A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-06-26 / 26. szám
A JUBILEUMI VÁSÁR Évente átlag mintegy négyszázezren keresik fel Brnóban a közszükségleti cikkek — árusítással egybekötött — kiállítását. Az 1971 óta évente rendezett vásár ez idén jubilált: május 22-töl május 31-ig huszonötödször tartották meg. Tavaly a vásáron összesen 440 576-an vettek részt. A vásár történetében ez volt az egyik legnagyobb látogatottság. A mostani .vásárról készített statisztikát még nem ismerem, de feltételezhető, hogy a jubileumi évben mind a látogatottság, mind a forgalom tekintetében rekord született. A brnói vásárok iránti érdeklődés ugyanis évről évre nő. A kiállítók ennek megfelelően arra törekszenek, hogy a vásárlók érdeklődését és igényét minél jobban kielégítsék. A múltban rendszerint munkaszüneti napokon (szombat, vasárnap) látogattam el Brnóba. A látottak után minden alkalommal úgy éreztem, hogy érdemes volt a szabadnapot feláldozni. Hiányérzetet (és néha bosszúságot) csupán az okozott, hogy szombaton és vasárnap tapasztalt túl nagy látogatottság (és az ebből eredő tolongás) miatt egy-egy kiállítási részleget nem sikerült olyan tüzetesen átnéznem, tanulmányoznom, mint ahogy szerettem volna. Ezért is döntöttem úgy, hogy a jubileumi vásárt most nem szombaton vagy vasárnap, hanem hétköznap keresem fel. A megnyitás első napját, május 22-ét, pénteket tartottam a legmegfelelőbbnek. Arra gondoltam, hogy lévén munkanap, pénteken nem lesz nagy a zsúfoltság. Sajnos, tévedtem. A vásáron pénteken is a munkaszüneti napokon tapasztalt nagy forgalommal találkoztam. A vásár reggel kilenc órakor nyitotta kapuit, de az emberek a bejáratnál már jóval kilenc óra előtt százával várakoztak. Nem kellett soká vizsgálódni, hogy megállapítsam: a látogatók többsége a helybeliekből, valamint a környező falvak, városok lakóiból tevődött össze, de ismét nagyon sokan jöttek az ország minden részéből. És ezúttal is — hasonlóan mint máskor — az érdeklődők többsége fiatal volt. — Honnan jöttek? — szólítottam meg az egyik fiatal párt, miután anyanyelvem szavai ütötték meg fülemet. — Újvárból — mondták. Szót váltottunk, majd együtt mentünk a kiállítás egyik legnagyobb részlege, a Z-pavilon irányába. Újdonsült ismerőseimtől megtudtam, hogy fiatal házasok. A férfi az érsekújvári (Nové Zámky) Elektrosvit dolgozója. Felesége elárusító. Brnóban tavaly jártak először. A kiállításon nemcsak sok érdekességet és újdonságot láttak, hanem vettek is. Örömmel tértek haza, és útközben határozták el, hogy ezentúl évente felkeresik a brnói vásárt. — Mit szeretnének vásárolni? — érdeklődtem. A jubileumi kiállítás és vásár bejárata a megnyitás előtti napon — nem olcsó áru, mégis keresett. Jó lenne, ha a jövőben már ez sem lenne hiánycikk... Már a kora délelőtti órákban zsúfolásig megtelt nemcsak az „Otthon 87" kiállítást bemutató pavilon, hanem a Z-pavilon is, ahol egyebek között játékok. bőrkészítmények, cipők, ékszerek várták a nézőket és a vásárlókat. Nagy forgalmat bonyolított le már a megnyitás első napján például a bratislavai Vzorodev, a bratislavai Slovakia és a kassai (Košice) Technika. Az Vzorodev az 1988-ban piacra kerülő férfi és női ruházati cikkeket, a Slovakia egyedi népművészeti, kerámia- és kristálytárgyakat, a Technika ékszert es ötvösmunkákat mutatott be és árult. Sok szép látni- és vennivalóval fogadta vendégeit a G, az A, a D és a többi pavilon is. A kiállítók mindegyike legjobb termékét mutatta be és kínálta megvételre. A brnói vásár tapasztalt látogatói utoljára az élelmiszert árusító D pavilont keresték fel. Itt mindaz, ami az üzletekben hiánycikk, (a különféle édesipari, hús- és tejtermék, Be-Be keksz, ananászkompót stb.) látható és megvásárolható. S akinek a többi pavilonban vásárolt árucikkek után még maradt Útban az „Otthon 87" kiállításra A Z-pavilon — Leginkább a bútoripar kínálatára vagyunk kiváncsiak — válaszolta a feleség. Rövidesen lakást kapunk és szeretnénk tudni, hogy a bútoripar mit gyárt jelenleg és mit fog gyártani jövőre. A cipők és a bőrkabátok is érdekelnek. A férjem bundát, én nyári szandált szeretnék venni. A Z-pavilonhoz közeli G-pavilonban „Otthon 87" címmel rendezték meg a legújabb típusú bútorok bemutatóját. Ide tértünk be elsőnek. Ez igen — jegyezte meg a fiatal házaspár. — Nemcsak a választék nagy, hanem a típusok is szépek, praktikusak. Az „Otthon 87" kiállítás valóban minden igényt kielégített. Nehéz lenne megnevezni, hogy melyik bútortípus nyerte meg leginkább a látogatók tetszését. Bútoriparunk észrevehetően arra törekszik, hogy termékei modernek, célszerűek, ugyanakkor esztétikailag megnyeröek legyenek. A kiállításon bemutatták a többféle kivitelben készített hintaszékeket is, amelyek — érthetetlen okok miatt — az üzletekben még mindig hiánycikkek. A kiállítás egyik korosabb nézője, aki nyilván többször zsörtölődött már amiatt, hogy miért nincs ebből az áruból elegendő, ironikusan mondta: — A hintaszék nem luxus, hanem kedvelt és jól pihentető használati tárgy. A gyártóknak az eddiginél sokkal többet kellene belőlük gyártani. A hazai gyártók készítette hintaszékek egyik típusa — huzatától függően — 950—1 100, másik típusa — ugyancsak huzatától függően — 2 200— 2 600 korona. — A hintaszék — fűzte tovább gondolatait a kiállítás imént idézett nézője pénze, az itt vásárolt be és pakolt fel alaposan. Alkalmi ismerőseim is megvették a keresett bundát és a nyári szandált, azután szintén a D pavilonban élelmiszerből vásároltak be gazdagon. A jubileumi brnói kiállításról így — akárcsak nagyon sokan mások — ismét elégedetten utaztak haza. Tavaly a brnói vásáron négyszáznyolcvan kiállító vett részt, és sok millió korona értékű áru cserélt gazdát. A mostani (jubileumi) vásár is a tavalyihoz hasonlóan nagy forgalmat bonyolított le. BALÁZS BÉLA Archívumi felvételek 13
