A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-08-07 / 32. szám
A CSEMADOK ... A minap történt, hogy déltájban egyedül ültem a szerkesztőségi szobában. Váratlanul egy idősebb asszony nyitotta rám az ajtót. Pillanatok alatt kiderült: a néni panaszkodni jött, s valóban, csak úgy ömlött belőle a szó. Jobbára egy becsületben megőszült özvegyasszony szubjektív gondjait tárta elém, jómagam nemigen tudtam segíteni rajta. A néni szemében mégis hála tükröződött, hogy türelmesen meghallgattam; hogy volt, akinek elmondhatta búját-baját, életének ezernyi kínját. Távozás előtt aztán a kézitáskájába nyúlt, és elővette a pénztárcáját. „Mivel tartozom" — kérdezte, s hirtelen kínos csend ereszkedett közénk. A buksza végül is zárva maradt, csak a néni tekintete járt tamáskodóan körbe a szobában, majd egy hálás, de bizonytalan köszönömmel távozott ... Ki tudja, miféle tapasztalatok alapján gondolhatta, hogy nálunk minden pillanatnyi türelemért, minden egyes jó szóért fizetni kell?... Még ugyanaznap történt, hogy városközi autóbuszon vidékre utaztam. Két fiatalaszszony állt mögöttem. Néhány szavukból kiderült; egyikük tanítónő, a kora pedig arra engedett következtetni, hogy legföljebb három-négy éves praxisa lehet. Ő is panaszkodott, ha nem is nekem, de az útitársnőjének. „Szörnyű, mennyire smucigok az emberek. Nőnapra, tanév végére egy-egy csokor virág az egész, amit az osztálytól kapok. Bezzeg a többi kolléga! Pont nekem kellett egy ilyen szűkmarkú társaságot kifognom" — berzenkedett halk indulattal. Nos, úgy érzem, mind az idős néni esete, aki természetesnek tartja, hogy csak fizetség ellenében állnak szóba vele; mind a fiatal tanítónő életfelfogása egy pillanatig sem magánügy. Jómagámnak úgy tűnik, hogy sokan és társadalmi szinten vagyunk érdekeltek ezekben a kérdésekben. Sokan, mert például harmincas-negyvenes éveinket taposva — elanyagiasodott szemléletű világunkban — nem találunk időt az idősebbekkel való beszélgetésre; ugyanakkor iskolás korú csemetéink vannak, így . közvetlenül érintve vagyunk a szülő-pedagógus kapcsolat alakulásában. Ezért hát, az általánosítás szándéka nélkül, szabadjon elmondanom e témában saját véleményemet. Kétségtelen: az idősebbeknek becsület és törődés, a pedagógusoknak elismerés és hála jár fáradságos munkájukért. A tanítók közül főképpen azokat illeti méltó tisztelet, akik sziwel-lélekkel végzik hivatásukat, akik például az anyanyelv ápolásának szándékával többletmunkát is vállalnak, akik — legalábbis esetünkben — tevékenyen kapcsolódnak be az amatőr művészeti mozgalom, a közművelődés és mindennek révén a Csemadok szerteágazó tevékenységébe; egyszóval akik önmagukból és a tananyagból egyaránt adni tudnak diákjaiknak. Ezért valóban köszönet jár meg tisztelet. Kétlem viszont, hogy ezt a megbecsülést — például nőnapon vagy akár a tanévzárón — csak szebbnél szebb és drágábbnál drágább ajándékokkal lehet kifejezni. Kétlem, mert az ilyesmi az osztályban zajló pénzgyűjtögetés, illetve egyesek zsörtőlődése mások akaratossága révén, időnap előtt túlságosan is anyagias szemléletre tanítja a gyerekeket. A diákokban, és úgy látszik: törődött korú nagymamáikban is azt az érzetet kelti, hogy mindenért, még az emberi hangú tanácsért és a jó szóért is külön fizetség jár. Arról nem is beszélve, hogy aki a nemzetiségi kultúrát segítő, vérbeli pedagógusként vállalja a .lámpás" szerepét a közművelődési teendők sokaságában, az nem ajándékokban mérhető ellenszolgáltatás fejében végzi az ezzel járó többletmunkát. Természetesen, mint ahogy az idősebbeknek a meghallgatás és a törődéssel elegy jó szó, a tanítóknak például egy-egy szívből jövő virágcsokor esik egyformán jól. Hétköznap vagy ünnepnap, illetve tanévzárón vagy tanévnyitón egyaránt. (miklósi) Művelődési tábor A Csemadok Központi Bizottsága —- a társrendezőkkel együtt — értesíti az érdeklődőket, hogy a XI. központi nyári művelődési tábort 1987. augusztus 9—16-ig rendezi meg a szepsi (Moldava n/Bodvou) melletti Jászón (Jasov). Tábornyitás: 1987. augusztus 9-én (vasárnap) 13,00 órakor az Autocampingben, ahonnan autóbusz indul Stószra, Fábry Zoltán szülőhelyére. (Kérjük a Csemadok h. szervezetek és a SZISZ h. szervezetek művelődési klubjainak vezetőségét, hogy képviseljék a klubokat a koszorúzásnál, ill. a tiszteletadás virágcsokrainak elhelyezésénél.) Este emlékmüsort rendezünk Fábry Zoltán születésének 90. évfordulója alkalmából. (Jászó; művelődési tábor). A tervezett napi programot délelőttönként túrák, kirándulások, a táborban szabadfoglalkozások, műhelymunkák alkotják. A délutáni előadást fórumok, viták, beszélgetések követik majd, estére kulturális programokat szervezünk. Szállás; saját sátorban. (A kemping területén sátorozók fizetik a sátorhelyet, ill. a parkolási díjat, a többi táborlakóra a szokásos részvételi díj kőtelező.) A meghívott vendégek, előadók számára a kemping faházaiban biztosítottunk szálláshelyet. Étkezés: a kemping vendéglőjében, ill. szabadon, a közeli boltokban vásárolható élelmiszerekből, nyersanyagokból. Részletes tájékoztatás a Csemadok járási bizottságain és a Csemadok KB művelődési főosztályán. Színekben megjelenő álomképek Egy találkozásunk alkalmával- Vertei József, a világhírű magyar bélyeggrafikus említette: „A tehetség olyan ajándék, amit — az előbbrelépés, a világ folyamatos fejlődése érdekében — senkinek sem áll jogában magába fojtani. Ez a szerénynek tűnő gondolat — nagy dolgokat takar: a többet, jobbat akarás jelképe, az adni akarás ténye. Persze a tehet ség kibontakozásához kell egy olyan közeg, amely az egyénnek lehetőséget, teret nyújt az említettekhez. Hogy Majs Tibor műkedvelő festő miként is. hol találta meg ezt a közeget, azokat a támpontokat, amelyek segítették őt tehetsége megnyilvánulásában, erről szól alábbi írásunk. Az érsekújvári születésű Mojs Tibort — aki foglalkozását tekintve építésztechnikus — a stúrovói táj „késztette" festésre; amikor ugyanis az említett kisvárosban, 1970-ben egy építkezést vezetett, szabad idejében volt alkalma megismerkedni az itteni gyönyörű tájjal, ennek festőivel. A cseh származású Frantiáek Jakubek, s Bánsági mester festőállványa mellett gyakran megállt, s tanult színkeverést, vonalvezetést, mesterfogásokat. 1971-ben Párkányban rendezték meg önálló kiállítását. 1974-ben a Csemadok Érsekújvári (Nővé Zámky) városi szervezete mellett működő képzőművészeti kör tagjává vált, ahol ismerkedett a modell-rajz, a különböző festési technikák tudományával. Itt Balogh György nemcsak arra ügyelt, hogy „gyerekei" minél jobban elsajátítsák az alapvető tudnivalókat, hanem a következőkre is nagy gondot fordított: megteremtette a feltételeit annak, hogy a tagok a nyilvánosság előtt is bemutatkozhassanak. Mojs Tibor 1975 és 1986 között több csoportos kiállításon vett részt. Közben Bratislavába költözött, családot alapított, ám az említett körrel a mai napig fenntartja a kapcsolatot. Bratislavában Tibor ismét csak megtalálta azt a — már a fentiekben említett — közeget, amely segítette, segíti alkotómunkájában: a Július Koller festőművész vezette „Alkotó konfrontáció" nevű alkotócsoport tagjává vált, amelynek gazdája a főváros III. Mojs Tibor — egyik portréja „társaságában" kerületének kulturális központja. A szombatonként találkozó alkotók építő jellegű vita, egymás fejlődését szolgáló beszélgetések keretében beszélnek meg egy-egy témakört, bemutatják időközben alkotott műveiket. Ezen kívül minden évben egy hetes táborozáson vesznek részt, ahol festői környezetben, a szabadban készítik műveiket. A Jizerské hory '86 című alkotó táborozás anyagából az elmúlt hetekben rendeztek kiállítást Bratislavában, melyen Mojs Tibor a „Kilátás a Jestedre" című képpel szerepelt sikeresen. Az autodidakta alkotó több olyan festőművésszel is kapcsolatban áll — mint például Emil Bacik, Dusán Stopiak — akik szakmai tanácsokkal látják el öt. Alkotópályájának kezdeti éveiben Tibor a hagyományos festői stílusokkal próbálkozott, tájképeket, portrékat, csendéleteket festett, tanulmányozta az anatómiát. Ma a váltás, az igényesebb alkotásmód, a belső álomképek lebontására irányuló ritmikus színlátás az, ami az alkotót foglalkoztatja. Kisméretű, egyedi módon kikisérletezett technikával képein egy-egy színt számtalan árnyalatban jelenít meg. Mivel Mojs Tibor folyamatosan alkot, a közeljövőben több kiállításra készül: a legközelebb Szencen (Senec) állít ki a Bratislavai Ill ik városkerület műkedvelő festőivel közösen. Szeptemberben Stúrovóban vesz részt csoportos kiállításon néhány képével. Októberben a Bratislavai Grössling gőzfürdő haltjában mutatkozik be a fővárosi közönség előtt. KALITA GÁBOR Fotó: a szerző és Saskó Jenő Ez a felvétel a Magyarországi Zebegényi Alkotótáborban készült, ahol — az érsekújvári képzőművészeti csoport tagjaival együtt — MoiS Tibor is réfzt vett több alkalommal 6
