A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-23 / 4. szám
A VITA HASZNA Megélénkült a vitázó kedv. A mostanában folyó évzáró párttaggyűléseket is általában a nyűt szókimondás, az őszinte véleményalkotás jellemzi. A kommunisták érvényesítik a bírálat és az önbírálat elvét A viták és az eszmecserék új lendületet adnak a munkának és olyan jelenségeket is felszínre hoznak, illetve nyilvánvalóvá tesznek, amelyek előbb rejtve maradtak. A viták és az eszmecserék egymás véleményének a jobb megismerése és a döntéshozatalok szempontjából is hasznosak és szükségesek. A pozitív folyamat ellenére azonban találkozunk néhány negatív jelenséggel is. Előfordul, hogy a bírálatot és az önbirálatot nem mindenki értelmezi és érvényesíti helyesen. Akadnak emberek, akik a bírálatot nem a párt irányító és ellenőrző munkája szerves és állandó részének tekintik, hanem kampányfeladatként fogják fel és formálisan alkalmazzák. Mindez elsősorban abban nyilvánul meg, hogy a hibák és a fogyatékosságok őszinte feltárása helyett — az eredmények és a mulasztások számbavételekor — mesterkélt arányokat alakítanak ki. Nem tekinthető jónak és követésre méltónak az a jelenség sem, amikor a meggyőző érvelést a hang erőssége vagy gyanúsítgató kitételek helyettesítik, amikor a bíráló már eleve abból indul ki, hogy ellenséggel áll szemben és — ellentmondást nem törően — egyedül a saját véleményét tartja helyesnek. A bírálatot és az önbírálatot azok érvényesítik helyesen, akik vállalják a bírálattal és az önbírálattal együttjáró felelősséget, és abból indulnak ki, hogy az elvszerű és pártos bírálat sohasem az ember, hanem csak annak helytelen nézete, magatartásának káros vonása, cselekedeteinek fogyatékosságai ellen irányul. Az önbírálat sem lehet önsanyargatás; a hiba vagy a fogyatékosság őszinte elismerését, a felelősség vállalását, a fogyatékosságok kiigazítására irányuló törekvést kell hogy tükrözze és kifejezze. Bár a januárban és februárban sorra kerülő évzáró párttaggyűléseknek még csak alig a felénél tartunk, a tapasztalatok máris azt mutatják: a tanácskozásokon a bírálat és az önbírálat nem öncélú. Az évzáró párttaggyűlések többsége a bírálatot és az önbirálatot a fogyatékosságok kiküszöbölése, a jobb munka, a kongresszusi határozatok teljesítése érdekében érvényesíti. Társadalmunk előtt 1987-ben is nagy — sok tekintetben a korábbi éveknél is bonyolultabb és nehezebb körülmények között megoldandó — feladatok állnak. Feladataink teljesítéséhez azonban megvannak a feltételek. A politikai, a gazdasági és a társadalmi élet minden területén egyre több jó szakképzettségű vezető dolgozik. Sok tekintetben az ő határozott intézkedéseiken, igényes szervező és irányító munkájukon múlik, hogy céljainkat mikor és hogyan érjük el. A bírálatot és az önbírálatot helyesen érvényesítő évzáró párttaggyűlések elősegítik a feladatok megoldását BALÁZS BÉLA Nyikolaj Rizskov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke (a képen balról a második) január 6-án hivatalos látogatásra Helsinkibe érkezett. Ugyanezen a napon megkezdte tárgyalásait Mauno Koivisto államfővel (jobbról a második). "VISSZAPILLANTÓ JANUÁR '87 Az egyenlítői Guineában a partok közelében a tengerbe zuhant a spanyol légierő repülőgépe. A fedélzetén tartózkodó PÉNTEK 2 18 személy életét vesztette. A katasztrófa okairól nem érkeztek jelentések. Az afganisztáni nemzeti megbékélés különbizottsága Kabulban megtartotta első ülését. Nadzsib, az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt Köz-SZOMBAT 3 ponti Bizottságának főtitkára beszédében hangsúlyozta, hogy a népi hatalom Afganisztánban megbékélést hirdet minden igazi hazafival. A szaud-arábiai Dzsiddában sikeresen befejeződtek a tárgyalások a Fülöp-szigeteki kormány küldöttsége és a Moro nemzeti felszabadítási front muzulmán szervezet VASÁRNAP 4 képviselői között a fegyveres konfliktusok megoldásáról, amely a Fülöp-szigetek déli részén már tizennégy éve tart és több mint 50 000 emberéletet követelt. A francia katonai vezetés újabb erőket küldött Csádba Hissene Habré rezsimjének támogatására. Teljes harckészültségbe helyezték a Csáddal szomszédos Közép-afrikai HÉTFŐ 5 Köztársaságban állomásozó francia egységeket is. A JANA líbiai hírügynökség szerint mindez bizonyítja Párizs fokozódó közvetlen intervencióját a Habré-rezsim mellett. Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminiszter újból az enyhülési politika folytatása és a leszerelés mellett foglalt állást. Pártjának, az FDP-nek stuttgarti választási gyűlésén egyúttal hangsú-KEDD 6 lyozta, hogy ennek a politikának, amely a hetvenes években minden résztvevő államnak szemmellátható hasznot hozott, nincs semmilyen észszerű alternatívája. HÉTVÉGI LEVÉL így az év elején mindannyiunkat hatványozottan foglalkoztat a jövő kérdése. Mit hoz az új esztendő? Mit hoz főleg a gazdaság területén? Érthető kérdések ezek, mert az egyén boldogulásának az alapja is a népgazdaság helyzetéből vezethető le. Újévi beszédében köztársaságunk elnöke, Husák elvtárs anyagi és kulturális színvonalunk emelését, egyes szociális kérdések megoldását, a gazdasági fejlesztés meggyorsításától tette függővé. A termelés intenzifikálása nemcsak új technikát és technológiát igényel, hanem megfelelő munka- és üzemszervezést is. A munka átalakítását rendszerint a gondolkodás átalakítása előzi meg. Itt viszont fontos tényező a gazdasági vezetők gondolkodása. Milyen legyen a gazdasági vezetők mai beállítottságának, orientációjának a kritériuma. Erről a kérdésről vitatkoznak ma nemcsak nálunk, hanem a többi szocialista országban is. Nemrég olvastam egy szovjet közgazdásznak, Abalkin professzornak a cikkét. Szerinte a vállalati vezetők gondolkodásmódjának megváltoztatásához elsősorban arra van szükség, hogy megváltozzon a vállalatok gazdasági tevékenységének értékelési módja. Mindezidáig a sok bírálat ellenére is a munkahelyi kollektívák eredményeinek minősítése a már elért színvonalból indul ki. A mechanizmus jól ismert: teljes erőbedobással dolgoztatok, a következő évben olyan tervet kaptok, amelyben az eredményt önmagával szorozták. Ha viszont nem tudtok megbirkózni a feladattal, akkor a feladatok jóval szerényebb ütemben növekednek, minthogy az irányitószerv látja, nem rendelkeztek tartalékokkal. Nyilvánvaló, hogy ez a tervezői szemlélet a tényleges lehetőségek eltitkolására ösztönöz. Évtizedeken át erősödött a terv túlteljesítésének a hagyománya, ez lett a lelkiismeretesen végzett munka megbízható jele. Maga az élet igazolta ezt a módszert, mert az állandó hiányhelyzetben jótéteménynek számított minden újabb termék előállítása. Azóta a helyzet gyökeresen megváltozott. A fogyasztónak manapság nem általában van szüksége kabátra és öltönyre, hanem pontosan meghatározott fajtára és minőségre van szüksége. A vállalat régen túllépte a tervezett kapacitását, termékeivel túlzsúfolta a környező raktárakat és az odavezető utat. Az ilyen termelési rendszer következménye lett az, hogy hazánkban a vállalatoknál felhalmozott készletek egy teljes év nemzeti jövedelmének megfelelő összegre, több mint 500 milliárd koronára rúgnak. A jelenlegi szabályozók szerint a vállalati tervet akkor is teljesítik, ha a gyártmányok nem találnak felhasználóra és esetleg ott porosodnak a raktárban. Ezért ma már nem követelhetjük, hogy valaki csak úgy általában növelje továbbra is a termelést. Az elmondottakból talán világossá válik, hogy a „mennyiségi" szemlélet okát lélektani jelenségben kell keresni. A már idézett Abalkin professzor mutat rá ezzel kapcsolatban, hogy a központi tervező hatóságok sok munkatársa a vállalatvezetők megítélésénél úgy gondolja, hogy ezek rendszerint arra törekednek, hogy minél többet kapjanak és minél kevesebbet adjanak a társadalomnak. Bármennyire is nyilvánvaló — mondja a professzor — hogy ez téves szemlélet, mégis makacsul tartja magát. Az új gazdálkodási formákra való áttérés nem könnyű és nem fájdalommentes. De állhatatosan és céltudatosan kell alakítani az új irányítási rendszert és így változtatni a gazdasági magatartás és gondolkodás elavult sztereotípiáin. 3
