A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-08-21 / 34. szám
ahol Elünk A Rimaszombati (Rim. Sobota) járást szándékosan hagytam utoljára e sorozatban, s nem ok nélkül. Ugyanis ez az a járás, amelyben a legtöbb apró település található az egész magyar etnikumban, s így az itteni állapotok, s az ebből eredő tények és tapasztalatok mindazokat a kérdéseket, amelyekről korábban is szó volt — sajnos — még egyértelműbbé teszik. Hogy a kistelepülések tömegét érzékeltessem, úgy vélem, elég, ha arra utalok, hogy csupán a Csemadoknak 80 helyi szervezete van ebben a járásban ... Mindebből törvényszerűen következik, hogy ezek a települések az elmúlt évtizedek során végrehajtott különböző reorganizációk, központosítások, összevonások stb. következményeinek külön-külön és együtt is a nyomát viselik. A járás egyik jellegzetes tájegysége, a hagyományőrző Medvesalja; az itteni hat település közül közelebbről Óbást (Stará BaSta) és Hidegkút (Studená) jelenéről lesz szó részletesebben. A medvesalji települések közigazgatási és gazdasági központja Újbást — egykor Egyházasbást — (Nová Baáta). A hnb elnöke Bencsik János. Vele és munkatársaival beszélgettem az imént megnevezett két település gondjairól, tágabban az egész tájegység jelenéről. Óbást lakóinak a száma 438. Közülük megközelítően 250 az aktív, tehát munkaképes egyének száma. Ez utóbbi csoportnak a 83,5 százaléka eljár dolgozni a faluból; lényegében szétszóródnak a Közép-szlovákiai kerület minden részében. A maradék részben a helyi szövetkezetben, részben a hnb által fenntartott különböző szolgáltatásokban tevékenykedik. Hidegkút (Studená) ilyen vonatkozású adatai sem kedvezőbbek. Az összlakosság 293, s a 173 aktív dolgozó 91 százaléka ugyancsak ingázik, akárcsak az óbástiak. A fenti adatok egyértelműen azt mutatják, hogy a munkaképes lakosság foglalkoztatottsága helyben megoldatlan. A hnb a maga lehetőségein belül ugyan igyekszik ezt a kérdést megoldani a szolgáltatói hálózat bővítésével, de ez csak részletmegoldást jelent. Jelenleg ebben a szférában 32 munkahelyet tudott biztosítani, de szeretnék ezt a tevékenységet tovább bővíteni oly módon, hogy legalább száz embernek legyen munkája helyben. Ám ez egyelőre még csak szándék. Az iskolát Óbáston és Hidegkúton is közel tíz évvel ezelőtt zárták be; a gyermekek mindkét településről Almágyba járnak iskolába. „A gyermekek utaztatása nincs megoldva megnyugtató színvonalon" mondta Bencsik János. „Az egész Medvesaljáról kb. 160 gyermek utazik naponta az iskolába. Az autóbuszoknak kétszer kell fordulniuk, de még így is gondot jelent az utazás. Ennél is kedvezőtlenebbek a gyermekek hazautaztatása. Órákat ácsorognak az autóbusz-megállóban, kocsmában, élelmiszerboltokban. Az autóbuszok menetrendje nincs összhangban az iskolák órarendjével." Óbáston az egykori iskolaépületet nyugdíjas klubbá alakították át, míg Hidegkúton nagyon szép tájház lett belőle. A közművelődés és a kulturális élet némileg eltér itt a Medvesalján a korábbi településekhez mérten. A hnb elnöke és munkatársai ezt azzal magyarázzák, hogy a műkedvelői tevékenység nagyrészt korábban is független volt az iskolától. így azok megszüntetése, illetve a pedagógus hiánya erre a tevékenységre nem volt különösebb hatással. Hidegkúton volt régen és van ma is egy folklórcsoport — Mag Elza a vezetője — amely negyven tagot számlál. Óbáston pedig a Csemadok helyi szervezetében, ahol sok a fiatal, színjátszással foglalkoznak. Vezetőjük Tóth Erzsébet. Legutóbb a Debreceni lunátikus című darabot mutatták be. Mindebből az derül ki, hogy lényegesebb törés ebben a tevékenységben nem következett be. A folyamatosság megmaradt és ez az egész tájegység szempontjából is nagyon fontos. A kulturális élet egyéb területei ezzel szemben teljes egészében a kistelepülések perifériális helyzetét dokumentálják. Mindkét faluban van ugyan könyvtár — Óbáston 514 kötet, Hidegkúton 384 — de a könyvekhez hozzáférni — főleg Óbáston aligha lehet. Az egykori iskolában elhelyezett könyvtárban a volt igazgató be sem engedett, mondván, hogy ott „nagy a rendetlenség". Biztosan igaza volt! Kedvezőbb a helyzet a színházi előadások vonatkozásában, mivel a szövetkezet a tagság részére általában a két hivatásos színtársulatunk előadásait „megveszi". Filmvetítés — az ismert rendelkezések következtében — nincs. „Nincs, de az sem mellékes, hogy milyen volt. Mert általában a legroszszabb filmeket küldték hozzánk, az meg nem kellett senkinek sem. Én a mozi miatt már nem is kesergek" — mondta a hnb elnöke, „a megoldást előbb-utóbb meghozza a videotechnika." A műveltségi szint és a tanulási kedv a népesség arányaihoz mérten jó közepesnek tekinthető. Óbáston az utóbbi tíz évben 27-en érettségiztek, s öt fiatal szerzett felsőbbfokú képesítést. Hidegkút hasonló adatai 15, illetve 4. Az egyetemet és főiskolát végzettek többsége azonban elköltözött szülőfalujából. Az érettségizetteknek ellenben a nagyobbik hányada — 20, illetve 10 — odahaza maradt. Persze többségük ingázóként csupán. Ez utóbbi adatok azt mutatják, hogy a medvesalji települések is ugyanúgy „mozgásban" vannak, mint az előzőekben ismertetett kisfalvak többsége. Az okok is lényegében azonosak. Ám itt nyomatékosabban kerül előtérbe a munkavállalási lehetőségek hiánya, s csak utána következik az építkezési tilalom, s annak következményei. Ez utóbbi itt 1983-ban úgy és annyiban módosult, hogy a szövetkezetben dolgozók számára a hnb adhatott építkezési engedélyt. E tájegység, s az itt lévő települések jövőképe eléggé sok ellentmondást rejt magában, mert az alapten-12
