogy szellemi ember lettem, ő ösztönözte és serkentette a szüléimét, hogy próbálkozzanak meg a taníttatásommal. Nyolc elemit végeztem, majd két évig magántanuló voltam és levizsgáztam Ipolyságon a polgári harmadik osztályának anyagából, s ezt követően kerültem Érsekújvárba, a reálgimnázium negyedik osztályába, ahol eleinte rengeteg nehézséggel kellett megbirkóznom, de később már a legjobb diákok közé tartoztam, sőt elvállaltam, némi ellenszolgáltatás fejében, néhány jobbmódú diák felkészítését is.

— Voltak-e írói ambíciói a gimnáziumban ?

— Az irodalom már igen korán felkeltette az érdeklődésemet, s elmondhatom, hogy ötödikes gimnazista korom óta tudatosan készültem az írói pályára. Akkoriban évekig naplót is Írtam, amit afféle stílusgyakorlatnak is szántam, s ha mostanában újraolvasgatom, mert megőriztem, bizony gyakran elmosolyodom. mert sok bejegyzése nem fedi az én akkori állapotomat, sok benne a képzelet szüleménye, a stílromantika. Ez a füzetecske megőrizte első verseimet is. A gimnáziumi önképzőkörben igen aktívan dolgoztam, gyakran felolvastam ott verseimet, sőt olvasmányélményeimről is beszámoltam.

— Kik voltak a kedvenc írói akkoriban ?

— Ady, Móricz, Anatol France, de mindenekelőtt Szabó Dezső. Az Alföld című folyóiratban mostanában zajlik egy vita Szabó Dezső hatásáról és jelentőségéről, ebben a vitában én is elmondtam, hogyan hatott rám és általában a harmincas évek fiatal csehszlovákiai magyar értelmiségére Szabó Dezső, akivel érzésem szerint méltatlanul bánt az irodalomtörténet. Az Elsodort falu című regénye olyan hatással volt rám, hogy a hatodik osztály előtti vakációban regényírásba fogtam, s egy fejezetet meg is Írtam belőle.

— Mi módon tájékozódhatott egy gimnazista abban az időben az irodalmi élet legfrissebb eseményeiről?

— Ötödikes koromban én már nagy újság- és folyóiratolvasó voltam. Rendszeresen vásároltam a Magyar Újság és a Prágai Magyar Hírlap c. napilapok vasárnapi számait, amelyek felértek egy irodalmi folyóirattal, olyan sok irodalmi anyag volt bennük. Rendszeresen olvastam szlovák lapokat és könyveket is, elsősorban a szlovák tudásom elmélyítése céljából. Az iskolában meglehetős apoliticizmus uralkodott akkoriban, így a különböző ifjúsági mozgalmakkal csak az újságok révén ismerkedhettünk meg. Rábeszéltem az osztálytársaimat, hogy közösen rendeljünk folyóiratokat, s ezeket mind a mai napig őrzöm is.

— Mikor publikálta az első cikkét?

— Ha jól emlékszem a Szalka című szülöfalubemutatóm volt az első nyomtatásban megjelent Írásom, a Szülőföldünk cimű lap közölte. Gimnazista koromban még két további Írásom látott napvilágot: a Tábortűz Kozma Lajoska emléke c. novellámat, a Magyar Újság Kerékpárral Nagysarlóra tizenhárom magyar falun keresztül c. riportomat közölte.

— Érettségi után az egyetem következett, de nem az irodalom, hanem a jogi kar. ..

— Nyolcadikos koromban olvastam valahol, hogy Ady és Móricz is a jogra iratkozott be, s ez nem akadályozta meg őket abban, hogy írók legyenek. A jog engemet sem érdekelt komolyabban, de hallottam, hogy ott nem veszik olyan szigorúan az előadások látogatását, módom lesz irodalommal is foglalkoznom. A jogi karon megspórolt idő nagy részét az Egyetemi Könyvtárban irodalmi folyóiratok és könyvek olvasásával töltöttem, s a későbbiekben nagyon sokat tudtam profitálni ebből, mintha két egyetemet végeztem volna egyszerre. Rendszeresen bejártam Horváth János és Pais Dezső előadásaira is.

Kollégiumi lakótársaim révén is nagymértékben bővült á látóköröm. Sok képzőművész növendékkel laktam együtt, többek között Zmeták Ernővel, aki több portrét is készített rólam akkoriban, továbbá Csicsátka Ottó szobrásszal, de baráti körömhöz tartozott Szepesházy Kálmán geológus, Vigh Károly történész, akit baloldali nézetei miatt gyakran támadtak.

— A magyar szellemi élet alakjai közül kikkel találkozott személyesen is?

— Mivel egyik alapítótagja voltam a Parasztfőiskolások Szövetségének, érthető, hogy elsősorban a népi írókkal kerültem kapcsolatba, például Veres Péterrel, Kovács Imrével, Erdei Ferenccel, Darvas Józseffel.

— Az egyetem után a katonaság és a hadifogság évei következtek, majd pedig a hivatalnokoskodás az állami gazdaságban. 1951 szeptemberétől viszont új fordulatot vett az élete.

10