A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-06-26 / 26. szám
BAI^VMGOLAS DUINANTÜL TAJAIN 2. Baranya és Vas megyében Megismerhető-e nem egész két nap leforgása alatt két megye? Aligha, sőt biztosan nem. Legfeljebb benyomások, hangulatok rögződnek az emberben, amelyekről megpróbálhat akár az összképre is következtetni. Miért is ne? Ilyen pillanatképek következnek alább egy rövid „őrjáratról", amelynek helyszíne — a fennállásának 85. évfordulóját ünneplő IBUSZ bratislavai kirendeltségétől kapott kiküldetés jóvoltából — a dél-magyarországi Baranya, illetve a hazánk határaihoz lényegesen közelebb fekvő Vas megye volt. Talán nem tűnik majd holmiféle pökhendi tudálékosságnak, ha kijelentem: Pécsről, egy néhány órás villámlátogatás röpke emlékeként, ma már szinte csak közhelyeket lehet írni. E kétezer éves, mediterrán jellegű települést méltán tartják Magyarország egyik legszebb városának. A turizmus iránt érdeklődő riporter szemszögéből még hozzáfűzhető ehhez, hogy Pécsett úgyszólván minden megtalálható, ami nélkülözhetetlen feltétele a hosszabb üdülésnek, vagy a rövid kirándulásoknak. Szépek a műemlékei s valóban értékesek a különböző gyűjteményei: a Janus Pannonius Múzeum néprajzi, művészeti, régészeti és természetrajzi osztályai: a Csontváry, illetve a Vasarely Múzeumok, a Modern Magyar Képtár, a római sírkamrák és sírok, a jellegzetes székesegyház, a Zsolnay-kút, a Barbakán, a Jakováli Hasszán Múzeum, vagy akár a Gázi Kászim pasa dzsámija ... E sok látnivaló mellett bátran ajánlható Pécs új városnegyedeinek megtekintése is, ami például a Misinán levő tévétorony kilátójából és körpresszójából különösen tetszetős látvány. A kényelmes szállodák. a kemping, a nyaralóházak és a fizetővendég-szolgálati szobák, a hangulatos éttermek és szórakozóhelyek, a kitűnő strandolási lehetőségek, a tájkörzet egyedi vonásokkal büszkélkedő népművészeti és természeti jellegzetességei mind-mind vonzó célpontjai a bel- és külföldi vendégforgalomnak. Herke Attila, az IBUSZ négy megyei irodáját irányitó, fiatal területi igazgatója a Dél- Dunántúl turisztikai fejlesztésével kapcsolatban higgadtan fogalmaz: — Legfőbb célunk megtartani e táj idegenforgalmának jó hírnevét, ami egyúttal azt is jelenti, hogy folyamatosan gyarapitanunk kell annak nívóját. A terveink szépek, igaz, a pénzünk viszont valamivel kevesebb a szükségesnél. Ám a kis pénzt is lehet jól forgatni! — mondja tárgyilagosan, majd hozzáfűzi, hogy a Nemzetközi Idegenforgalmi Szövetség kereken három tucatnyi olyan érdekességet jelöl meg, amely különös vonzerővel hat a turistákra. Magyarországon, s igy a Dél-Dunántúl tájain is, ebből a tengeren és az óriáshegyeken kívül szinte minden megvan, ami — a szűkösebb anyagi feltételek 20 ellenére — a legnagyobb vendégkörrel és tekintéllyel bíró IBUSZ, illetve a kisebb utazási irodák versengésében az idegenforgalom dinamikus fejlődését, egyre újabb üdülőhelyek megnyitását eredményezi. Mert manapság például Sikondán ma már éppen úgy lehet termálvízben lubickolni, mint a fündövendégek egyik fölkapott zarándokhelyévé fejlődött Harkányban. Az újabban kialakított idegenforgalmi célpontok közül érdemes fölfigyelni Magyarhertelend, Igar, Nagyatád, Gálosfa nevére, de bátran ajánlhatom hosszabb-rövidebb időtöltés színhelyéül a Pécs határában található Üszögpusztát is. Ebben a lovasprogramokat, sportolási és halászati lehetőségeket kínáló, hangulatos szállodává alakított s történelmileg egészen a XIII. századba tekintő kastélyban — a szó legeredetibb értelmében — valóban fejedelmi pihenési lehetőségeket lehet találni... Őszintén szólva, magára vessen, akiben nincs annyi romantika, hogy parapléval a kezében, szenvedélyesen fotografálgatva egyszer ilyen, vagy akár az ennél is patinásabb siklósi várszálloda rendhagyó környezetében múlassa nyári szabadságát! Persze, az általam felsorolt Baranya vidéki üdölöközpontok csupán szerény töredékét jelentik a Dél-Dunántúlon fellelhető, a külföldiek által is közkedvelt s ami talán ennél is lényegesebb: jutányos árfekvésű nyaralóhelyeknek. Herke Attilának azonban ezzel kapcsolatban is van egy találó megjegyzése: — Egyvalamit nem szabad elfelejtenünk! Hogy az ár — önmagában, nívós szolgáltatások nélkül — csak ideig-óráig vonzerő. Ebben igaza van, hiszen hol az a turista, aki négy-öt év múlva is beéri ugyanannyival, mint tavaly, esetleg még az idén?!... Lényegében ilyen és ehhez hasonló dolgokon tűnődöm, amikor magyarországi utazgatásaim utolsó napján a hajdani nyugat-pannóniai város: a római kori Savaria, tehát a mai Szombathely felé tartok, hogy Vas megye vendégvárási jellegzetességeiből kapjak kóstolót. — Megyénkhez az ország területének alig három százaléka tartozik, s mindössze 280 ezren lakják 213 települését. Ha hozzáteszszük, hogy ebből egyedül Szombathely 85 ezer lakost számlál, még inkább érzékelhetővé válik e vidék jellegzetessége: tipikus aprófalvas táj, az ehhez kapcsolódó gondokkal — újságolja Gergely István, az IBUSZ megyei írodaigazgafója. A riporter pedig, aki magánbeszélgetésekben, hivatali dolgozószobákban és a terepen tapasztaltak alapján Nyugat-Magyarország e tájainak idegenforgalmi élete iránt érdeklődik, szakmája régi törvényei szerint — az igazgatói előszóhoz — szeretne valamiféle összegezést is adni. Nos, saját tapasztalataim alapján bátran hozzáfűzhetem a hallottakhoz. hogy a három ország határán fekvő Vas megye összképét a jó értelmű tájszeretet, a sajátos helyi hagyományok megőrzése és továbbfejlesztése, a tudatos és körültekintő műemlékvédelem s az idegenforgalom célirányos gyarapodása jellemzi. Sokszínű föld, Magyarország egyik legváltozatosabb tája ez. Ennek konkrét példáit itt és most valóban csak érintőlegesen említem... Kiemelt helyen kell szólnom például Kőszegről, A baranyai tájakra látogató turisták közül sokan elidőzgetnek a Kocsimúzeumban Kőszeg hangulatát a belváros határozza meg
