A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-06-26 / 26. szám
A DAC nemzetközi tűzkeresztség előtt Két éwel ezelőtt a hazai futballrajongók dilemma előtt álltak, hogy hol is van az a Dunaszerdahely (Dunajská Streda), amelynek a csapata váratlanul berobbant a hazai élvonalba, és mindjárt olyan tiszteletlenül viselkedett, hogy nem ijedt meg a tapasztalt, az I. liga sok viharát megélt patinás csapatoktól sem. Most a nemzetközi futballközvélemény áll hasonló kérdés előtt, mivel a DAC megnyerte a Szlovák Kupát, és függetlenül a prágai Spartával lapzárta után sorra kerülő csehszlovák kupadöntő eredményétől az ellenfél egyéb elfoglaltsága miatt (bajnokként a BEK-ben játszik) az új nemzetközi évadban hazánkat képviselheti a második legrangosabb európai kupában, a Kupagyőztesek Európa Kupájában (KEK). Néhány fordulóval a bajnokság befejezése előtt pedig már biztosította helyét az Interkupában. Olyan időben, amikor nélkülözte kapitányát és játékmesterét, a kellemetlen sérüléssel bajlódó Majoros Györgyöt, és a műtét miatt álló középpályás Hodúrt. Mit várnak a nemzetközi bemutatkozástól, és mennyire elégedettek a csapat szereplésével — erre kértünk villámgyors választ a legilletékesebbektől. Pecze Károly edző: „Szépen összejöttek a dolgok, egy jó gárda verődött most össze a DAC-ban. Ennek az eredménye a kupagyőzelem és a jelenlegi helyezés. És akkor néhány pont még balszerencsével úszott el, mert idegenben is teljesen nyílt sisakkal játszunk. Hogy kit szeretnénk kupaellenfélnek? Vagy — vagy. Vagy egy gyenge ellenfelet Izlandról vagy Máltáról — bár most már nincsenek előre leirt ellenfelek —, hogy legalább az első fordulón túljussunk vagy egy nagyon erős ellenfelet, hogy egyszer legyen Dunaszerdahelyen is világraszóló mérkőzés. Mindenesetre a nemzetközi porondon is szeretnénk megmutatni, hogy bajnoki eredményeink nem véletlenek, és nem adjuk el olcsón a bőrünket még a milánói Internek sem. Sokan úgy vélik, nem sok-e még az Interkupa is. Szerintem nem. Hol találnánk ilyen edzőpartnereket az előkészület során, mint az Interkupában, amikor a szakosztály vezetőségének rendszerint az a legnagyobb gondja, hogy kivel állhatunk ki edzőmérkőzésre. Nem is titkoljuk, hogy szeretnénk megnyerni az Interkupa csoportelsőségét, és ebben csak a Tatabánya akadályozhat meg bennünket." Majoros György, csapatkapitány: „Sajnálom, hogy épp a legnagyobb dologidőben nem segíthettem a fiúknak. Borzasztó dolog a kispadról szemlélni az eseményeket. De örülök neki, hogy nélkülem is boldogultak. Ebből is látszik, hogy erős, életképes ez a csapat. Már rendben vagyok és minden erőmmel a csapat rendelkezésére állok. Hozzám is eljutott a szóbeszéd, hogy abbahagyom. Szeretném megnyugtatni a DAC szurkolókat, hogy még legalább egy évig viszontláthatnak a pályán. Természetesen mindannyian nagyon elégedettek vagyunk a csapat szereplésével, és éppen most távozzak, amikor ilyen szépen alakulnak a dolgok?" PALÁGYI LAJOS RÉGI NAPTÁRAK HUMORÁBÓL A zsebóratulajdonos Egy csecsebecsekereskedőnek volt egy nagyon értelmes majma, mely az üzletben szabadon járt-kelt, mulattatta a szomszédokat furcsa ötleteivel. Asdrubal — igy hívták a majmot — főként a szomszédos ékszerkereskedésbe rándult át szívesen, ahol a tulajdonos különösen kedvelte. Egyszer eltűnt egy gyűrű, egy zsebóra, meg egy karperec. Az ékszerész nagyon ügyelt a vevőire, ennélfogva a segédeket vádolta. Végre rájöttek arra, hogy a majom ellopott egy kámeát. Az ékszerész átszaladt a majom tulajdonosához és követelte tőle a kámeát, valamint a többi eltűnt tárgyat. — Asdrubal — mondja neki felháborodva — egy közönséges tolvaj. — Csak nem? — De igen, egy csomó tárgyat lopott el tőlem, ártatlan embereket gyanúsítottam, aztán végre tetten értem. Nézze, ott a sarokban van a kámea. — Lehetséges? — Csak nézze meg. A majmot elkergették a sarokból és ott csakugyan meglelték a kámeát. De más egyebet nem. — Hol a többi tárgy? — kérdezte az ékszerész. — Mit tudom én? — Hát semmi gyanúsat nem látott Asdru balnál? — Váljon csak. Már emlékszem: egy napon valami zsebórával játszadozott. — És ön semmit se szólt ? — Mit szóltam volna... Azt hittem, hogy az — övé. Tragikus atyafiság Egy ember öngyilkossági szándékból beugrott a Manzaneresbe. Kimentették. Amikor a rendőrségen faggatták, hogy mért akarta elkövetni végzetes tettét, ezt mondotta: — Nemrégiben elvettem egy özvegyet, akinek volt egy tizennyolc esztendős leánya. Az apám, aki gyakran meglátogatott bennünket, beleszeretett feleségem leányába és nőül vette. Ekképpen a tulajdon édesapám a vöm lett s a mostohaleányom az anyám, minthogy az édesapám felesége. Nemsokára a feleségem egy fiúgyermeknek adott életet, aki az apám sógora lett és ugyanakkor az én nagybátyám, minthogy mostohaanyámnak az öccse. A mostohaanyám, aki egyszerre a mostohaleányom, egy fiúgyermeket szült, aki az én testvérem lett és az én unokám. Feleségem a sógornőm lett, minthogy az apám felesége az ö leánya volt én pedig a feleségemnek a férje voltam és az ô unokája s minthogy a sógornőm férje és a sógornőm sógora egy személy, megtörtént, hogy én most a saját sógorom vagyok. Ezek az atyafisági kapcsolatok állandó főfájást okoztak nekem, állandó izgalmakat, végül elhatároztam, hogy véget vetek szomorú életemnek... EMBERI SOBSOK Bűntény — zárt ajtók mögött A bírósági tárgyalótermeket rendszeresen látogató újságíró és tudósításai révén az olvasó is tudhatja, hogy az emberölések áldozata a bűnügyek nagy hányadában a házastárs vagy az élettárs, de az sem kivételes eset, ha a lesújtani készülő kés, balta a sógort, vagy más közeli rokont talál el. A bűnügyeknek azonban mintha egy újabb változata is belopódzna mostanában az akták közé: erőszak ugyan nem történik, de a házasfelek egyike olyan súlyos cselekménynyel vádolja a másikat, melyért több éves szabadságvesztés is kiszabható. Igaz-e a vád vagy hamis? Ezt kideríteni a hatóság és a bíróság dolga. S legyünk őszinték: ez nem is könnyű feladat. Tanúk nélkül, hónapokkal azelőtt lejátszódott eseményekre kell fényt deríteni. § § $ A krimikben másként történik minden. Nagyvonalúan. Esőkabátos felügyelővel, szirénázó kocsikkal. Az életben a bűn földhözragadt és nehézkes. Fondorlat helyett jobbára szemellenzős együgyűség, meg a szabadjára engedett ösztönök igazítják a szereplőket. Válás után pedig különösképpen. Ilyenkor legnyer - sebbek az indulatok. Mert újra és újra feltolulnak a régi sérelmek, s a régi haragot újabb keletű gyűlölködés is tetézi: marakodás a pénzen, a házon, a jusson. Marakodás mindenen, amit valaha közösen szereztek. Az alábbi ügy szereplői már túljutottak a válóper első felvonásán. Ágytól, asztaltól elválasztotta őket a jog szava. Csakhogy az ágyon és asztalon kívül szereztek ők egyebet is a szorgos évek alatt. Az egyezkedés azonban nem megy. nem és nem. És akkor jön el az az ominózus, majdnem tragédiához vezető este, amit két változatban ismert meg a bíróság. Az első változat a feleségé. Ő már éppen aludni készült azon a bizonyos estén. Amióta a férjétől elvált, külön aludt, s igy okkal furcsállhatta, miért jön be az ő szobájába a volt férj ezen a késői órán ? A férj a szokásos témát kezdi el: mi az ö várható bosszúja, ha az asszony nem úgy egyezkedik, ahogyan a férfi szeretné. Szó szót követ. A férfi kezében valamilyen vágószerszám villan, az éles penge az ágyban fekvő asszony felé sújt. A feleség ösztönösen védekezik. Megragadja a kést és minden lélekjelenlétét összeszedve valahogy kivédi a támadást. A keze nagyon vérzik. E látványtól mintha a férfi is magához térne: gyorsan kimegy a felesége szobájából, az asszony pedig följelenti. Csakhogy a férj váltig tagad. Tanúkat is szerez, akik emlékeznek: együtt rnulattak késő éjjelig azon a bizonyos napon, a férj pedig végig velük maradt, velük szórakozott. Akkor hát mi történt voltaképpen ? A feleség sebezte meg önmagát, csak azért, hogy a férjét börtönbe juttassa? A szakértők szerint ez sincs kizárva. Bár — mint véleményükben kifejtik — ilyen súlyos seb okozásához legalább annyi lelkierö és elszánás szükséges, mint egy öngyilkossághoz. Az első fokú bíróságon a férfi tisztázta magát, a tanúk állításait elfogadták. Nem néztek alaposan utána. vajon a vendéglőben valóban emlékeznek-e arra a mulatozó társaságra? A fellebbviteli bíróság hatályon kívül helyezte az első fokon eljáró bíróság ítéletét és visszaadta az ügyet újabb vizsgálatra. A bűntett tehát ismét kétesélyes. 5 5 $ ' A házastársak, volt férjek és feleségek, szeretők és élettársak közti bűneseteknél erősen megnehezíti a nyomozóhatóság, majd a bíróság munkáját, hogy többnyire nincsenek tanúk. Ami két ember között megesik, azt utólag bizonyítani igen nehéz. De az is előfordul, hogy van szemtanú, aki mindent lát, hall, végignéz, csak éppen nem biztos, hogy az igazat vallja ... Egyik vidéki kórház sebészeti osztályára szállít be a mentőautó egy erősen vérző nőt. Azonnal viszik a műtőbe: reggelre az állapota megnyugtatóan javulni kezd. A kórházi ágyon azt vallja, hogy a volt férje kereste fel őt és élettársát a tanyájukon. Kés volt nála, és erőszakoskodni kezdett vele. Ő nem engedett, de a volt férje erősebb nála. Mindezt az élettárs is látta és bizonyítja: ö ugyanis ott állt és végignézte az egész jelenetet. Segíteni nem tudott, mert a volt férj kést szegezett rá is. Az asszony vallomása alapján elfogatóparancsot adtak ki a férfi ellen. Bűnlajstroma csinosan alakul: nemi erőszak, késsel való életveszélyes fenyegetés. Ezért megint csak több évig tartó szabadságvesztés adható. Az elfogatóparancsot ugyan kiadják, de a keresés eredménytelen. A gyanúsítottat sem az állandó lakásán, sem egyebütt nem lelik. Ez idő alatt a gyanúsított ugyanis teszi szépen a mindennapi dolgát. Nehézgépkezelő, tehát járja a környező telephelyeket. Fogalma sincs arról, hogy körözik, anól sincs tudomása, hogy nemi erőszakkal vádolják. Hetekkel a feljelentés lajstromba vétele után bemegy a rendőrségre, hogy a lejárt személyi igazolványának érvényességét meghosszabbitassa. Ekkor elfogják, mert szerepel a körözöttek listáján. Hónapokat húz le vizsgálati fogságban, a bűntény pedig — amiről a rendőrségen állandóan kérdezik — olyan régen történt, hogy eleinte képtelen pontosan viszszaemlékezni a vádbeli napra. Fejében öszszezavarodnak az időpontok, hiszen valóban járt akkoriban a volt felesége lakhelyén. A közös gyerekük nyaraltatásáról tárgyaltak. Erőszak, késsel kényszerítés? — semmi ilyesmi nem történt. Igaz, a volt feleségnek is van oka haragudni rá. Bár elváltak, külön is élnek, az osztozkodás okozta gyűlölködés még mindig egymásnak ugrasztja őket. Kapcsolatuk mögött egy zavaros ingatlaneladási história húzódik, talán ez az újabb harag oka. A bíróság nem hisz az ártatlanságát bizonygató férfinek. Szigorú ítéletében bűnül rója fel a nemi erőszakot és a közvetlen életveszély okozását. Ám a fellebbezés váratlan eredményre vezet. A férj munkatársai és a hivatalos munkanapló azt bizonyítják, hogy a vádbeli időben nem járhatott a feleség tanyáján, tehát nem is követhette el mindazt amivel vádolják. A Legfelsőbb Bíróság ismét hatályon kívül helyez egy Ítéletet, s elrendeli, hogy a nyomozási szakasztól kell újra vizsgálni ezt a bűnügyet. A férfit addig szabadlábra helyezik. A vizsgálati fogságban töltött időt talán ártatlanul töltötte börtönben ... (M-) 19
