A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)

1987-08-21 / 34. szám

Európa várakozással tekint Bécsre Július utolsó napján Bécsben befejeződött az európai biztonság és együttműködés kérdé­seivel foglalkozó utótalálkozó harmadik szaka­sza. A tanácskozásokat szeptember 22-én folytatják azzal a céllal, hogy az év végéig kidolgozzák és elfogadják a záródokumentu­mot. Mint azt olvasóink bizonyára tudják, ezeken az utótalálkozókon a 12 évvel ezelőtt aláirt helsinki konferencia záróokmánya alapján ta­nácskoznak. A most befejeződött utótalálkozó zárónapján felszólalt Bohuslav Chöoupek, ha­zánk külügyminisztere is. A többi szocialista ország küldöttjével összhangban azért szállt síkra, hogy a helsinki folyamat valamennyi kérdését kiegyensúlyozottan kezeljék, hogy megfelelő hangsúlyt kapjanak a katonai biz­tonság kulcsfontosságú kérdései, valamint a gazdasági, kereskedelmi együttműködés fej­lesztése is. Külügyminiszterünk bizonyos csa­lódottságot fejezett ki amiatt, hogy a találko­zót nem sikerült még befejezni. Rámutatott arra. hogy a bécsi utótalálkozó kezdete óta eltelt hét hónap alatt a 16 NATO-ország egyetlen javaslatot sem terjesztett elő a kato­nai biztonság területén, és ezt csak néhány nappal az egész találkozó eredetileg tervezett befejezése előtt tették meg. Mindez mutatja azokat a problémákat és nehézségeket, ame­lyekkel szövetségi rendszerünk országainak szembe kellett nézniük. A Varsói Szerződés tagállamai a nemzetközi politikában új gondolkodásmódot igyekeznek meghonosítani. Abból indulnak ki, hogy ami­kor a világon felhalmozott nukleáris fegyver­­készletek az emberiség fennmaradását veszé­lyeztetik, nem lehet már régi módon megköze­líteni a háború és a béke kérdését, mert a fegyverkezési hajsza nem erősíti a szemben álló felek biztonságát, hanem akadályozza az egyetemes biztonság megteremtését. Mint azt külügyminiszterünk is hangsúlyozta, minden népnek létérdeke létrehozni egy általános nemzetközi béke és biztonsági rendszert, sza­kaszosan felszámolni az évszázad végéig a nukleáris és a többi tömegpusztító fegyvert és minél szélesebb körű, kölcsönösen előnyös együttműködést kialakítani különböző terüle­teken, korunk globális problémáinak megoldá­sa érdekében. A nemzetközi helyzet az utóbbi időben úgy alakult, hogy lehetővé válik az események veszélyes menetének megállítása. A békés együttélés elősegíti a gazdasági együttműködést is. Külügyminiszterünk meg­ismételte azt a korábbi javaslatát, hogy Prágá­ban rendezzenek egy európai gazdasági fóru­mot. Kormányzatunk számol azzal, hogy e fórum mozgató erői a kereskedelmi, vállalko­zói, bank- és tudományos körök képviselői lennének. A kereskedelmi együttműködésen kívül nem zárkózunk el a humanitárius együtt­működés elöl sem. Külügyminiszterünk leszö­gezte, hogy egyedül az előítéletek konfrontáci­­ós hordalékától mentes együttműködés, a ki­egyensúlyozott érdekek és az európai realitá­sok tiszteletben tartása vezethet a humanitári­us kérdések megoldásához. Ami minket illet — mondotta Bohuslav Chöoupek — újabb lépé­sekre készülünk. Támogatjuk az idegenforga­lom bővülését, érdekünk, hogy a külföldi ven­dégek közvetlenül megismerkedhessenek or­szágunk reális képével. Joggal zárhatta tehát külügyminiszterünk azzal beszédét, hogy Euró­pa várakozással tekint Bécsre, reméli, hogy a találkozó még az idén fontos döntések elfoga­dásával befejeződik. STRASSER GYÖRGY A bécsi utótalálkozon július 31-én beszédet mondott Bohuslav Chnoupek csehszlovák külügyminiszter. Értékelte az eddigi tanácskozást és remé­nyét fejezte ki, hogy a bécsi utótalálkozó elöreviszi az összeurópai folyamatot. Bohuslav Chnoupek Bécsben találkozott osztrák partnerével, Alois IVIockkal. Véleménycserét folytattak a nemzetközi helyzet legfonto­sabb kérdéseiről és a két ország közti kapcsolatok fejlesztéséről. ■VISSZAPIILAWTÓ JULIUS—AUGUSZTUS '87 Francois Mitterrand francia állam­fő és Margaret Thatcher brit kor mányfö Párizsban ünnepélyes ke­retek közt kicserélte a La Man-SZERDA 29 che-csatorna alatti vasúti alagút megépítéséről szóló megállapo­dás ratifikációs okmányait. Radzsiv Gandhi indiai miniszterel­nök ellen a repülőtéri búcsúztatá­sakor Colombóban támadást haj tott végre a díszegység egyik tag­ja. Gandhi — lélekjelenlétének kő CSÜTÖRTÖK 30 szönhetően — gyakorlatilag sebe­sülés nélkül úszta meg a táma­dást. Testőrei és a Sri Lanka i biz­tonsági emberek a támadót azon­nal lefogták A devizaügyletek ellenőrzéséről, valamint a külkereskedelemről szóló törvényhez fogadott el ki­egészítő javaslatot a japán kor­mány. Ennek célja, hogy megszi-PENTEK 31 goritsa a büntetéseket azon cé­gek ellen, amelyek megsértik a szocialista országokba irányuló kiviteli korlátozásokat, vagyis a COCOM-listát. Ladislav Gerle szövetségi minisz­terelnök-helyettes meghívására hivatalos látogatásra hazánkba SZOMBAT 1 érkezett Brian Thomas Burke, Nyugat-Ausztrália miniszterelnö­ke. Jurij Voroncov szovjet külügymi­niszter-helyettes szombaton és vasárnap Damaszkuszban tár­gyalt. Fogadta öt Hafez Asszad ál­lamfő is. Áttekintették a közel- és VASÁRNAP 2 közép-keleti helyzetet, s elemez­ték, púként lehetne leghamarabb véget vetni az irak—iráni háború­nak a Biztonsági Tanács határoza­ta alapján. Hosszas huzavonák után Szöul­ban a parlament épületében meg­kezdődtek a tárgyalások az alkot­mányreformról. A kormányzó De­mokratikus Igazság Párt és az el-HÉTFŐ 3 lenzéki Újraegyesítés Demokrati­kus Pártja képviselői augusztus 20-ig akarják kidolgozni az új dél­koreai alkotmány tervezetét. Mihail Gorbacsov, az SZKP KB fő­titkára ismét tárgyalt Joaquim Al­berto Chissanóval, a Frelimo párt elnökével. Mozambik államfőjé­vel, aki hivatalos baráti látogatá­son tartózkodott a Szovjetuni-KEDD 4 óban. Megvitatták az együttmű­ködés kérdéseit, valamint a jelen­legi mozambiki helyzetet, össze­függésben a dél-afrikai fejlemé­nyekkel. HÉTVÉGI IEVÉL Nem is volt az olyan régen, amikor az ember mindennapi beszélgetéseiben egy-egy mesterem­ber nevét valamilyen jelzővel illették. Általában dicsérő jelzővel. Ilyeneket mondtak: aranykezű kőműves, derék ácslegény, precíz órás, becsületes kereskedő. Szó se róla, akkor is voltak csapnivaló mesterek, csak éppen kevesebben, mint manap­ság. Ráadásul azoknak akkor az álluk is felkopott, így aztán óhatatlanul megtörtént, hogy a hánya­veti patkolókovács elszegődött kubikosnak, vagy elment házmesternek. Manapság ezt pályamódo­sításnak nevezzük. Ilyen pályamódosítások ma is vannak. De mert ma a kubiko/ást gépek végzik, a házmesterséget senki sem végzi — a pálya módo­sítások nem egészen a régiek. Olyasmik történnek inkább, hogy a buszvezető elmegy kőműveskedni, az asztalos bádogosmunkát vállal és televíziót javít a vasutas. Teszik mindezt hétvégeken, mun­kaidő után. tusiban. Lévén pedig az ilyen tevékenységek célja első­sorban a pénzkeresés, talaja pedig a szolgáltatá­sok nem éppen eszményi állapota — nevük mellől a dicsérő jelző érthető módon lekopott, illetve hozzá sem ragadt. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy egyáltalán nem ragadt jelző a nevükhöz. Ragadt tehát, de egyik sem idézhető, merthogy ezek a jelzők nem szalonképesek. Mint ahogy az ilyen mesteremberek sem azok... Bizony, láttam én már autófényező kútásót, ami igen dicséretes lenne, ha utólag dicsérhetném is a munkáját Sajnos, nem tehetem, mert a munkája fabatkát sem ér, mi több, kárt okoz. Igaz, gyógy­szervegyészt is láttam már dolgozni kőművesek mellett — mert hol fusizzon egy gyógyszerve­gyész? — de ő a maltert tisztességesen megke­verte, míg a kőműveskedő állatgondozó ebből a malterból olyan vakolatot „remekelt", hogy arra ránézni is rossz volt De nekem nem is azzal van bajom, ami a jelenség felszíne, hiszen a rossz mesterembert még ínségben sem veszi igénybe másodszor sen­ki. Igazán aggasztónak azt találom, hogy a jelen­ség mögött ott csúfítanak a leromlott normák, s ezek a normák immár beszivárogtak az eredeti mesterségüket űző mesterek munkájába is. Tes­sék csak megnézni egy éppen tegnap átadott lakóházat, azonbelül a kőműves, az épületaszta­los, a lakatos, a gumipadlózó vagy akár a villany­­szerelő munkáját! Mi tagadás: gyakrabban elszo­morító, mint örömteli. Az ő munkájuk mögött persze ott van az építésvezető, nemkülönben pedig a vállalatvezető rossz munkája is. Megbeszéltem a témát egy mesteremberrel is. Ő emigy „érvelt": kinek kell ma már az órás, amikor nyolcvan koronáért vehetek egy „dzsigitál­­kyt" ?/ Elromlik, eldobom. Miért ne, ha egy hétvégi falazással legalább tizenöt ilyen óra árát tudom megkeresni tusiban? Nem vitatkoztam tovább. Minek? A minap ismét találkoztam az illetővel, aki feltételezvén jóltájékozottságomat arról érdeklő­dött nálam, hogyan is lesz azzal az új vállalkozási formával január elsejétől? Merthogy ö meg a haverjai terveket szövögetnek. Már nevet is adtak a tervnek: Aranykéz Mondtam, én jobb nevet tudok. Ki vele, mondta, és én kimondtam, ő pedig megsértődött. Pedig tudja, hogy tudom: mit ér a munkája ? Ez van. 3

Next

/
Thumbnails
Contents