A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-23 / 4. szám

erre felelni tudjak ... De adok egy belépőt a titkárnőhöz, majd megmondja.

A titkárnő — szabványmosoly kíséretében — egy „Mi tetszik?"-kel fogad. Megmondom.

— Az igazgató elvtárs értekezleten van a vezérigazgatóságon. A főmérnök tervegyeztető tárgyaláson van a minisztériumban. A szakszervezeti elnök tanfolyamon van, az ifjúsági szervezet üzemi bizottságának elnöke beteg.

— Az igazgatóhelyettes, a gyártásvezető?

— Az igazgatóhelyettes a nemzeti bizottság plénumán vesz részt, a gyártásvezető tanulmányi szabadságon van.

— Mikor találkozhatnék valakivel a vezetőség közül?

— Telefonáljon, jó? Majd megpróbáljuk egyeztetni...

'Ezúttal előre megbeszélt időpontban keresem egy másik nagyvállalat osztályvezetőjét. Titkárnője elnézést kér, a főnöknek közbejött egy értekezlet, de hamarosan visszajön.

Várok. Nézegetek. Az osztályvezető íróasztalán több arasznyi magasságban dossziék tornyosulnak. Naptárában a mai napra a következő bejegyzések: 8 óra — termelési értekezlet, 9.30 — vendég a minisztériumból, 10.30 — újságíró, 11 óra — munkavédelmi tanácskozás, 13 óra — megbeszélés a szakszervezeti bizottságon, 14 óra — orvoshoz.

— Elnézést kérek — mentegetödzik az osztályvezető —, beugrott egy váratlan értekezlet. Mindig összejönnek a dolgok. A munkám meg ... hiszen látMUNKANAP IL0P0I?

3. Amit megtehetsz ma ...

... ne halaszd holnapra! — ajánlja legnépszerűbb közmondásaink egyike, mintegy arra figyelmeztetve, hogy amit meg kell tenni, azt legjobb azon melegében elvégezni. Anyanyelvűnkben azonban egyéb vonatkozásokban is élénken él a becsületes és jó munka fontosságának jelképes fogalma. íme, néhány példa: Egy ma, többet ér két holnapnál; A jó munka dicséri a mestert; A jó munkának jó a gyümölcse; Hasznos munkának nincsen fáradsága; Jól végzett munka minden gyarapodás talpköve — és még folytathatnám a (becsülettel végzett) munkával kapcsolatos szólások és közmondások sorolását.

Lássuk hát: a különböző hivatalos elfoglaltságok és a munkaszervezés tekintetében, miként fest a hétköznapok sok tekintetben bizony általánosítható gyakorlata?...

Egy példa, sajnos, a sok közül: Kilencen szorgoskodnak az üzem földszinti ebédlőjében. Három lány és hat fiatalember. A lányok adminisztrátorok, a legények közül egy a raktárból jött, ketten esztergályosok, a másik kettő

betanított munkás. Az irányítójuk műszaki rajzoló. Valamennyien délelőtti műszakosok, és reggel fél kilenctől díszítik, rendezik a termet. Az irodákból filodendronokat, fikuszokat cipelnek ide; színes selyempapírokból díszeket vágnak ki, spárgára fűzik s ez a közönség feje fölött lebeg majd. A terem egyik sarkában gyülekezni kezdenek a helyi fúvószenekar tagjai, az egyik ablakmélyedésben pedig valaki lázasan jegyzetedet, memorizálgat valami szöveget.

Délután fél kettőkor nyugdíjastalálkozó lesz ebben a teremben.

Máskor nőnapi ünnepség, vidám gyermeknapi találkozó vagy egyéb társadalmi rendezvények zajlanak ugyanitt, hasonlóképpen hivatalos elfoglaltságként kezelt délelőtti előkészületek után.

— A gyár valamelyik vezetőjével akarok beszélni — mondom a portásnak, s megmutatom az újságíróigazolványt.

— Az bajos lesz — mondja ő —, délelőtt láttam őket egymás után elmenni.

— Mikorra jönnek vissza?

. — Ahhoz kis ember vagyok én, hogy

hatja az íróasztalomat. Két emelettel alattam az üzem, de három hete nem jutottam le hozzájuk. Gépészmérnök vagyok, tájékozódnom kellene az új dolgokról, és van is egy elképzelésem, fejben már kidolgoztam. Ki kellene próbálni a gyakorlatban, ha beválik, talán milliókat takaríthatnánk meg a gyárnak. Már arra gondoltam, hogy szabadságot veszek ki, hogy többet foglalkozhassak a dologgal, de nem tudok elszakadni innen. Van úgy, hogy naponta háromnégy gyűlésen kell részt vennem.

Asztalán megcsörren a telefon.

— Öt perc múlva ott vagyok — szól bele a kagylóba, aztán újra felém fordul. — Elnézést kérek, megint egy értekezlet. Nagyon fontos, mondta az igazgató. Mi ketten a jövő héten találkozhatnánk. Szerda jó lesz?

Három éve létesült vidéki üzem vezetője:

— Legkönnyebb a vezetőben keresni a hibát! Jöjjön ide bárki, fél havi fizetésemet neki adom, ha nálam jobban csinálja majd. Fontos műszaki cikket gyártunk. Az alkatrészt több vállalattól kapjuk, egyikük nem szállított idejében.

Termékünket leszedtük a szalagról, becsomagoltuk és kihordtuk az udvarra.. Amikor a hiányzó alkatrész megérkezett, behordtuk az udvarról, kicsomagoltuk, vissza a szalagra. Az önköltség máris fölszökött. Termékünk idénycikk, amire megcsináltuk, elmúlt a szezonja. A kereskedelem papíron átvette ugyan, de nem szállította el, mert „hol tároljuk a jövő szezonig?" Erre a gyárban megindult a lavina: ezért kellett rohammunkában, még egy külön szombaton is dolgozni, hogy most meg az udvaron rohadjon? A tekintélyem megingott, a munkafegyelem fellazult, nőtt a szervezetlenség.

Egy építkezési vállalat személyzetise: — Pillanatnyilag kettőszázötven emberünk hiányzik. Pontosabban, tegnap ennyi hiányzott. A mait még nem tudom. Jónevü vállalat a miénk, mégis a törzsgárda egy része is itthagyott bénnünket. Az emberek manapság oda mennek, ahol többet ígérnek nekik. Ha a pallér leszidja a lógóst, az fogja magát és kilép. Előfordul, hogy másutt két kézzel kapnak utána. Szigorítani kellene ezeken a dolgokon, és sokkal differenciáltabban bérezni. Ha a tőlünk kilépő másutt csak üggyel-bajjal találna munkát, rögtön javulna a munkafegyelem.

Egy vidéki könnyűipari üzem főmérnöke:

— A mi üzemünkben a négyszáznyolcvan dolgozó zöme bejáró. Vonaton, buszon, biciklivel, gyalog járnak munkába jópár kilométeres körzetből. Ősszel-tavasszal, sárban, télen, hóban. Többségük alig-alig ér be idejében. És mire beérnek, fáradtak, alig várják, hogy jó melegben legyenek. Munkakezdés után egy-másfél óráig tehát nemigen beszélhetünk intenzitásról... Mit tehetek ilyen helyzetben?Állandóan büntetni, vagy sorozatosan levonatni a késést mégsem lehet. Marad a remény, hogy tavasztól őszig kevesebb fond van a bejárókkal... Persze, azért egyéb gond is akad. Most nem az anyagellátás, a munkaszervezés zökkenőire gondolok, hanem például arra, hogy sürgős ásás, kapálás, fóliatelepítés, szüretelés miatt sokan szintén'ki-kimaradoznak a munkából. De sok esetben nem jönnek be az emberek akkor sem, ha előző szombat lakodalom, keresztelő, disznóölés volt náluk vagy a családban, netán búcsú a faluban.

— Mari néni, csütörtökön műszak után, az ebédlőben előadás lesz a helyes táplálkozás és az érrendszeri betegségek összefüggéseiről.

— Helyesen táplálkozok én, csak legyen miből.

— Azért tessék eljönni. Nem árt.

— Tartsátok egykor, biztos kivonul az egész műhely.

— Nem lehet, nem engedi az igazgató. Terka néni, csütörtökön műszak után, az ebédlőben .. .

— Hányadszor mondja?

12