A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)

1987-08-21 / 34. szám

Elegánsan, ahogy csak egy Lada viheti a „farát", pördül a KN 64—52-es rendszámú kocsi a komáromi (Komárno) autószerviz elé. Utána, kötélen vontatva, már kevésbé muta­tós a Trabant mozgása. A Lada vezetője sportszerűen elköszön, a Trabanté mély só­hajjal, de bizakodva lépi át az autójavító küszöbét. Itt Kara András műszakvezető fogadja. Előbb biztatóan mosolyog, azután hümmög a bajusza alatt — olyasmik járhatnak a fejében, hogy vajon lesz-e alkatrész; melyik emberemnek adjam a munkát? —, majd kitölti a belépőt. — Megnézzük — csak ennyit mond han­gosan, de ettől bizalom tölti el az autóveze­tőt. Péntek délután van, a műhelyekben serény munka folyik. Az idegenforgalomra való te­kintettel hosszabbított nyitvatartással és szombaton is dolgoznak. Vajon milyen kedv­vel? Aki fütyörészve húzza meg a csavart, az Kotian Dusán. — Ezzel a héttel letelik a hosszú szolgálat. A jövő héten már csak a rendes munkaidő­ben dolgozom. Nem kell este hatig olajosnak lenni és még nyolcig a telefont ügyelni, hátha hívnak. — Az így szerzett túlórát fizetésben vagy szabadidőben meríti-e ki? — Én a szabadidőt választom. Imádok pecázni. Többet ér a nyugalom, a pihenés, mint a pénz. Szimpatikus, barna fiatalember hajol egy NDK-ból érkezett turista piros Skodája fölé. Meglepetten tapasztalom, hogy szót is érte­■■■ nek. Hamarosan kiderül, hogy a fiatalember a komáromi magyar gimnáziumban érettsé­gizett. Angolul és oroszul is beszél. Most éppen gyújtótekercset cserélt, így Jensch Peter biztonsággal hazajut Burgstádtba. — Szerencséjére már hazafelé igyekezett és a javítás ára nem haladta meg a pénztár­cája tartalmát — egészíti ki információimat Anton Sulák, a másik müszakvezetö, aki időközben átvette a szolgálatot. — Bár sok bajunk van a turisták kiszolgálásával, nehe­zen értjük egymás szavát — főleg, ha román az illető — és a biztosítások ügyintézése is bonyolult, mégis szívesen segítünk a rászo­rulókon. — Én még „csak" tizennégy éve dolgo­zom itt, de ezt a szolgálatot mindig vállaljuk. Én is szabadidőben merítem ki a túlórát, most vettem egy használt 105-ös Skodát, azt bütykölgetem otthon — így Skabla Béla. A felettesi-beosztotti viszony itt egyszerű, meleg emberi kapcsolatra szorítkozik. Hal­lottam, amint Anton Sulák, mielőtt új mun­kára osztotta volna egyik emberét, megkér­dezte tőle evett-e már aznap? — Igen —, volt a válasz. — Akkor fogd azt a másik Skodát is, annak is a megszakítója hibásodon meg. Közben a kapuör — Viczena Gyula — nyitja-csukja a sorompót. Ma különösen nagy a forgalom. Hiába szeret olvasni — mutatja lapunkat is az elolvasandók között — esetleg éjszaka lesz csak rá módja. Legközelebb — immár fényképésszel — egy szombati napon kerestem fel a nyitrai (Nitra) autójavító vállalat érsekújvári (Nővé Zámky) üzemének komáromi autószervizét. Kinczt László A kapuban egy új arc. Bokros Józsefé fogad. Ö is nyugdíjas, mint a kollégája. Nem is akart idejönni dolgozni, de két jótulajdonsága — a nem dohányzás és a nem ivás — miatt nagyon csábították. — Néni bántam meg. Szeretek itt dolgoz­ni, elégedett vagyok. Sulák Anton üdén, frissen borotváltan fo­gad. — Az a feladatunk, hogy ha valaki este nyolc előtt ér ide és segítséget kér, azt fogadjuk, és nekifogunk a szerelésnek, tart­son bármeddig a munka. És hogyan is lehet­ne nyaralásra készülő, vagy nyaralástól fá­radt, gyakran kisgyermekes családoknak azt mondani, hogy jöjjenek holnap reggel ? Sluyei) bUuuj es Zambo hhamer Szerintem a kollektíva legcsöndesebb em­bere Szalay Jenő. Most is egy fehér Wart­burg fékcseréje mögé bújik. A kocsi tulajdo­nosa beszédesebb: — Már nagyon régóta ismerem ezt a cé­get. Mindig megbízhatóan dolgoztak. Ré­gebben két telephelyük volt. Ez és a gázgyár mögötti. Ott Vajkai Elemér volt a műszakve­zető. Törzsgárdatag. Kevés olyan aranykezű mester dolgozik a szakmában. Autószerete­­tét átörökítette a fiára. De ő elpártolt a Kommunális Szolgáltató Vállalat Skoda­­szervizébe. A meghibásodott autók tulajdonosai talál­kozhatnak vele, mert augusztusban az a szerviz tart hosszú szolgálatot. Büszkeségük a hűtőboksz, Szabó Sándor csa­pos a rendelés szerint választ ÉJJEL-NAPPAL SZOLGÁLATBAN Egyik riportutunkról hazatérőben Komáro­mot (Komárno) elhagyva jutott eszünkbe, hogy bizony a napi munkában sok mindenre jutott időnk, csak enni nem. Mit lehetne tenni? Este tíz óra felé járt, ilyenkor már aligha kapunk meleg ételt valahol. Egyszer csak csalogató neonfény villant a szemünk­be és ott, ahol az előző nyáron még csak a puszta falak álltak, most a Túzok motorest ablakai világítottak. Éppen mosták a folyosó­ját. Mindegy, megpróbáljuk, hátha kapunk meleg ételt. Az ebédlőbe tessékeltek, mivelhogy az éjjel-nappal üzemelő nappali bárhelyiséget este kilenc és tíz között takarítják. Meleg ételt pedig mindig kap itt az utazó. — Például mit kínálna a vendégnek? — kérdeztem Nagy Imre üzemvezető-helyettes­től. — Bableves és bográcsgulyás, sonka és szárazszalámi s persze hemendeksz mindig kapható. Ez a motorest azért épült, hogy a Bratislava—Komárom közötti autósforgalom utasait szolgálja. Éjjel is, nappal is. Itt a szomszédságunkban autócamping üzemel, aki mondjuk este nyolckor indul el Prágából, az úgy hajnali három körül ér hozzánk. Bi­zony jólesik neki egy tál meleg leves s egy pohár üdítő. Pihen egy kicsit és még a délelőtti csúcsforgalom előtt a kora reggeli órákban átlépheti a határt s folytathatja útját. Hamarosan kiderül, hogy alig egy hónapja nyitottak és a hátsó helyiségek, a gazdasági udvar befejezése még várat magára. — Ebből aztán sok gondunk származik — folytatja Nagy Imre — mert az áruátvétel, a rekeszek elszállítása nehézkes. Ha esőtől ázott a talaj, akkor meg egyenesen keserves a munka. De mindezen gondból a betérő turista egy szemernyit sem érzékel. Szerintem a csalló­­közaranyosi (Zlatná na Ostrove) Túzok moto­rest üdítőital kínálata országos viszonylatban is verhetetlen. — Nagyon büszkék vagyunk a hűtőbok­szunkra, hiszen e nélkül mit sem érne az üdítő. Az autózástól elpilledt utasnak 14 féle különböző alkoholmentes üdítőt kínálunk. — Mi a helyzet az alkoholfogyasztással? — Nem jellemző a vendégeinkre. A sofőr, ugye, legtöbbször a férfi, azért nem iszik alkoholos italt, mert autót vezet, a feleségek többségére sem az alkoholfogyasztás a jel­lemző, a gyerekek pedig „imádják" a külön­böző gyümölcsléket. Este tíz után pedig senkinek sem szolgálunk fel alkoholt. Ezzel az intézkedéssel egyben elejét vettük annak, hogy a faluban este tízkor záró kocsmából ide „áramoljon" a tömeg, lezüllesztve a mo­torest színvonalát. — Egy hónap tapasztalata alapján mit tud mondani? Nagy a különbség az elképzelé­sek, az elvárások és a valóság között? — Szerintem minden rendben van. A nap­pali bár, az étterem és a banketthelyiség ülőhelyeinek száma éppen kielégítő. A te­rasszal is számolhatunk, hiszen nyár van. A 4

Next

/
Thumbnails
Contents