A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-23 / 4. szám
iNTtMT HAI^TTUK-OLVASTÖK-LATTUK Elkészült Silvie Vartan új albuma Virágé címmel, melynek érdekessége : zenéjét húszéves fia, David szerezte. A népszerű énekesnő eredetileg más pályára szánta fiát, de rá kellett ébrednie, hogy a gyereknek elsősorban a zenéhez van tehetsége. Élettársa, Tony Scotti, akivel Johnny Hallyday-jel kötött házassága fölbomlása után találkozott, ugyan azt állítja, nem is az anya, ő ismerte föl elsőnek David muzikalitását, s elhatározása, hogy sztárt farag a tehetséges fiúból. A képen Silvie Vartan és David Hallyday. A moszkvai Tretyakov képtár a bővítések, átalakítások ellenére elavult s alkalmatlan az időközben többszörösére duzzadt gyűjtemény anyagának korszerű tárolására és bemutatására. A rekonstrukciós munkálatok már megkezdődtek, sőt a raktár és a restaurátorok műhelyeinek helyreállítása már be is fejeződött. Az évi kétmillió látogató befogadására alkalmas múzeum egészének rekonstrukcióját és az épület belső termeinek bővítését 1990-re fejezik be. Újváry Zoltán: MENYECSKE A KEMENCÉBEN A könyv nem regény, nem is verseskötet, s novellákat sem tartalmaz. Valami más ez. „Világjáró palóc adomák és huncutságok" gyűjteménye. Olyan kötet, amelyhez hasonló bizony ritkán kerül az olvasó kezébe, a tréfás, mulatságos, olykor-olykor arcot pirító rövid történetek — anekdoták-adomák — kiváló szórakozást nyújthatnak a szakmabelinek és a laikus olvasónak egyaránt. Különösen kedves olvasmánya lehet a gömöri palócoknak, hiszen ők önmagukat láthatják viszont benne. A közel háromszáz anekdotát ugyanis az „északi palócok (gömöri területek) folklórjából" válogatta a kötet szerzője. A szerző-gyűjtő bevezetőjében részletesen foglalkozik az anekdota — adoma műfaji kérdéseivel, a mögöttük rejlő, s bizony alig észrevehető (és meghatározott) tartalmi különbségekkel. A történetek tematikailag elrendezve, összesen tíz témacsoportban kaptak helyet. Külön fejezetben szerepelnek a közösségi élet „zsáneralakjai": a papok és hívek, a katonák, rendörök, fináncok, a cigányok, az urak, nagyságák stb. Külön figyelmet érdemelnek a „A pendely és a gatya körül" és a „Pikáns versezetek" c. fejezetek, amelyek erotikus jellegű anekdotákat tartalmaznak, a parasztvilág olyan területét mutatva be, amely alig ismert az olvasók előtt. Elsősorban a néprajzkutatóknak lehet hasznos a könyv zárórésze, amely az összegyűjtött s bemutatott anyagra vonatkozó fontosabb adatokat tartalmazza: az adatközlők, elbeszélők nevét, a gyűjtések helyszínét, s egy ajánlást az anekdota, adoma, tréfás elbeszélések irodalmából. A könyvet a budapesti Európa Könyvkiadó jelentette meg. Tartalmához illő illusztrációit Hapák József készítette. Puntigán József Berkesi András: ÚTLEVÉL A POKOLBA Gyakran idézzük, ama latin mondást amely szerint a könyveknek megvan a maguk végzete. (Habent sua fata libelli.) Juhász Gyula pontosan hatvannégy esztendővel ezelőtt az olvasókra is vonatkoztatta, mondván: habent sua fata lectores. Mindebből azt a következtetést szeretném levonni, hogy azóta mások lettek az emberek, az olvasók. Akkor még a „művelt" ember nem vallotta be, hogy titokban olvassa a „ponyva" irodalmat Court- Mahlert és a-többieket. Ma már a „ponyvákat", „Cowboy"-könyveket, detektívregényeket finoman, kalandregényeknek nevezzük, és a „müveit” ember (?) is nyugodtan bevallhatja, hogy olvas krimit, szereti a bűnügyi irodalmat agyszellőzés, pihentetés céljából. Akármint van, tény az, hogy a kiadónak üzlet a krimi. Berkesi műveinek általános erőssége a hazaszeretet és a szocialista társadalmi rend iránti elkötelezettség. Az Útlevél a pokolba cselekménye lendületes, nem hiányoznak belőle a szexjelenetek, a kábítószer elleni harc és felvilágosítás sem, fegyveres összetűzések, lövöldözések, halottak, szuperkémek, de a bonyodalmak fő motívuma mindig a haza védelme, a szülőföld szeretete, amelynek akadnak mártírjai is a regényben. De a szerző olyan tévedéseit, miszerint Uz Bencét Tamási Áron írta (21 old.), nem tudom megérteni és megmagyarázni magamnak. A pontosság kedvéért ideírom: Uz Bence szerzője Nyíró József. Mivel a cselekmény egyes jelenetei hazánkban, Csehszlovákiában játszódnak le, az egyes földrajzi és személynevek helyes írásmódjára szeretném felhívni az olvasók figyelmét, amelyek a regényben hibásan fordulnak elő. Ezek: Starý Smokovec—Ótátrafüred, Štrbské Pleso—Csorbató. Karel Gott neve stimmel, de a regényben szereplő Kodes nyomozó nevét Karol-nak kellett volna írni, mivel ö a regény szerint szlovák nemzetiségű. Berkesi András könyve kissé korunk tanúbizonysága is: a valóságban sajnos a kegyetlenség, tömeges gyilkolás, a terrorizmus fénykorát éli. Ezek pedig olyan tények, amelyek gondolkodóba kell hogy ejtsenek mindenkit. Motesíky Árpád JUBILEUMI KONCERT 1926. október másodika nagy jelentőségű dátum a szlovákiai rádiózás történetében. Ezen a napon kezdte meg ugyanis rendszeres adását a Radiojurnal, az akkkori Kormányzósági épület — Vládna budova — nagyterméből. Az adások gerincét természetesen a zene képezte — operaközvetítések, kamarazenei és káyéházi szórakoztató vagy szalonzene formájában, s így rövidesen sor került a Radiojurnal szimfonikus zenekarának megalapítására is. Az emlékezetes esemény évfordulója kapcsán került sor a Csehszlovák Rádió Bratislava! Szimfonikus Zenekarának jubileumi koncertsorozatára az új rádióépület koncerttermében. A hangverseny karmestere dr. Otakar Trhlik volt, aki a hatvanas években hat éven át vezető karmesterként állt a zenekar élén. Ünnepi koncertjének műsora érdekes, de meglehetősen heterogén volt. Bevezetőül Andrej Očenáš (1911) Csehszlovák nyitánya hangzott el, majd Alexander Glazunov altszaxofonra és vonószenekarra írott Esz-dur versenyművét szólaltatta meg. E ritkán hallható, de szép mű szaxofonszólamát gyönyörű tónusú hangszerén Felix Slováček mesterien adta elő. Az est kicsúcsosodását azonban vitathatatlanul a szünet után megszólaltatott Dante szimfónia. Liszt Ferenc nagyszerű alkotása jelentette. Liszt előszeretettel merített ihletet a világirodalom nagy alkotásaiból. így született meg a Fau?t szimfónia, majd évekkel később a Divina Comedia zenei áttöltése. Eredeti koncepciója pontosan követte Dante hármastagolását, de végül is csak két tételt komponált meg, a Poklot és a Purgatóriumot, melyhez egy Magnificat kapcsolódik. Liszt e két nagy, többtételes szimfonikus müve közül kétségtelenül a Faust téma feldolgozása a népszerűbb, s néha-néha nálunk is előadásra került. Ezzel szemben a Dante szimfóniának, már elvontabb gondolati tartalmánál fogva is. Hamupipőke-sors jutott, s Így bizony az elmúlt négy évtized alatt — ha emlékezetem nem csal — ez volt az első alkalom, hogy a mü hangversenyen megszólalt. „Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel" — áll a Pokol kapuján a felirat. Ezt a könyörtelenül pesszimista dantei hangulatot Liszt harsonái döbbenetes szuggesztivitással idézik meg, hogy aztán végigjárva a Pokol szörnyűséges bugyrait és követve a lelkek megtisztulását, szférikus tisztasággal szólaljon meg a hálaadó ének. Varga József A BIZALOMÉRT Az idei színházi évadból mintegy fél esztendő még hátravan, de annyi már most is bizonyosnak látszik: a bratislavai Új Színpad nem aranybetükkel írja be történetébe ezt a szezont. Mind a zenei, mind a prózai társulat szeptember óta látott bemutatói alapján szomorúan regisztrálom ezt, mert — gondolom, sokakkal együtt — az épületének nagyjavítása miatt hontalanná vált együttest Szlovákia egyik kiemelkedően jó társulatának tartom, amelyben minden feltétel adott az átlagon felüli teljesítményhez. Annál szembeötlöbb viszont, hogy az évadkezdéstöl még nem sikerült igazán megnyugtató színvonalú prämiert tartaniuk. Mindezt azért bocsátom előre, mert szeretném érzékeltetni, hogy az Új Színpad Szárazvám utcai Stúdiójának legújabb bemutatója, pontosabban annak mérsékelt sikere nem egyedülálló az idei évadban, hanem egy folyamat része. Jana Kákošová: Hála a bizalomért című háromfelvonásos színdarabja egyszerűen nem győz meg bennünket arról, hogy éppen ezt a művet kellett színre vinni, hogy a színháznak valamilyen színpadilag olvasható mondanivalója volt vele, vagy hogy bármi egyéb okból időszerűnek tartotta e színmű ősbemutatóját. Legföljebb a kortársi drámairodalom felkarolását szorgalmazó műsorterv-teljesítésnek tűnik, ám ez mint „szempont".még egy sokkal kidolgozottabb előadás esetében sem elegendő. Néző és kritikus egyaránt lehangoltan tapasztalja, hogy a házbizalmiként, megunt szeretőként és munkahelyi főnökként egyaránt kiszolgáltatott főhős hiába kerül olykor mulatságos, olykor pedig idegesítően ismerős helyzetekbe — a hétköznapok fonákságait felmutatni hivatott szatíra egyszerűen „nem jön le" a színpadról. Sima és nem is különösebben szellemes vagy fordulatos vígjátékká szelídül, amelyet a Stúdió tenyérnyi színpadán e darab kilenc szereplője a komédiázás általános gyakorlata szerint játszik el. Mindennek tudatában aligha csoda, hogy ebben a szerzőileg s dramaturgiailag tisztázatlan, meglehetősen fantáziátlan és erősen szatirátlanitott előadásban sem Ondrej Šulaj rendezése, sem pedig a színészi teljesítmények nem vigasztalóak. A főszerepben František Kővár igyekezete és Zita Furková kitűnő epizódfigurája kevés ahhoz, hogy e darabban bárminő elképzelés lendületet vegyen, mert az egész lényegében íróilag sincs kitalálva. Miklósi Péter 9
