A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-08-28 / 35. szám
f rói, akkor tudnia keli, ki az, aki minden elvárásának képes eleget tenni, ha pedig nem, akkor az úgysem az én emberem. De az asszisztensnő végül mégis csak rábeszélt, hogy menjek be a stúdióba. Üsse kő, legfeljebb váltok néhány szót Smyczekkel, gondoltam. így is lett. Hogy élsz, igaz, hogy férjhez mentél és anya lettél, kivel dolgoztál az utóbbi években ? — Ö kérdezett, én válaszoltam, ebből állt a beszélgetésünk. A végén azt mondta: enyém a szerep. Ilyen lányt még úgysem játszottál, kiáltotta utánam. Mert furcsa teremtés ez a lány, az biztos. A film elején szemrebbenés nélkül vezeti félre a barátját; azt hazudja neki, hogy tőle vár gyereket, de egy idő után bevallja, hogy hazudott. Összevesznek, s otthagyja a srácot is, a kicsit is, és csak jóval később, már amikor komoly kapcsolata van, akkor jelentkezik a gyerekéért. A fiú persze, elzavarja. Fütyül a lányra. És igaza van. Két film és egy forgatókönyv, ez most nagyon fontos nekem. Pályán maradni. Játszani. Ugyanolyan jókat, mint régen, amikor csak magamnak éltem. Mert ha mindennap csak a család, a háztartás várna rám, az nem lenne jó. Az nem elégítene ki. Volt idő, amikor két film között beálltam kellékesnek. Vagy színpadi technikusnak. Zenekarkisérönek. Egyszer még újságkihordást is vállaltam. De akármit csináltam is, azt teljes odaadással végeztem. Csak így tudtam. Máshogy nem. Hogy férjhez megyek, s gyerekeket szülök, azzal nem nagyon számoltam. Nem is hittem volna, hogy mindez belefér az én ágas-bogas életembe. Tévedtem. Mert belefért. Kiegyensú„Most jól vagyok ” EGY ÓRA YVETTA KORNOVÁVAL A plakát a falon: farmernadrágos Dávid mezítelen kisfiúval. A feketére festett körtefaláda: bánattól súlyos családi ereklye. A kiskosár a padlón: égből pottyant kedves kacat. A csorbaszélü bögre: törékeny emlék fillérekkel töltve. Egy prágai szoba, amelyben súlya van a szónak, hangulata a vasárnapnak. Yvetta Kornová vasárnapjának. „Két filmben játszom most főszerepet, a Pókhálóban és a Bútorországban. A Pókháló nemcsak azért értékes számomra, mert hetek óta telt házak előtt vetítik a Vencel-téri mozik, hanem azért is, mert olyan fiatalokról szól, akikről eddig nem nagyon vettünk tudomást. A narkósokról. A film hősei egyrészt kiégett, szerencsétlen, önromboló emberek, akik céltalanul bolyonganak az élet perifériáján, másrészt olyanok, akiket a véletlen, a kíváncsiság, a pillanatnyi kiábrándultság sodort a szakadék szélére. A Bútorország Karel Smyczek filmje. Vele forgattam 1979-ben a LibuskákaX is. Sosem felejtem el, amit akkor mondott: azt szeretem benned, hogy maximalista vagy. Hogy minden jeleneted egy lelki salto-mortale. Aztán eltelt vagy hét év — és alig-alig hívott. Ez nagyon fájt. Rettentően bántott. Talán más típusokban gondolkodik, talán nincs is nekem való szerep a filmjeiben ... hol ezzel, hol azzal nyugtattam magamat. Erre tavaly, a filmgyár folyosóján belebotlottam az asszisztensnőjébe. Nagyon sietsz, nincs kedved egy próbafelvételre? — kérdezte. Mire? Próbafelvételre? Dehogy megyek, tiltakoztam. Elegem van már a próbafelvételekből. Megnéznek, megdicsérnek, aztán hetekkel később jön a levél: elnézést, más arcra van szükségem. Hát nem! Velem már ne játsszanak ilyet! Vagy megbízik bennem a rendező, vagy nem. Ha határozott elképzelése van a figurályozott persze, így sem lettem ... nekem a sors egészen más utat szabott. Engem mindig utolér valami, ami felkavarja a pillanatnyi nyugalmamat. De nem baj! Nekem kimondottan jót tesz, ha annyi dolgom van, hogy azt sem tudom, mihez kezdjek. A gyereknevelés, a mosás, a főzés, a takarítás csak egy része az életemnek. Engem nem zavar, ha legmélyebb álmomból kelt fel a gyerek, ha reggel rohanni kell a bölcsödébe, ha késő estig téglákat cipelünk a férjemmel, csak tudjam, hogy ott a forgatókönyv az asztalon. És most ott van. Tomás és Markéta — ez a kétrészes tévéfilm címe; a fiú programozó, a lány szerkesztő. Szeretik is egymást, meg nem is. Ma szakítanak, holnap összebújnak. Egyszer boldogok, máskor boldogtalanok. Már készülök a szerepre. Most igazán jól vagyok." SZABÓ G. LÁSZLÓ (Pave! Vese/y felvétele) imm Mik egy valóban tökéletes hangminőséget nyújtó fejhallgató ismérvei? Nos, 20 hertz és 20 kilohertz közötti frekvenciaátvitel, 6 decibeles elektromos jel-hang átviteli arány, valamint egyszázalékosnál kisebb torzítás. A képen látható fejhallgató ezt mind tudja, valami azonban hiányzik róla: a vezeték. A Köss cég új terméke ugyanis a képen alul látható készülék közbeiktatásával infravörös fény segítségével juttatja el az elektromos jelet a fülhallgató hangszórójába. A londoni Sotheby’s műtárgykereskedés árverésén rekordösszegért kelt el egy 1690-ben készült játékbaba: a valóban ritkaságnak számító fababáért 67 ezer fontot fizetett Didi Vierny, aki jövőre játékbaba-múzeumot szándékozik nyitni Párizsban. Hongkongban állítólag ez a legöregebb autó. 1952-ben gyártották. De azért részt vett a Dél-kínai Old Timerek versenyén.
