A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-08-21 / 34. szám
ŐRSZAVAK ERDÉLYBŐL (Benkő Samu tanulmányai) le Piano, Estampes, Images, Prelüdök minden darabja más-más hangulatot visszaadó remekmű. Következő nagyzenekari müve „A tenger" (La mer) ismét meglehetősen hosszú ideig készült. Három tételben Debussy alkotói fegyvertára — világos hangszínek, áttetsző disszonanciák, akkordpárhuzamok, erőteljes, határozott dallamvonal — csodálatos, a tengert megelevenítő egységgé forr össze. A Párizsban vendégszereplö Gyagilev balett számára írta Jeux cimü balettjét. Debussy csaknem minden előzmény nélkül teremtette meg a modern impresszionizmus egész zenei apparátusát. Korának művészeti irányzatait felhasználva, lángelméje által vezetve új, bámulatosan eredeti, gyökereiben mégis eredendően francia zenét alkotott. S bár életműve rendkívül kifinomult ízlésű, igényes zeneszerző munkája, csodálatos színeivel megnyeri a laikus hallgatót is. Muzsikája, melyet a primitív népek zenei gondolatvilága és az európai fülnek oly egzotikus távol-keleti zene ihletett, termékenyítőén hatott a 20. század zenéjére, különösen az újraéledő nemzeti zenekultúránk fejlődésére. SAMARJAYNÉ SIMON MÁRIA Péter és Marika az esküvőre készülnek. Minden a legnagyobb rendben folyik, csak az értesítő szövegében, illetve két szó írásában nem tudnak megegyezni a fiatalok. Marika szerint a házasságkötés helyét így kell feltüntetni: a Galánta-i VNB dísztermében. Azzal érvel, hogy a barátnőtől kapott értesítőkön is ez állt. A vőlegény szerint a barátnők nem ismerik a magyar helyesírást, mert egyrészt a magyar helységnevekhez az -i képzőt közvetlenül kapcsoljuk; másrészt a városi nemzeti bizottság önmagában köznév, ezért a rövidítésben minden betű kicsi (vnb). Mivel azonban intézménynévről van szó, a betűszó első betűjét nagygyal írjuk. Péter szerint tehát így kell írni: a Galántai Vnb. Péter és Marika már-már hajbakapnak ezen a helyesírási kérdésen, mikor megérkezik Péter barátja, Laci. A civakodó szerelmesek őt kérik fel döntőbírónak. Laci azonban egyikükkel sem ért egyet, s egy harmadik megoldást javasol a Galántai VNB. Melyik hát a helyes írásmód? a) Galánta-i VNB b) Galántai Vnb c) Galántai VNB Benkő Samu, a Kolozsvárott élő és dolgozó történész, kétségkívül egyike azoknak a lelkes szakembereknek, akik a történelmi Erdély kultúr-politikai és művelődési viszonyainak tanulmányozására, kutatására és a széles nagyközönséggel való megismertetésére egy egész emberi életet áldoztak. Hogy nem eredménytelenül, arról a romániai magyar, s román lapokban, illetve a magyarországi sajtóban közölt tanulmányok, esszék, cikkek és a bukaresti, illetve budapesti könyvkiadóknál megjelent, nagy olvasói visszhangot és komoly szakmai sikert kiváltó kötetei tanúskodnak. A szerző legutóbbi kötete az őrszavak, mely 1984-ben jelent meg a bukaresti Kriterion Könyvkiadónál, pedig a kritika, esszé és irodalomtörténet kategóriájában megkapta a Román Szocialista Köztársaság írószövetségének díját. Benkő Samu kötetén kívül ekkor még négy további romániai magyar szerző — Mózes Attila, Lászlóffy Csaba, Tóth István és Borcsa János — könyvét díjazták a próza, a költészet és az elsökönyvesek kategóriájában. A Romania literara (Irodalmi Románia) és az Utunk című hetilapok beszámolói szerint az 1984-es írószövetségi dijakról hosszú vita és mérlegelés után. s az érvényben lévő szervezeti szabályok alapján titkos szavazással. csak a tavalyi év végén döntött a tizenöt tagú zsűri, melynek elnöke Mircea lorgulescu neves román kritikus volt. Tagja volt a zsűrinek Szász János a romániai magyar irodalom egyik vezető egyénisége is. A' dijakat Dumitru Radu Popescu az Írószövetség erdélyi származású, magyarul is jól beszélő, elnöke nyújtotta át a kitüntetetteknek tavaly december végén Bukarestben. A rendszertelenül és többnyire késéssel érkező idézett romániai lapok elolvasása után leemeltem könyvespolcomról Benkő Samu díjazott kötetét, s élvezettel újra belelapoztam. Mi az őrszó? Benkő Samu így felel: „Ódon kéziratok és régi könyvek kutatói örszónak, latinul custosnak nevezik azt a szöveggel telt lap aljára, külön sorba leírt legutolsó szót vagy szótagot, amelyet a kővetkező lap első szavaként (szótagjaként) a betüvetö újra leírt, illetőleg a nyomdász ismét lenyomtatott. Az olvasás folyamatosságát könnyítették meg vele, de lapszámozás hiányában a lapok sorrendjének a vigyázását is reá bízták." Szerzőnk tanulmányai is vigyáznak, mégpedig Erdély gazdag művelődéstörténeti hagyatékának továbbélésére, folytonosságának megőrzésére. Az Örszavak egy híján harminc művelődéstörténeti tanulmányt, esszét, dolgozatot és cikket tartalmaz. Többségük az elmúlt években az Utunkban és más romániai magyar lapokban látott napvilágot, míg kisebb részük nyomtatásban most olvasható először. Benkő Samu írásainak középpontjában főként az egyetemes magyar, s ezen belül az erdélyi történelem és irodalom kimagasló személyiségei állnak: Bethlen Gábor, I. Rákóczi György, Széchenyi István, Bolyai János, Eötvös József, Móricz Zsigmond. Helyet kapnak továbbá a szerző neves kortársai is: Mikó Imre, Tudor Vianu, Jékely Zoltán, Demény Lajos, Venczel József és mások. A kötet egésze azonban nem nagyjaink valamiféle arcképcsarnoka. A „Hősök" életén, munkásságán, magatartásán keresztül szerzőnk az emberi gondolkodás, az emberi cselekvés, az egyéni és a társadalmi szokások történelmi fejlődését, változásait mutatja be. Ilyen szemszögből nézve vázol érzékletes és színes portrét a magyar múlt nagy alakjáról, a kiváló erdélyi fejedelemről Bethlen Gáborról, aki politikája fő céljának népe békéjének hosszú időre való biztosítását tekintette. Az I. Rákóczi Györgyről szóló tanulmányának elején Benkő Samu ezért joggal hangsúlyozta: „Az erdélyi fejedelmek történelmi szerepének, tehetségének, értékteremtő képességének megítélésében Bethlen Gábor volt és marad a mérték." A reformkor vezető magyar politikusának Széchenyi Istvánnak munkásságával két dolgozat foglalkozik. Szerzőnk emlékeztet arra, hogy Széchenyi Istvánnak a nemzeti kérdésben vallott nézeteiről a korabeli román vezető férfiak és a dualizmus korának román Írói és publicistái is elismeréssel szóltak. Ugyanakkor bírálóan megjegyzi, hogy „A közelmúlt éveiben, évtizedeiben a romániai magyar irodalom és tudomány csak elvétve tekintett vissza Széchenyire." Figyelemre méltó a Bolyai János etikája című írás is. Ezzel kapcsolatban jegyezzük meg, hogy Benkő Samu úttörő munkát végzett Bolyai János kéziratos hagyatékának feldolgozásában, s ezek a kutatásai nemzetközi elismerést vívtak ki. Hasonlóan közreadta Kemény Zsigmondnak a sepsiszentgyörgyi levéltárból előkerült naplóját is (1966). A naplóhoz írt bevezető tanulmánya szintén külföldi és hazai elismerésre talált. A történelmi személyiségek élete és műve mellett Benkő Samu mindig előszeretettel foglalkozott a múlt hétköznapjainak látszólag jelentéktelen, apró-cseprő dolgaival is, melyek nemcsak színesítették, de árnyaltabbá és pontosabbá is tették az adott kor képét. így kapott helyet ebben a kötetben többek közt a verés, a verekedés és a hosszú haj viseletének érdekes és izgalmas történelmi áttekintése. E fejtegetések kiegészítéseként pedig egy nagyon szép írásban megismerkedhetünk a kolozsvári magyar színjátszás nagy alapító egyénisége, s az első színházigazgató Kótsi Patkó János megveretésének hiteles történetével is. Általánosítva és összegezve az olvasottakat elmondható, hogy Benkő Samu legújabb kötetében a magyar múlt ma is közismert nagy személyiségei, vagy a mára már a feledés homályába merült kisebb jelentőségű egyéniségei életének és művének bemutatása által, illetve azok példáján keresztül, a társadalmilag elkötelezett sokféle értelmiségi létformáról rajzol hű képet. Minden írásából kiolvasható a múltnak jellemünkhöz, s jövönkhöz szóló üzenete: a hűség a gyökerekhez, az áldozatos munka, a cselekvő élet. Ilyen értelemben az Őrszavak szerves folytatása korábbi tanulmány- és esszéköteteinek (Sorsformáló értelem, 1971; A helyzettudat változásai, 1977; Haladás és megmaradás, 1979). Magáról az értelmiségi létről egyik mostani tanulmányában ezt Írja a szerző: „Az értelmiségi lét nem feltétlenül iskolázottság következménye, hanem sokkal inkább az alkotás gönyörűségét, gondját, keservét vállaló magatartásforma." Ez sosem volt könnyű (tegyük gyorsan hozzá: ma sem az), de a társadalomnak, a népeknek, nemzeteknek és nemzetiségeknek mindig szükségük volt rá, mint ahogy arról izgalmasan, érzékletesen és színesen vall Benkő Samu kitűnő, számunkra is rendkívül érdekes, tanulságos könyve. KOKES JÁNOS Krascsenits Géza felvétele 11
