A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-18 / 3. szám
JOGI TAKÁCSOK COLIN HOWARD Ezt jól bevasaltuk Sir Harry Longbow-ra vetettük ki hálónkat, a Nagy Hamisító meg én. Pontosan megfelelt elképzeléseinknek. Műgyűjtő volt, tehát nagyon gazdag, s ami még fontosabb, már igen öreg. Nem tudtunk ugyanis sokat várni. — Megfelelőbbet nem is találhattunk volna — dörzsöltem elégedetten a kezemet. — Kis híján nyolcvanéves, másodszor nősült a felesége sokkal fiatalabb nála. Óriási háza van, tele értékes festményekkel, parkjában két fürdőmedence. — Mit írjunk neki? — Felajánlunk neki egy Canaletto-festményt Csak az a fontos, hogy saját kezűleg válaszoljon. Mindegy, hogy mit ír, a lényeg az, hogy a szöveg alapján hamisíthasd a kézírást. A Nagy Hamisító komolyan bólintott. Mint a neve is elárulja, a bűnözés történetében nem akadt nagyobb hamisító nála. Amit megbeszéltünk, véghez is vittük. Levelet írtam Longbownak, és egy Canaletto-festményt ajánlottam neki megvételre. Hozzátettem, hogy a Kensington-palotát ábrázolja a tóval a háttérben. A válasz hamarosan megérkezett. Sir Longbow abbeli kételyének adott kifejezést hogy a festmény valódi, mert mint rámutatott, a szóban forgó palotát már Canaletto halála után építették. Ez malőr volt. de a legkevésbé sem érdekelt bennünket. Ujjongtunk. — Szerencsénk van! — kiáltottam fel. — A levél elég hosszú, s ami a fő, kézzel van írva. A Nagy Hamisító azonnal munkához látott. Egy órába se telt, s máris előttünk volt egy húszezer dollárról szóló adóslevél Sir Harry Longbow aláírásával, New York-i keltezéssel. Nem kellett túl sokáig várnunk. Egy szép napon azt oNastuk az újságban, hogy Sir Longbow elhunyt. Adtunk néhány hét haladékot a feleségének, hogy magához térjen, aztán munkához láttam. Magamra vettem legszebb öltönyömet, és meglátogattam. Természetesen magát Sir Longbow-t kerestem. Elképedést színleltem, amikor a szobalány közölte vetem, hogy az öreg elhunyt. A lány megkérdezte, szeretnék-e esetleg az özveggyel beszélni. Bólintottam. — Ön a férjem barátja volt? — kérdezte az asszony, miután részvétemet nyilvánítottam. — így is mondhatnánk — feleltem —, noha elég régóta nem láttam már. Hosszú idő után most járok először Angliában. Az Egyesült Államokból jöttem. — Ön amerikai? — Nem, angol vagyok, de a háború után ügyeim Amerikába szólítottak. Harry mindig szívesen látott vendégem volt. Tulajdonképpen ... — szándékosan félbeszakítottam magam. — Mit akart mondani? — bátorított Lady Longbow. — Egy kissé kellemetlen az ügy — folytattam. — Az igazat megvallva arra számítottam, hogy Harry visszaadja egy régi tartozását. A pénzre ugyanis nagy szükségem lenne. — A férjem pénzt kért öntől kölcsön ? — csodálkozott az ifjú özvegy. — Megmagyarázom, hogyan történt a dolog. Harrynek megtetszett egy festmény, amely egy New York-i szalonban volt kiállítva. Meg szerette volna vásárolni, de akkoriban az angol állampolgárok csak korlátozott mennyiségű pénzt vihettek magukkal külföldre. Ne feledje, hogy ez még az ötvenes években történt. Kölcsönadtam neki néhány dollárt azzal a feltétellel, hogy Angliában fontban adja vissza. És íme, most eljöttem érte... — Igen? És melyik kép volt az? — kérdezte az özvegy elgondolkodva. — Most megfogott! — mosolyodtam el. — Ki emlékezne erre ennyi év után ?! — Igen, annyi év után — mosolygott keserűen a Lady. — Nem is tudom felfogni, hogyan várhatott eddig a pénzére. — Sohasem voltak pénzgondjaim. Erre az összegre is úgy tekintettem, mintha magam helyeztem volna letétbe valamelyik londoni bankban, megbíztam Harryben. Ezenkívül pedig nálam van az elismervény is, amelyet Harry irt. — Az elismervény? Láthatnám ? Lady Longbow arcán egy izom se rezdült amikor elolvasta, noha én magamban mindkettőnket elátkoztam a tehetetlenségünk miatt. Mert húszezer dollár bizony nem kis pénz! — Tudja, hogy mennyi ez fontban? — kérdezte az özvegy. — Fogalmam sincs — vontam meg a váltam. — Tudja, ilyen apróságokkal mindeddig nem kellett foglalkoznom, de most sajnos, úgy alakult a helyzet... — Felhívom a bankot, és megérdeklődöm. Minél előbb szeretném rendezni ezt az adósságot. Csak egy pillanat... Magamra hagyott, én meg örömömben nagyot ugrottam. Hamarosan visszatért. — Néhány percen belül jelentkeznek — közölte —, csak kiszámítják a kamatokat. — Ugyan már, kamatról szó sem lehet — tiltakoztam. Dehogynem, joga van rá — szakított félbe. Amíg a bank válaszára vártunk, megnéztük Sir Longbow képgyűjteményéL Az özvegy nem mutatott nagy lelkesedést, gyakran kitekintett az ablakon. NyiNán milliószor látta már ezeket a képeket. Az asszony egyszer csak hirtelen felpillantott az elismervényből, amelyet egy pillanatra sem tett le a kezéből. — Különös, nem emlékszem, hogy mikor írtam ezt... S ami még érdekesebb, akkor még nem is ismertem Harryt. .. — Mi köze van az elismervénynek önhöz? —- fordultam hirtelen felé. liszen Harry írta! — Szerintem nem — moso/yodott efauiő. — Az utóbbi öt évben én intéztem a férjem levelezését mert nagyon gyengén látott. S egy kissé zavar, hogy a saját kezem vonását látom viszont. Azt kívántam, bár megnyílna alattam a föld. — Várjon, ne siessen annyira — kapta el a zakóm ujját — Idehívtam néhány embert. Fíl/anatokon belül itt lesznek. Nagyon szeretnének önnel találkozni... Tudja, a rendőrségtől jönnek. Zahemszky László fordítása F. M. jeligéjű olvasónk azt írja, hogy a széntelepen szenet rendelt, amit azonban nem szállítottak házához. Kérdésére és ismételt sürgetésére azt mondták, hogy nincs autójuk. de ha yíaga gondoskodna a fuvarról, akkor elviheti a szenet. Annak ellenére, hogy olvasónk a saját költségére szállíttatta haza a szenet, a széntelep felszámította a fuvardíjat is. Azt kérdezi, jogos-e ez az eljárás? Ha a szén árába nem volt beleszámítva a házhoz szállítás költsége is, és a fuvarköltséget külön számlázták, akkor saját fuvar esetében a széntelep nem jogosult az olyan szolgáltatásért ellenértéket követelni, amit nem nyújtott. Olvasónk panaszával a vállalat igazgatóságához fordulhat, ha állítását igazolni tudja (számla stb.) „Sürgős" jeligére. F. J. olvasónk azt Írja, hogy az elromlott mosógépét elvitte a javítóműhelybe, ahol azt mondták, hogy nincs nagy hibája, csak egy tömitöt kell kicserélni, ami 7,40 Kős-ba kerül. Olvasónk három hét múlva hazavitte a kijavított mosógépet, s amikor másnap ki akarta fizetni a javítás diját 545 Kés-t követeltek tőle. Azt kérdezi, hogy jogosan követelnek-e tőle ilyen nagy összeget és meg kell-e ezt fizetnie. Továbbá azt kérdezi, hogy miért nem járul hozzá a javítás költségeihez a biztosító is, amikor lakásbiztosítási szerződése van. A javításokra a Polgári Törvénykönyv megfelelő rendelkezései érvényesek (a 222— 238. és 276—238. paragrafusok). Ezek szerint a javítások díját az érvényes árelőírások (díjszabás) alapján előre meg kell határozni, amit a megrendelővel a javítás megrendelésekor közölni kell. Ha nem lehetséges a javítás díját előre pontosan meghatározni, akkor legalább becsléssel kell azt megállapítani. A megrendelőlapon a javítás diját fel kell tüntetni. Ha a javítóvállalat utólag azt állapítja meg, hogy a becsléssel megállapított javítási díjat lényegesen túl kell lépni, akkor köteles a megrendelőt erről írásban értékesíteni. Ha ezt nem teszi meg, akkor nincs joga a javítás többletköltségét követelni. Ha a javítóvállalat írásban közli a megrendelővel az új, nagyobb díjat, akkor annak joga van a megrendeléstől elállni és csak azt az összeget kell megfizetnie, ami a már elvégzett munkáért az eredetileg meghatározott összeg szerint jár. Ha azonban nem áll el haladéktalanul a szerződéstől, akkor az újonnan meghatározott nagyobb javítási díjat kell megfizetnie. Az elvégzett javításért a törvény értelmében háromhónapos jótállás jár. Az említett rendelkezések figyelembe vételével a javítóvállalat csak a ténylegesen végzett munkáért és a felhasznált alkatrészekért járó összeget követelheti az érvényes előírások és javítási díjszabás szerint. A lakásbiztosításból nem következik a biztosító kötelezettsége, hogy az elromlott háztartási gépek megjavításához hozzájáruljon. Külön biztosítási díj ellenében rendszerint csak a villanymotorok kiégése esetére (az új tekercselésre) vonatkozik a biztosító kártérítési kötelezettsége. De ebben az esetben is elsősorban az írásbeli biztosítási szerződés, illetve az általános biztosítási feltételek a mérvadóak. „Örökbefogadás" jeligéjű olvasónk azt kérdezi, hogy lehet-e nálunk idegen állampolgárságú gyermeket örökbe fogadni, s ha igen, mik ennek a feltételei. Csehszlovák állampolgár külföldi állampolgárságú gyermeket is örökbe fogadhat. Ebben az esetben az örökbefogadás engedélyezésére a csehszlovák bíróság az illetékes, s az örökbefogadásra a csehszlovák törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. Ezek szerint örökbe fogadni csak kiskorú személyt lehet s csak akkor, ha ez a kiskorú érdekében történik. Az örökbefogadó és az örökbefogadandó gyermek között megfelelő korkülönbségnek kell lennie, amit adott esetben a bíróság ítél meg. Az örökbefogadandó gyermeknek az örökbefogadás előtt legalább három hónapig kell az örökbefogadó gondozásában és eltartásában lennie, aminek költségeit az utóbbinak kell viselnie. Azt a kérdést, hogy idegen állampolgárságú gyermek örökbefogadása esetén kell-e a gyermek beleegyezése, vagy szükséges-e más személyek (a gyermek szüleinek, törvényes képviselőinek), más szervek (bíróság, gyámhatóság stb.) hozzájárulása, mindig annak az államnak a törvényei szerint kell megítélni, amelynek az állampolgára az örökbefogadandó gyermek. „Családi ház" jeligéjű olvasónk azt kérdezi, hogy beköltözhet-e olyan családi házban lévő lakásba, amelyet a nagynénijétől örökölt, akinek halálával a lakás megürült. Vagy ha nem akar beköltözni, bérbe adhatja-e bárkinek? A családi ház a személyi tulajdonát képezi s az ebben lévő megürült lakásba — mint tulajdonos — beköltözhet, vagy beköltöztetheti nős fiát, vagy férjezett lányát, ha azoknak nincs saját lakásuk. Ha azonban a megürült lakásba sem maga, sem a nős. illetve férjezett gyermekei nem akarnak beköltözni, akkor az ilyen lakással már a nemzeti bizottság rendelkezik. Ebben az esetben a lakást nem adhatja akárkinek bérbe, hanem csak annak, akinek a nemzeti bizottság a lakást a lakástörvény rendelkezései alapján kiutalja. Ha a családi házában idegen lakó lakik, akkor kérésére a nemzeti bizottság megszüntetheti a lakó használati jogát és kötelezheti őt arra, hogy kiköltözzék. Ezt akkor kérheti, ha a lakásba sajátmaga akar beköltözni, vagy ha a nős fiát, férjezett leányát akarja ebben elhelyezni, ha azoknak nincs saját lakásuk. Egyébként a családi házban lévő lakás bérlőjének ez eseten kívül csak a Polgári Törvénykönyv 184. paragrafusa b)-d) pontjaiban felsorolt általános okokból mondhat fel, mégpedig csak a járásbíróság útján. A bíróság ugyanis a háztulajdonos indítványára megszüntetheti annak a lakónak a lakáshasználati jogát, akinek két lakása van, vagy aki fontos ok nélkül a lakást egyáltalán nem, vagy csak néha használja, végül akkor is, ha a lakó vagy a vele lakó személyek előzetes figyelmeztetés ellenére is súlyosan megsértik a szocialista együttélés szabályait, vagy ha a lakó súlyosan megszegi kötelességeit, főleg azzal, hogy három hónapnál hosszabb ideig nem fizeti meg a lakáshasználati dijat. A lakónak azonban ilyen esetben is csak akkor kell a lakásból kiköltöznie, ha a helyi »nemzeti bizottság jogerős határozatával mStjfelelő pótlakást utal ki neki. Dr. B. G. 19
