A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-23 / 4. szám
Érdekes kiállítást láthattunk a somorjai (Šamorín) Honismereti Ház termeiben. Két fiatal népi iparművész mutatkozott be legújabb termékeivel. Egyikük, Boráros József, somorjai születésű, ma is ott él és alkot, másikuk, Milan Árendáš tardoskeddi (Tvrdošovce) illetőségű. Mindketten az Iparművészeti Boltvállalat (szlovák rövidítéssel ÚĽUV) alkalmazottai. Boráros József mesterségét nehéz egy szóban meghatározni. Nevezhetjük őt kolompkészítőnek, ha a műhelyéből kikerülő legnagyobb tárggyal, a gulyaharanggal kezdjük bemutatását. Régen a legnagyobb, 2—4 kilogrammos kolompot harangnak, gulyaharangnak, a kisebbet, a 20—40 dekásat pergőnek nevezték. A kolompok sorát apró csengők egészítették ki — ilyeneket is készít Boráros József. A pásztorok tálkájuk nagyságától függően 8—14 féle kolompot is alkalmaztak, de mindig ügyeltek arra, hogy a kolompok egymás alá verjenek, hogy az összhangzat szép legyen. A kolompot sallangozott, cifrázott szíjjal, díszes rézA két fiatal iparművész üdvözlése láttam, hogy a három évvel ezelőtti kollekció változott. Kihulltak belőle a jelentéktelen, nem népi ihletésű dara bök, helyükbe régi szép, kiegyensúlyo zott motívumok és azok továbbfejlesztett változata került. Ezzel megismertük Boráros József valamennyi mesterségét csak a legújabb hajtásról, az ónfedö készítéséről nem Szóltunk. — Milan Árendást vállalati rendezvényen ismertem meg — kezdi az emlékezést a fiatal fémműves. — Ö keramikus, habán kerámiával foglalkozik. A habánok műhelyeiből a 17. és a 18. században nagyon szép ónfedeles bokályok és kancsók kerültek ki. A bratislavai várban láthatunk ilyet. Oda mentünk mi is, ott tanulmányoztuk a formát, a mintákat. — Ilyen ónfedelü korsót ma már senki sem készít — meséli tovább a történetet Milan Árendáš. — Egész Szlovákia területén mindössze tíz mester ért a csengettyűöntéshez és a bronzgombcsattal erősítették az ökör, a tehén vagy a vezérürü nyakába. Rézcsatot is készít Boráros József, és ezért rézöntőnek is nevezhetjük. Ezekhez a szép csatokhoz már kivitelben, formában is nagyon közel állnak azok a gombok, brossok, érmék, amelyek ékszerként viselhetők és itt az ötvösmesterség egyik változatával találkozunk. A népi motívumkincs igaz gazdagságát tükrözik ezek a pici ékszerek. Örömmel A rézművesség (a falon) és a korongozás (a kerámia) csodái 4
