A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-23 / 4. szám
Kedves olvasóink! Popzenével foglalkozó rovatunkban számos sikerszerzemény előadóival, azaz David Bowie énekessel és a magyarországi Neoton Famíliával foglalkozunk bővebben — ezúttal megint innen-onnan! A rock kaméleonja A rock világában így nevezik David Bowiet, azt a kitűnő rockzenészt, kinek előadásmódja, stílusa elsősorban az igényes zenehallgatókhoz szól. Az énekes 1948. május 26-án született Angliában, s már gyermekkorában vonzódott a könnyű műfaj iránt. Igazi sztárrá csak a hetvenes. évek végén lett, amikor felkerült a popranglétrára ; szokatlan megjelenésével, érdekes előadásmódjával és hangszínével, valamint exkluzív műsoraival különböző korosztályok érdeklődését keltette fel. A kiismerhetetlen, csapongó David máig is jobbnál-jobb dalokkal rukkol elő, s tehetsége szinte páratlan. Nemcsak a rock területén, hanem a filmművészetben is számos szép sikert ért el, együtt forgatott a világhírű színésznővel, Marlene Dietrich-hel is. Extázis helyett jó sok finom csoki massza ... A Neoton Família az a magyar együttes, mely iránt külföldön talán nagyobb az érdeklődés, mint hazájában. Spanyolország, Japán, Dél-Korea, Dánia, az NSZK, a Szovjetunió, az NDK, Svédország, Lengyelország, Brazília stb. közönsége már tudja, hogy ez a csapat bárhol és bármikor kellőképpen reprezentálja hazája popzenéjét. Nem véletlenül nyerték meg a tokiói Yamaha fesztivált, valóban kiérdemelt jutalom „hullott" az ölükbe. A Pragokoncert nemzetközi osztályának igazgatójától, dr. Milan Nováktól tudtam meg, hogy a csapat az idén Csehszlovákiába is ellátogat. írásommal ezért az 1980-tól napjainkig terjedő, néha bizony göröngyös útjuk egy-egy állomását villantom fel — a teljesség igénye nélkül. KEZDJÜK A KÖZEPÉN A hetvenes évek kezdetén a szakemberek és a közönség jelentős része is a hasát fogva nevetett, amikor egy-két hírfoszlány a Neoton hosszútávú, gazdag jövőjéről jósolgatott. A csapat ebben az időben ugyanis annyira a popmezöny végén kullogott, hogy még optimista szemmel nézve is lehetetlennek tűnt a magasabb szintre való „felkapaszkodásuk". És mégis! Talán a szerencséjüknek köszönhetik, hogy a MHV elsősorban anyagilag kezdte támogatni a csapatot, annak érdekében, hogy a külföldi poppiacot meghódítsák. Mindez nem volt- elég! Változtatni kellett a zenei hangzásvilágon is, ezért az ABBA arculatát, az eurodiszkó stílusjegyeit próbálták lekopírozni. Egyre több könnyű, egyszerű, épp ezért fülbemászó muzsika került ki a zenekar műhelyéből, mígnem megjelent egy biztos sláger. A NEOTON HAJÓRA SZÁLL A Santa Maria egészen a japán partokig sodorta a csapatot, ahol már a Toshiba-EMI hanglemeztársaság képviselői várták őket, hogy szerződést sok zenés film főszerepét játszotta. Többéves hallgatás követte ezt a termékeny időszakát, majd legutóbb 1983-ban újra megjelent a legnépszerűbb sztárok névjegyzékén. A „Let's Dance" című dala hónapokig uralta a világ slágerlistáit, a tini lányok meg szájtátva csodálták ezt az „ismeretlenségből" egyszerre feltűnő elegáns megjelenésű urat. Újabb alkotásait a színház és a képzőművészet terén is megpróbálta hasznosítani, s egy ideig az irodalombarátok is ismerkedhettek személyiségével, egyéni látásmódjával. Legutóbbi nagy meglepetése az volt, amikor Tina Turner egyik koncertjének kellős közepén megjelent a színpadon, s közösen az énekesnővel egy táncot lejtett. Itt hangzott el először közős daluk is, mely elsöprő sikert hozott. Bowie persze nem utasította vissza Bob Geldof felkérését sem, így az afrikai éhezők megsegítésére rendezett gálaműsorban ő is fellépett. Kortársával, a Rolling Stones egyéniségével, Mick Jagerrel lépett pódiumra, újra bizonyítva, hogy a rock nagy öregjei is tudnak még elég élményt nyújtani a nyolcvanas évek zenekedvelő közönségének. kössenek. Az európai ember csodálkozással, némi ámulattal figyelt oda a Neoton távol-keleti sikerére, mert olyan országokban kezdtek koncertezni, ahonnét korábban csak kevésszer jött egy-egy pophír. Hongkong, Tajvan, a Fülöp-szigetek, stb. sorakoztak a Neoton tervei közt. A Neoton hajója „megkönnyebbült” Pál Évától, ezért az illetékesek igyekeztek gyorsan egyensúlyt kialakítani. Tokióban, a Neoton és nem kevésbé a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat örömére a „Holnap hajnalig" című dalukat a maximális pontszámmal jutalmazta a zsűri. Első helyezés! A Neoton egyre népszerűbb lett odahaza is. A Pago Pago, a Karnevál és a Magánügyek című nagylemezük már gyors tempóban fogyott el a pultokról még akkor is, ha akadt köztük gyenge produkció is. Külföldi sikereiknek köszönhetően a hazai közönség is megszokta, elfogadta a csapatot. Egyrészt, mert dalaik a legkorszerűbb technikával készülnek, másrészt meg azért, mert a fiatal generációnak tetszik a sokszor semmitmondó, butácska, csacska dalszöveg. Minek ez a cirkusz? — kérdezik új nagylemezük címadó dalával, s tényleg, minek? A Neoton dalai jók, vidámak, gyerekesek miért is ne tetszene a fiataloknak és nem fiataloknak egyaránt? Elvégre valljuk be, extázis helyett mi is szívesebben „fogyasztunk" jó sok finom csoki masszát! Ham, ham ... KOLLER SÁNDOR (A fotoreprodukciót Hajdú Endre készítette) l,t Otto Dix „félelmetesen termékeny" művész volt, aki a második világháború után rengeteg olyan képet alkotott, melyek egyetlen katalógusban sem szerepelnek. Gyakran előfordult ugyanis, hogy mihelyt befejezett egy festményt vagy rajzot, nyomban elcserélte azt egy környékbeli paraszttal egy zsák krumpliért vagy más hasonlóért. Ezért nem keltett évekig feltűnést, hogy egyre-másra kerültek elő addig ismeretlen Dix-képek a műtárgypiacon. A hamisító a Bódeni-tó közelében fekvő Singen városka polgára, a 44 esztendős Rüdiger Faller. A képen a hamisítványok és az eredeti Dix-mű látható. m /jüá} 1926. októberében ősbemutatót tartott a Budapesti Operaház. Először csendültek fel a Háry János néphagyományokból született dallamai. A négy kalandban, elő- és utójátékkal előadott mű „Háry János kalandozásai Nagyabonytúl a Burg váráig" címmel azóta is Kodály Zoltán egyszerű, szívből jövő és szívhez szóló muzsikáját hirdeti. A kép az 1934-es felújítás szereplői közül Nagy Izabellát (Örzse) és Palló Imrét (Háry) mutatja. 8
