A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-23 / 4. szám
A CSEMADOK ÜRESJÁRATOK hasonlítottak a kísérlet után, úgy rájuk csavarodott az a fránya ostor. Már azt hittük, az eszközben van a hiba, amikor a közönség és a versenyzők óhajára a műsorvezető tett kísérletet. A hóhér kivégzésére készültek a nézők, versenyzők. Ám a műsorvezetőnek (a feladat kitalálójának) a bravúr sikerült (én viszont tanúsíthatom, hogy ő már a műsor előtt is gyakorolt), csak úgy visszhangzott a gellei művelődési ház ... A versenyzők munkáját diafelvételek vetítésével könnyítették. A válaszok alatt pedig a közönség számára vetítettek képeket, melyek a feleleteket illusztrálták, természetesen a versenyzők ezeket már nem láthatták. A vetélkedőnek ez volt a főpróbája. Itt-ott megcsikordult a fogaskerék, ennek ellenére pergő, üresjáratok nélküli vetélkedést láttunk, hallottunk. Bátran merem ajánlani bármelyik Csemadokszervezetnek, iskolának. Nem lenne e beszámoló teljes, ha nem említeném meg, hogy a verseny a Csemadok helyi szervezetének őszi-téli tevékenységébe illeszkedett, annak utolsó rendezvénye volt. Olyan kulturális megmozdulásokat előztek meg, mint Lipcsey György kiállítása, népdalverseny, versmondóverseny, találkozó Zalabai Zsigmonddal és Skriba Pál Csallóközt, a csallóközi életet bemutató képeinek tárlata, melyet a vetélkedő előtt nyitottak meg. GÖRFÖL JENŐ A szerző felvételei Hat faluból — falurészből, egykori faluból — áll Gelle község (Holice). A falu egységes, ám ha a sors úgy intézi nagy csatákat vívnak egymással. A sors szerepét azon a havas, esős decemberi estén, melyről írni akarok a Csemadok helyi szervezete, pontosabban annak vezetősége vállalta magára. Vetélkedő csoportokra és természetesen — hovatartozás szerint — nekik szurkolókra bontotta a több faluból álló közösséget. Azt hiszem már elöljáróban leszögezhetem: tanulságos, kellemes este volt, versenyző és néző egyaránt jól érezte magát. „A néprajz nem iskolai tantárgy. Nem is lesz azzá az esztendőről esztendőre gyarapodó tudnivalók sorában." Az idézetet az Apáról fiúra című kötet borítóján olvashatjuk a szerzők — Kosa László és Szemerkényi Ágnes — tollából, akik a könyvet néprajzi kalauznak említik. Amit a szerzők leírtak az igaz. A kötetben fellelhető dolgokkal azonban nem árt megismertetni az ifjúság minél szélesebb rétegét. Múltismeretre, önismeretre s ezáltal önbecsülésre nevelni őket. A nyughatatlan természetű, tenni akaró emberek is megtalálják a módját. Mint a gelleiek. A már emlegetett hat község közül öt — Beketfa, Ógelle, Egyházgelle, Budafa, Pósfa — benevezett a vetélkedőre. Az Apáról fiúra című köteten kívül a Magyar néprajz című kiadványból is készülhettek. És készültek is. Bizony nem volt könnyű dolga a Kücsán József (a soproni Liszt Ferenc Múzeum néprajzosa), Mészáros József (a helybéli szövetkezet elnöke) és Skriba Pál (gimnáziumi tanár) összetételű bírálóbizottságnak. A kérdések a műsorvezető (a vetélkedő összeállítója) Kovács László szájából hangzottak el. Hol élnek a csángók, hol van Sárköz, a Zoborvidék, Kalotaszeg, Somogy? Köss ismert népcsoportokat városhoz (földrajzi meghatározás), helyezd el őket a térképen. Építs fel házat az Alföldön víz mellett és a hegyvidéken. Mi a tüzikutya, ki volt a bakter? Mi a különbség a guba és a suba között? Mi a rendrevágás és mit jelent a rávágás? Jellemezd a szeres települési módot! A válaszok néha egy-egy szóban vagy mondatban érkeztek, ám az is előfordult, hogy előadásnak is beillő választ kapott a zsűri és közönség. A népviseletek sokféleségében való eligazodás még gondot jelentett itt-ott, de a hajdani pásztorélet ismeretében jeleskedtek a fiatalok. Azaz ... Volt egy feladat, melyet sehogy sem sikerült igazán megoldani. A műsorvezető asztalán lévő gyönyörű ostort kellett volna „szóra bírni". A csallóközi pásztorok leszármazottai bizony néhány esetben gondosan befáslizott egyiptomi múmiára NÉLKÜL XjC 6
