A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-18 / 3. szám
TUDOMÁNY- TECHNIKA KÉMIA A KONYHÁBAN 3. A házipatika A betegség nem valami kellemes dolog. Nem is gondolunk rá szívesen, s ha csak tehet, igyekszünk minél hamarabb megszabadulni tőle. Sok nyavalyát otthon kúrálgatunk — elvégre a körzeti orvost holmi aprósággal nem fogjuk zaklatni, s különben sincs időnk arra, hogy a váróteremben ücsörögjünk órákig. Szinte minden lakásban van egy fiók vagy polc, ahol gyógyszereket és orvosságokat tartanak, de sok helyütt egy kisebb szekrénykét is megtölt az évek során felhalmozott készlet. Bármennyire is praktikusnak látszik, hogy egy „jól felszerelt" házipatikánk legyen, azt hiszem, a legtöbb gyógyszer számára megfelelőbb hely a gyógyszertár, hiszen ott szakképzett emberek dolgoznak velük, s még arra is van gondjuk, hogy a lejárt szavatossági idejű készítményeket kiselejtezzék. A házipatikák legnagyobb veszélye ugyanis, hogy több éve gyártott gyógyszereket is tárolnak bennük, rendszerint olyan orvosságokat, amelyeket annak idején az orvos írt fel, s amelyeket a meggyógyult pácien^ nem akart kidobni. Egyik-másik házipatika láttán az embernek szinte a hideg futkos a hátán. Akad ott öt-hat féle antibiotikum, mindenfajta idegnyugtató, sőt olyan gyógyszerek is, amelyeket esetleg még megboldogult nagymamánk szedett szívpanaszai enyhítése céljából vagy éppen magas vérnyomása ellen. Azt hiszem mindenki egyetért velem, hogy az ilyen orvossághalmozásnak nincs semmi-értelme, sőt veszedelmes. Az antibiotikumok adagolását az orvos határozza meg, „egyéni alkalmazásuk" általában csak tetézi a bajt, hiszen a kezelés nem következetes, a kórokozók között a gyógyszerrel szemben ellenálló mutánsok alakulnak ki, s ezeket csak egy újabb készítménynyel lehet elpusztítani. Az idegnyugtatók és az altatók sok házipatikában a legnagyobb helyet foglalják el. és szép számmal akadnak olyan emberek, akik úgy fogyasztják őket, mintha csak tökmagról vagy csokoládés bonbonról volna szó. Az altatóval kierőszakolt alvás ritkán szokott pihentető lenni, s az idegnyugtató szer sem oldhatja meg hosszú távon az idegességet előidéző problémánkat. Természetesen most nem a házipatikák ellen kívánok ágálni, csupán a veszélyekre szerettem volna felhívni a figyelmet. Vannak ugyanis olyan vegyületek és orvosságok, amelyeknek valóban ott a helyük az arra kiszemelt polcon vagy a ládikóban, az ilyen készítmények sok esetben nagyon jó szolgálatot tehetnek nekünk, feltéve hogy tisztában vagyunk azzal, mire valók. A megrándult bokára, a megduzzadt izomra általában ecetes borogatást szoktunk rakni. Régebben az ólomecetnek nevezett ólom-acetátból készült oldatot alkalmazták, de az ólomvegyületek igen mérgezöek, ezért manapság az alumínium-acetát váltotta fel az ólomecetet, de sokszor a közönséges ecet is megteszi. A bórviz egy igen gyenge savnak, a bórsavnak (H3BO3) a vizes oldata, s rendszerint a begyulladt szemhéjat szoktuk vele dörzsölgetni. Hatása — ezt magam is tanúsíthatom — figyelemre méltó. A patikában, esetleg orvosi vényre kapható szemcseppek egyik legfontosabb alkotórésze szintén a bórsav. Az előbbi vegyülettel áll rokonságban a bórax — a kémikusok nátrium-tetraborátnak (Na2B407) nevezik —, amely különböző kozmetikumok (fürdősók, samponok, lábizzadás elleni porok, szőrtelenítők, arclemosó vizek stb.) egyik komponense. Glicerines oldatával gyermekek száját szokták öblögetni, hogy megakadályozzák a szájpenész kialakulását. A hidrogén-peroxid (HjOJ 3 %-os oldata alighanem mindenütt megtalálható. Kedvelt fertőtlenítő szer, főleg apró sérüléseknél lehet hasznos. Más fertőtlenítőkkel szemben az az előnye, hogy bomlásterméke, a víz, nem mérgező, tehát olyan esetekben is alkalmazható. amikor fennáll a lehetőség, hogy a bőr felületéről a véráramba kerülhetnek bizonyos anyagok. A fertőtlenítő hatást a hidrogén-peroxidban lekötött atomos oxigén fejti ki, ez azonban nagyobb koncentrációban a bőr pigmentjeit is oxidálja, s ennek következtében olykor a bőr a kezelés hatására megfehéredik. Sokkal erősebb fertőtlenítő hatása van az elemi jódnak, amelyet alkoholos oldat formájában árulnak a gyógyszertárakban. A bőrön keletkezett sérülések környékét kell a jódoldattal bedörzsölni, arra azonban ügyeljünk, hogy a nyílt sebbe ne kerüljön a jódtinktúrából. Az elemi jód nemcsak a baktériumokat pusztítja el, hanem könnyen reakcióba lép a szövetekben található szerves vegyületekkel is és visszafordíthatatlanul megváltoztatja azok tulajdonságait. Régebben hasonló céllal higanyvegyületeket is alkalmaztak, ezeknek a házi használata azonban szigorúan tilos. Közismert és gyakran használt fertőtlenítő szer a hipermangánnak is nevezett káliumpermanganát (KMnOJ, amelynek sötétibolya színű vizes oldatával sebeket, fekélyeket szoktak lemosni, hígított — rózsaszínű — oldatával pedig szájat vagy torkot öblögetnek. Bizonyos mérgezéseknél — pl. ha foszfor, cián vagy morfin kerül a szervezetbe — a kálium-permanganát életmentő lehet. Ilyenkor kb. fél grammnyi hipermangánt egy pohár vízben kell feloldani és a beteggel meg kell itatni. A házipatikákban gyakran találhatók különböző szárított gyógynövények is. Ezek egy része a gyógyszertárakban is megvásárolható, másokat az ember maga gyűjti. A kamilla vagyis az orvosi székfű (Matricaria chamomilla) akár a gyógynövények szimbóluma is lehetne, annyira közismert és népszerű, ráadásul sokféle betegség ellen ajánlják. Főzete fertőtlenítő hatású, ezért előszeretettel borogatnak vele, de jó toroköblítőnek, görcsoldónak, szélhajtónak, gyomorerösítönek és izzasztószernek is. A többi gyógynövény felsorolását mellőzném, hiszen ahhoz egy könyv is kevés lenne. Azt viszont mindenképpen szerettem volna elmondani, hogy véleményem szerint a gyógynövények ismerete és alkalmazása nem haszontalan dolog. Sokszor eredményesebben tudnánk magunkon segíteni, ha a szomszédasszonyunktól kapott „megbízható" pirula helyett inkább valamilyen gyógyteával próbálkoznánk. Különösen az emésztési zavaroknál érhetünk el látványos eredményeket, feltéve persze, hogy bajunk forrása a rosszul megválasztott étrend és nem valami komolyabb szervi elváltozás. Egy korábbi alkalommal már beszéltem a szódabikarbónáról — tudományos nevén a nátrium-hidrogén-karbonátról (NaHCOj) —, amelyet nyugodtan nevezhetnénk afféle univerzális készítménynek is. Ezúttal gyomorégés elleni hatását emelném ki. A gyomorsavtúltengést szokták vele közömbösíteni, rendszerint eredményesen, a kúra azonban bizonyos kellemetlenségekkel is jár, mert a szódabikarbónában lekötött szén-dioxidot a gyomorsav felszabadítja, s a keletkező gáz felpuffasztja a gyomrot és böfögést okoz. Régebben a savmérgezés ellenszeréül is használták, de az amúgy is megviselt és roncsolt gyomorra a fejlődő szén-dioxid nagy nyomást gyakorol és nemritkán meg is repesztheti. A szódabikarbóna lúgos kémhatású, s nagyobb mennyiségben adagolva a gyomomedv kémhatását is lúgossá változtathatja, ami viszont meggátolja, a pepszin fehérjeoldó képességét. Azt szokták mondani, hogy az influenza, ha kezelik, hét nap múlva elmúlik, ha meg nem kezelik, akkor egy hétig is eltart. Ami magyarul körülbelül annyit tesz, hogy legyünk türelemmel. Az emberek nagy többsége azonban az efféle intelmekkel nem elégszik meg, szeretné minél hamarabb kikúrálni magát, s úgy véli, ideje sincs rá, hogy ilyen kis nyavalyával ágyban maradjon. Pedig sokszor az ilyen semmiségeknek tűnő meghűlésekből idővel akár súlyos szövődmények is kialakulhatnak, szinte észrevétlenül megbetegedhet a szív, a vese, az idegrendszer stb. Az influenzával járó höemelkedést vagy lázat általában lázcsillapítóval szoktuk megszüntetni, s közben abban a tévhitben ringatjuk magunkat, hogy a betegség okát is felszámoltuk. Pedig ez csak tüneti kezelés, a kórokozók — rendszerint egy addig még nem ismert vírus-mutagén — tovább szaporodnak és „tevékenykednek" a szervezetünkben. Nem vitás, hogy a lázcsillapító — amelynek gyulladásgátló hatása is van általában — megkönnyebbülést okoz a betegnek, de a nyakló nélkül való fogyasztása éppúgy ártalmas, mint az idegnyugtató tabletták meggondolatlan szedése. A legismertebb lázcsillapító az aszpirin, amely nálunk Acylpyrín néven kerül forgalomba. Ennek a gyógyszernek az alapanyaga az acetil-szalicilsav, amelyet először 1859- ben állítottak elő, de jótékony hatására csak 1 897-ben figyeltek fel. Nemcsak lázcsillapító és gyulladásgátló, hanem fájdalomcsillapító hatású is, sőt újabban a reumatikus megbetegedések, a vérkeringési zavarok és a trombózis ellen is alkalmazzák. Sajnálatos módon sem gyulladásgátló hatását, sem a véralvadásban játszott szerepét nem sikerült még ezidáig maradéktalanul tisztázni, de az orvosok között egyre többen hangoztatják, hogy az aszpirin még nem tárta fel összes titkát. Igaz persze, hogy a jelenlegi formájában elkészítve sok embernél gyomorégést okoz, sőt irritálhatja a gyomor nyálkahártyáját is, de nem kizárt, hogy rövidesen megtalálják a gyógyszer adagolásának egy olyan módját, amely kiiktatja az említett panaszokat. Az aszpirin, illetve az Acylpyrín, felsorolt jótulajdonságai ellenére nem helyettesítheti azokat a készítményeket, amelyek a baktériumokat és a vírusokat vannak hivatva elpusztítani, ezért csak indokolt esetben szedjük. Végezetül néhány szót a házipatikák divatcikkeiről, a vitamintablettákról. Az utóbbi évtizedekben egyre nagyobb mennyiségben kerültek forgalomba különböző vitamin-készítmények, amelyektől a laikusok népes tábora csodákat remélt. Sokan úgy gondolták, hogy a vitamin-koncentrátumok rendszeres fogyasztása megóvhatja őket a különböző betegségektől, kezdve a náthától egészen a rákig bezárólag. Tény, hogy vannak olyan betegségek, amelyeket bizonyos vitaminok hiánya idéz elő (beri-beri, skorbut), de a vitaminok önmagukban még semmiféle csodára nem képesek. Szerencsére recept nélkül csak a C-vitamint tartalmazó tabletták kaphatók, ezek rendszeres fogyasztása ellen nem is lehet kifogást emelni, bár a friss zöldségben, gyümölcsben, a citromban és a narancsban elegendő C-vitamin található, s talán hatékonyabb formában is, mint a tablettában. Divatba jöttek viszont a különböző B-vitaminokat tartalmazó koncentrátumok, s számos férfi az E-vitamin piruláktól reméli potenciájának aktivizálódását. E gyógyszereknek a túlzott fogyasztása nem ajánlatos (s az E-vitamin esetében ráadásul az eredmény kétséges is), kivált nem akkor, ha előzetesen az orvos jóváhagyását sem kértük. LACZA TIHAMÉR 16
