A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-08-28 / 35. szám
• VÉLEMÉNYEK, ÉSZREVÉTELEK, JAVASLATOK • • VITA A VÁLLALATI TÖRVÉNYTERVEZETRŐL • AZ ÚJ GONDOLKODÁS ÉS CSELEKVÉS SZABÁLYOZÓJA Figyelemre méltó az a törekvés, amivel a vychodnái fesztivál kiegészítő rendezvényeinek szervezői segítik az ünnepély tökéletesebbé tételét. Gondolok a népművészeti, a textil, a népi konyhai berendezések, a régi zeneszerszámok, stb. kiállítására és a Csehszlovák Rádió helyszíni műsoraira. A rádió hívogató műsora az ünnepély előtti hetekben, napokban többször is elhangzik, segít a közönségtoborzásban, mert „a jó bornak is kell cégér". Az évente rendszeresen megrendezett népzenei műsoranyagából és a többi műsorok legjobb zenei, énekesi anyagából pedig az OPUS lemezkiadó, a fesztivál gazdájával, a bratislavai Népművelési Intézettel közösen nagylemezt jelentet meg. A lemez a következő évi fesztivál slágerkiadványa. S ami még fontosabb, így örökre megmaradnak az egyes fesztiválok értékes népdal- és népzenei anyagai. Az itt készült zenei feljátszás értékes részét képezi a Csehszlovák Rádió bratislavai népzenei archívumának, pótolhatatlan nemzeti érték, amit 1956-tól rendszeresen gyarapítanak. Micsoda nemzeti kulturális érték veszett el azáltal, hogy a fesztivál anyagának képi rögzítésére kezdettől fogva nem került sor. Igaz, most pár év óta már videoszalagra rögzítik, de az ötvenes-hetvenes évekből alig maradt valami! Mi a nemzetiségi fesztiváljaink megörökítésében még csak most kezdünk ébredezni, de legalább most fogjunk hozzá, teljességre törekedve. A fesztiválok sorszáma mellett ez lesz a legértékesebb múltbizonyitvány. Az amtőr színpadi alkotások — a koreográfiái alkotások nem hosszú életűek. Az együttes csoporton belüli változásai, az alkotó művészek személyváltozásai, a csoportfenntartói igények módosulásai mindmind hatással vannak a koreográfia életben maradáséra. 5—10 év és új alkotás születik, a régi pedig — képi rögzítés híján — feledés homályába süllyed. Pedig azok az alkotások, melyeket országos vagy kerületi szintű fesztiválok színpadjain 10 és 10 ezer ember előtt bemutatnak, már bizonyították értéküket. szigorú kiválasztás eredményeként jutottak el e magas fórum valamelyikére. Kár értük; vagy gazdagnak mit számit ez a kicsinység?! Aki a jövöre is gondol, annak a jelen értékei kincset jelentenek, megőrzést érdemlő kincset, mert rajtuk keresztül biztosítható a jövö. Ide kívánkozik e rövid észrevételek végére: nemzetközi viszonylatban is nagy fesztivál a vychodnái. Külföldön is nyilvántartják, úgymond jegyzik az értékét és sokan is látogatják. Japánból, Amerikából, Kanadából, Ausztráliából, Európa országaiból, stb. videokamerákkal jönnek, hogy haza is vihessenek a látványból. Vannak rendszeresen visszavisszatérő látogató is — szlovákok, akik eljönnek az óhazába a valamikori ősök népművészetének értékes hagyományaival ismerkedni, újból megmártózni benne, de jönnek szép számmal nemzeti kötődés nélküliek is: gyönyörködni szépségében. TAKÁCS ANDRÁS A szerző felvételei A gazdasági mechanizmus átalakításának folyamatában fontos szerepe van az állami vállalatról szóló törvényjavaslatnak. Nyilvánosságrahozatala is bizonyítja e dokumentum fontosságát és döntő szerepét. Tulajdonképpen amikor az állami vállalatról szóló törvényjavaslatról beszélünk, akkor a termelés szervezése, irányítása, a termelés folyamatának a rendezése a fö tét. Ez viszont a nemzeti jövedelem rendezését, szabályozásának elveit határozza meg. Ezek után szinte törvényszerűen a szövetkezeti vállalatokról és a magánvállalkozásokról szóló törvényjavaslat következik majd, szoros egységet alkotva a társadalom továbbfejlesztését meghatározó feladatokkal. A múltban többször is kísérleteztünk gazdasági rendszerünk mechanizmusának tökéletesítésével. Az egyre progresszívabb és gyorsabb társadalmi előrehaladás most már határozottabb intézkedéseket követel és bizonyos tekintetben forradalmi változásokat is. Tudatosítanunk kell, hogy a múltban nem minden tekintetben sikerült megoldani a fejlesztés összes kérdését. A gazdaság törvényeinek szabályait sok esetben nem sikerült érvényre juttani. Ennek oka nem a tehetetlenség volt, hanem társadalmi fejlődésünkben a még meg nem érett helyzetek nehezítették a szükséges feltételek létrehozását. Nem sikerült ez ideig olyan hatékony eszközöket a gazdasági mechanizmusban érvényre juttatni, amelyek segítségével hatásosan befolyásolhattuk volna a termelő, az értéket létrehozó ember magatartását, viselkedését. Nem sikerült ezeket a szabályokat egy objektivizálható játékrendbe összegezni és egyesíteni. így aztán lehetőség adódott a meglévő szabályokat figyelmen kívül hagyni és átformálni. Ez sok esetben az állam kárát is jelentette, de a legnagyobb veszély abban rejlett, hogy fékezték a szocialista társadalom adta előnyöket szélesebb körben progresszívabban fejleszteni. A szakemberek nagy figyelemmel kísérik az új gondolkodás és cselekvés első szabályozójának törvénybeli formálását. Megpróbálják felmérni gyakorlati megvalósításának előrelátható eredményeit, társadalmi, kollektív és egyéni hasznosságát. Az új „játékszabály" az árutermeiö számára olyan gazdasági feltételeket szab, amit társadalmi hatékonysággal és társadalmi hasznossággal is lehet mérni. A törvényjavaslat teret ad a nem közvetlen gazdasági szabályozóknak. A dokumentum nyilvános vitája kapcsán szeretnék egy-két megjegyzést elmondani, illetve szerény tapasztalataimból kiindulva felhívni a figyelmet egy-két tényre. Az egész törvényjavaslatot áttanulmányozva úgy tűnik, hogy a direktívák és a gazdasági irányítás fele-fele arányban osztódnak el. Talán érezhető még bizonyos óvatosság, bizalomhiány a központi szervek részéröl, ami abból is eredhet, hogy ha bizonyos előre nem látható problémák merülnének fel, akkor a kézzelfogható biztonság megmaradjon. Igen érezhető ez pl. a 38. §-ban. a gazdasági tervekkel foglalkozó bekezdésekben, ahol még több esetben kötelezi a vállalatot felelősségviselésre. Ismerjük a múltból, hogy az adminisztratív utasításoknak végső esetben formális kivitelezésük van. Ez elsősorban olyan esetekre vonatkozik, amikor valamely ok miatt nem sikerült a meghatározott direktívát teljesíteni. Ezért akkor hatékonyak igazán a gazdasági eszközök, amikor a központ céljait és programját legeredményesebb a vállalatok számára is megvalósítani. A dokumentum a vállalatok szervezeti kérdéseit érintve hangsúlyozza, hogy a nagy vezérigazgatóságok, termelési-gazdasági egységek csak olyan esetekben maradnak meg, ha azok gazdaságilag is indokoltak — a többiek fokozatosan megszűnnek. Talán ezzel kapcsolatban érdemes volna elgondolkodni azon, hogy ezeknek az igazgatóságoknak — tekintettel a nagy számú szakembergárdára — meg kellene változtatni a jelenlegi küldetését. A múltban nem minden esetben töltötték be küldetésüket, sok olyan esetet ismerünk, amikor tulajdonképpen közvetítők voltak a központi szervek és vállalatok között. Az új szerepkörüket talán meg lehetne formálni úgy is, hogy a központi szervek által kidolgozott koncepciókat programoznák az egyes vállalatokra. Amennyiben ezeket a programokat a vállalatok megvásárolnák, ebből tartanák fent magukat. Valami hasonló átalakulás várható a kísérleti intézeteinkben is. Ezek az intézmények semmi esetre sem maradhatnak az irányítási rendszerben hatalmi pozícióban a vállalatokkal szemben, mivel érvényt követel a szabály, hogy egy jogi szubjektum — a vállalat, nem lehet alárendelve egy másik jogi szubjektumnak. Az előterjesztett törvényjavaslat elvileg számol a realizátorok öntudatával, magas politikai fejlettségével, elkötelezettségükkel és kezdeményezőkészségükkel. Ez az osztályszempontú és elvi hozzáállás elkerülhetetlen, csupán a további folyamatokban arra fog kelleni ügyelni, hogy a gazdasági eszközöket még ha bármely szépen hangzottak is, nem helyettesíthetik. A törvényjavaslat foglalkozik a szocialista kezdeményezés fogalmának jellemzésével. A jogokra és azok érvényesítésére, illetve az állami vállalat törvényének betartására utaló rész meríti ki a fogalom lényegét. Úgy gondolom, a szocialista kezdeményezés jellemzéséből így hiányzik bizonyos tendenciózus folyamat. Úgy érzem, hogy az egész gazdasági mechanizmus arra törekszik, hogy egy tartalmilag is gazdagabb szocialista kezdeményezést indítson el. Ezt a folyamatot kár volna csupán jogi szabályozásra redukálni. A 41. §-us első bekezdésének meghatározása is különböző következtetésekre ad okot. A tudományos-műszaki fejlesztést a gyakorlati gazdasági életben nem mint célt, hanem mint eszközt szükséges kezelni. Ha a gazdasági eszközök kellően progresszívak, kényszerítik a vállalatot a tudományos-műszaki forradalom vívmányainak gyorsabb ütemű alkalmazására. A külkereskedelmi tevékenység közvetlen részvételével az állami vállalatok jelentősen hozzájárulhatnak a nemzetközi munkamegosztás hatékonyságának elmélyítéséhez a KGST-n belül. A törvényjavaslat két változattal számol. Mind a két esetben bizonyos adminisztratív tényezők továbbra is fennállnak. Talán ezen a téren további lehetőségeket is kellene mérlegelni. Egy ilyent meg is említek például. Amennyiben olyan termékről van szó a vállalatok közti cserében, amely után az állam különösen érdeklődik, akkor az állam a tervezett feladatokban állami tervként kötelezi a vállalatot annak kitermelésére. Ha a vállalat terven felül többletet gyárt, azzal az árucsere keretén belül rendelkezhet, teszem fel 90:10 arányban (10%-ban az állam számára). Az érdekeltség igy mindkét részről jelentős. Még röviden az 51. §-hoz szeretnék egy megjegyzést fűzni. A vállalatok felelősek életkörnyezetük védelméért és fejlesztéséért, de azért nem tartom egészen reálisnak ezt a felelősséget teljes mértékben a vállalatra hárítani. Itt az állammal karöltve kell némely feladatokat megoldani. Amennyiben a vállalat a termelésével kárt okoz az életkömyezetben, az okozott kárt meg kell térítenie. Ezek a pénzeszközök külön alapot képeznek az állami költségvetésben, amelyekből nagyobb horderejű védelmi és fejlesztési kiadások fedezéséhez hozzájárulhat. A nyilvánosságra hozott állami vállalatokról szóló törvényjavaslat egy rendkívül értékes dokumentum, amely szakmailag is, politikailag is reálisan tükrözi a jelenkor szükségleteit és felhasználja azokat a gazdasági törvényeket, amelyek a szocialista társadalom jelenében leghatékonyabban kifejezhetik mindazon célokat, amelyeket a CSKP XVII. kongresszusa elfogadott. A továbbiakban magával hozza a munkatörvényjog, a gazdasági törvény és egész sor, gazdasági életünket befolyásoló rendszabály megváltoztatását, kiegészítését. Ez egy jelentős lépés a gazdasági reformunk sikeres megvalósítása érdekében. PAPP JÓZSEF mérnök, a Dunaszerdahelyi (Dun. Streda) Járási Közszolgáltatási Vállalat igazgatója 7
