A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-23 / 4. szám
'S-- •-----------------------KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL: KÖTŐDÉSEK - beszélgetés Hideghéti Árpáddal Bogoly János — Mihályi Molnár László: BODROGKÖZI ÉS UNG-VIDÉKI BARANGOLÁSOK Köbölkúti József: SOLOVIČ drámái magyarul Miklósi Péter: Párbeszéd UDVARDY ANNÁVAL, a Matesz művésznőjével Zolczer László: ÉPÍTKEZÜNK, ÉPÍTKEZGETÜNK? Ozogány Ernő: SZÁMJEGYEK A STÚDIÓBAN Címlapunkon D. Havran felvétele A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul, Čsl. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 336-686 Főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Král Petemé Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6 Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156.— Kčs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, , inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. •• » KOTODESEK — 1945. május 16-án születtem Gömörország fővárosában, Rimaszombatban. Ezernyi szál fűz e vidék kedves dombjaihoz, erdeihez, jó szivü embereihez. Nem is igen húzott a szívem tartósan más tájakra. Ötéves koromig Rimaszécsen, a nagyszüleirri házában, majd 1950-től tizennyolc évig Bátkán laktam. Életemnek ez az időszaka íródott legmélyebben énembe. Bátkához megannyi emlék köt, az indulásom is, mert hiszen innen kerültem a rimaszombati magyar tanítási nyelvű gimnáziumba. Vagyis, egy ponton el kellett szakadnom attól a falutól, baráti közösségtől amely oly gazdagon részesített örömökben. Gimnazistaként egyik lábammal még a faluban, de a másikkal már a városban álltam. Gimnáziumi évek? Meghatározó erejű volt számomra Kovács László matematika-fizika szakos tanár, aki igen-igen nehezen adta meg az egyest. Hasznát láttam később a főiskolán. Alapvető jelentőségűnek tekintem a szlovák nyelv elsajátítása szempontjából azt az egy hónapét, amelyet Laczkóné Kiss Ibolya írónő közbenjárására szlovák szón töltöttem. — Hogy volt-e valamilyen elképzelésem a gimnáziumban? Nos, engem kiskoromtól egyformán érdekelnek mind a természettudományos, mind a humán pályák. így aztán a szüleimmel és a tanáraimmal hosszú eszmecserét folytattam, mielőtt a természettudományos pálya mellett döntöttem volna. Gyakorlati szempontok vezettek, és mindaz, ami összefüggött a műszaki ágazatok világméretű, gyors fejlődésével. A prágai Vegyésztechnológiai Főiskolára jelentkeztem érettségi után. Sajnos, első nekirugaszkodásra nem sikerült a felvételi. Lámpalázas voltam. A nagyváros és a nagy lehetőség bénitólag hatott rám. Izmaimat erősítve és az eszemet élesítve.egy évig rakodómunkásként dolgoztam a szombati Riso konzervgyárban, három műszakban. Utólag is azt mondhatom, hogy ez nagyon jó gyakorlat volt. Megtanított a fizikai munka ismeretére és igazi megbecsülésére. Bizonyos mértékben a gyártási folyamatokat is megismerhettem. A „Riso"-ból sikeres felvételit tettem a Szlovák Műszaki Főiskola Vegyésztechnológiai Karán, ahol 1968-ban biotechnológia szakos oklevelet szereztem. A főiskola nem okozott különösebb megterhelést. Jutott az időmből sport - és kulturális tevékenységre is. Az utolsó két évet a rimaszombati sörgyár ösztöndíjasaként végeztem, s itt léptem munkaviszonyba mérnökké avatásom után. — Most drámaian mesélhetnék arról, mit jelent az ember életében az glsö munkahely, de akkor messzire elkanyarodnék a valóságtól. Az az igazság, hogy nem érkeztem idegen helyre. A szünidei gyakorlatokra már a sörgyárba jártam, és a diplomamunkámat is a sörgyártás technológiájának az egyik szakaszáról írtam. Megfelelő ismeretekkel érkeztem első munkahelyemre. Laboratóriumvezetőnek tettek meg, egy fél év múlva meg már az üzem technológusaként folytattam tevékenységemet. Aztán egészen 1977-ig gyártásvezetőként dolgoztam. A nehézségeken és a buktatókon kívül szép sikerekről is beszélhetek. 1 977-ben, a prágai országos és nemzetközi sorversenyen a mi termékünk, az ízes Gemer végzett az első helyen, megelőzve a Budvart, a Prazdrojt és más márkás söröket. Az ilyen siker mélyrehatóan továbbiak elérésére ösztönzi az embert. Maradandó emlékeim közé tartozik, hogy 1978-ban a Szovjetunióba küldött csehszlovákiai szakemberként, a barnauli új sörgyárban (csehszlovákiai szakemberek építették) én indítottam be a gyártási folyamatokat. Majdnem fél BOROS ZOLTÁN mérnök, a rimaszombati (Rim. Sobota) sörgyár termelési igazgatóhelyettese évig éltem és dolgoztam szovjet emberek között. Ma is levelezek néhány orosz, kazah és grúz barátommal. — Nem is akarnám, nem is merném állítani, hogy elégedett vagyok. Az ember akkor se elégedett teljes mértékben, amikor a munkájábán több a siker, mint a kudarc. Ez vezetett el ahhoz, hogy a sörgyárat felcseréljem az Agrokémiai Vállalattal, ahol hét évig anyagértékesítő osztályvezető főmérnök voltam. Azóta sokszor felmerül bennem, hogy kiesés vagy megtorpanás volt-e számomra az a hét év? Nem tekintem elveszített időszaknak. Más irányú tapasztalatokat szereztem, s ezeknek akármikor hasznát veszem. A modem mezőgazdasági iparszerü termelés ismeretei szorosan összefüggnek a maláta- és sörgyártással. Ettől eltekintve a hét év úgy telt el, hogy a szívem egyre jobban húzott vissza a sörgyárba, ahol a legotthonosabban érzem magam. 1986. január 1 -tői újra sörgyári alkalmazott vagyok, termelési igazgatóhelyettes, főmérnök, és rengeteg az elfoglaltságom. A maláta, a sör és az üdítőitalok megfelelő szintű előállítása bonyolultabb folyamat, mint gondolnánk. És ha az ember tökéletesen akarja végezni a munkáját, akkor ahhoz nem mindig elég a nyolc óra vagy a hét öt munkanapja. — Nem leszek szerény, a nagy szavaktól se riadok vissza, és kimondom, hogy a szakma szeretete végül is legyőz minden akadályt! Malátatermelésünk harmincöt százalékát tőkés piacra exportáljuk, évente több mint 6 500 tonnát. Rendkívül szigorú követelménynek kell megfelelnünk. Az évente termelt 350—400 ezer hektoliter sörnek körülbelül húsz százalékát a Szovjetunióba és a Magyar Népköztársaságba szállítjuk. A többit egész Szlovákia területén árulják. Nagy a felelősségünk a fogyasztóinkkal szemben is. A Gemer jó híre nem lehet közömbös számunkra, és ezt bizony csak a naponkénti KÖTŐDÉSEK aprólékos odafigyeléssel és a legfegyelmezettebb technológiával lehet biztosítani. Éjszaka is sokszor töprengek azon, milyen szervezési és technológiai lépésekkel kell üzemünknek az elért minőségi szintet tartani és tovább javítani! Nem mindegy, ha az embernek a barátai, volt osztálytársai, ismerősei bírálják vagy dicsérik azt a terméket, amelyet előállítunk. Az erkölcsi elismerés taián a legnagyobb hajtóerő az ember életében. — Vártam, hogy ez is szóba kerül. Mert hiszen minden ember követ valamilyen célt! Felteszi az életét valamire, ahogy egyik nagy klasszikus költőnk mondja. Én személy szerint szeretnék a szakmában megmaradva lépést tartani a világban folyó fejlesztéssel, megismerkedni a műszaki újdonságokkal szakkönyveken és folyóiratokon keresztül, s azokat alkalmazni a munkahelyemen. Az angol nyelvet passzívan, az oroszt jól beszélem. A személyes kapcsolatok is segítenek a munkámban. Állandóan figyelem a fogyasztók kívánságait is, hogy megfeleljünk mind a diabetikusok mind a gépjárművezetők elvárásainak. Arra törekszem, hogy a választék gazdag legyen és minden igényt kielégítsen. A sör hosszabb időtartamú tartósítása is a gondjaim közé tartozik. Jó a kapcsolatunk a prágai, a brnoi és a bratislavaí sör- és malátaipari tudományos intézettel. Az állandó tapasztalatcsere javunkat szolgálja. Az üdítőitalok gyártása és sokfélesége tekintetében még sok a tennivalónk. Egyszóval célom jól elvégezni mindazt, amit rám bíznak, s jól beilleszkedni abba a közösségbe, amelyben dolgozom. És nemcsak úgy, mint főmérnök, termelési igazgatóhelyettes! Évekig voltam aktivistája a CSISZ járási bizottságának. A Marxista—leninista Esti Egyetem elvégzése óta az élelmiszeripari üzemek lektorcsoportjának is a tagja vagyok. — Hogy az életkörülményeimmel elégedett vagyok-e? Azt hiszem, hogy igen. Életem java részét a munkahely tölti ki, de ha az időmből futja, úszom is, teniszezem is. Persze a munkahely a döntő, ahol engem sokan Zolinak, Zoltánnak szólítanak, a gyermek- és ifjúkori barátot látják bennem most is, nem a főmérnököt. A természetes és magától érthető kötődést a szeretett szülőföld embereihez. A család és a baráti kör se mellékes az életemben. Említettem már kétféle vonzódásomat a természettudományos és a humán pályák iránt. Nos, a munkahelyemen és otthoni csendes óráimban mérnök vagyok, élő antennaként felfogom a szakmámba vágó, a világból érkező híreket, családi körben viszont pedagógus, irodalmár, történész, zenerajongó, vagy tudom is én, hogy mi? Feleségem pedagógus, az öcsém és a sógornőm pedagógus, társaságukban munkahelyi gondjaik rakódnak a vállamra, meg hát szülő vagyok én is, két fiúgyermek apja ... — Humán érdeklődésem ? A könyvet jobban értékelem, mint a tévéműsort. A szak- és szépirodalom teljesen kitölti az életemet. Az ember az élet figyelését nem fejezheti be a főiskolai tanulmányaival. És hát lelki egyensúlyunkhoz szükséges, hogy ne csak egyoldalú dolgokkal foglalkozzunk. MÁCS JÓZSEF 2
