A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-18 / 3. szám

2. KÁR A STRAPÁÉRT? „A dolgozó köteles a munkakörébe tartozó munkát legjobb képességeinek kifejtésével, teljes szakértelemmel és alapossággal vé­gezni." — szögezi le a munka törvényköny­vének erre vonatkozó szakasza. Lássuk hát, miként fest e tekintetben a sok esetben bizony általánosítható gyakorlat?! Mondjuk a telefonálgatások, a magán­ügyintézések dolgában ... Egy példa: A szóban forgó irodahelyiség­ben négyen ülnek. Ha négyük közül valaki hangosan beszél, a többi nem képes dolgoz­ni. Munkájuk, mint a becsülettel végzendő hivatali teendők zöme, csendet és nyugal­mat kíván. Ma kissé lazább napjuk van, mert a főnök egésznapos értekezletre utazott. A négy hölgy egyike fölüti a fejét: — Figyeljetek egy pillanatra. Görög orvos, az ókori orvostudomány megalapozója, a róla elnevezett eskü ma is érvényben van. Kolléganői hallgatnak. Az első szemrebbe­nés nélkül folytatja az újságolvasást, a máso­dik levelet ír az anyjának, a harmadik a száját festi és egész fejével nemet int. Aki kérde­zett, most biggyeszt, és a telefonért nyúl: — Szervusz, Lacikám! Tegnap egész délután vártam, hogy hívsz, kedd volt... Mi az, hogy na és? Most kiengesztelhetsz: görög orvos és a róla elnevezett eskü ma is érvényben van ... Jé, tényleg, hát Hippokratész! An­gyalom, te egy zseni vagy! Holnap fölhívsz? Vagy inkább pénteken? Rendben, várlak . .. Egy másik példa: Emberünk leállítja az esztergapadot, kezét a nadrágjába törli és a művezető üvegkalitkájába lép. Megkéri, en­gedjen meg egy telefont: — Te vagy az, Marika? Azért hívlak, mert megjött végre az anyag és túlórázunk... Te, a kinti büfében kora délelőtt remek csülök volt. Irtó guszta, nem tudtam ellenállni... Jó lenne egy bab­leves . . . Gondoltam, van otthon . .. Diktáld. Lapos fehérbab. Sárgarépa, petrezselyem. öklömnyi karalábé ... Hagyma van ott­hon? ... Jó, kiszaladok a buszmegállóhoz a kispiacra, este viszem. A művezető int, fejezze már be. A háta mögött ketten várnak a telefonra. Hivatalban, gyárban, kórházban, boltban s minden egyéb munkahelyen, ahol telefon van, a dolgozók beosztásra való tekintet nélkül rendelnek: fűtőolajat, szenet, hívják a szobafestőt, asztalost, a víz-, a villanyszere­lőt, a házkezelőséget, az egykori iskolatársat, a külföldi rokont, a pályaudvart, a buszmeg­álló tudakozóját, az idöjáráselörejelzést. És hogy miért? íme: otthon nincs telefonjuk; van telefonjuk, de pénzbe kerül; ügyüket csak napközben, hivatalos munkaidőben in­tézhetik el; a munkahelyi telefonnak tekinté­lye van; de ami a legvalószínűbb — éppen ráérnek. A nagyvállalat személyzeti igazgatóhelyette­se és a neki alárendelt ügyosztály dolgozói délelőtt háromnegyed tizenegykor „megro­hamoztak" hat műhelyt és tíz irodát. Akit az össze? — kérdezem déli egy órakor a gyári portást. — Negyvenkettő. — És hányán mentek ki anélkül? — Körülbelül ugyanennyien. — Ők hová mentek? — Ahhoz nekem nemigen van közöm, kérem. Én nem pandúr vagyok, hanem por­tás. Egy fiatalasszony libben el előttünk, köz­ben odaszól a portásnak: — A henteshez megyek, hozzak magának valamit? A portás úgy tesz, mintha nem hallaná. A fiatalasszony megismétli a kérdést, azután legyint és kimegy a kapun. A cédulákon a kilépő neve, a kilépés időpontja és oka. Bíróság, rendőrség, soro­zás, vizsga, betegellátás, satöbbi. A belépők közül megkérdezem az egyik, hóna alatt dossziékat hozó asszonyt: hol járt? — Ellenőrzésen voltam! — feleli szemreb­benés nélkül. Csak a frizurája, a friss tartós sajátos illata árulkodik arról, hogy most bújt ki a bura alól. — Fekete elvtárs, hétfőn fél kettőkor brigád­értekezlet lesz. Föltétien gyere el! — Pali, kedden kettőkor az ifjúsági szer­vezet taggyűlést tart. Szólj majd hozzá! — Szerdán fél háromkor munkavédelmi tanfolyam. A részvétel kőtelező! — Csütörtökön 14 órakor egészségügyi előadással gazdagított szakszervezeti tag­gyűlést tartunk. Mindenkit szeretettel vá­runk! — Pénteken délelőtt 11 órakor a sportkör tart sürgős megbeszélést. Gyertek el mind­annyian, fontos! adott időpontban nem találtak a munkahe­lyén, azt felírták, s neve mellé azt is, hogy a munkatársai szerint hol tartózkodik. A. elment a fogorvoshoz, B. a szakszerve­zet üzemi bizottságának irodájára ment, C. a vállalati jogtanácsoshoz ment tanácsot kér­ni, mert válni készül, D. a büfében van, E. erre a hétre fizetetlen szabadságot vett, F. koncertjegyekért szaladt, mert hangverseny­látogatás lesz a brigád legközelebbi közös akciója, G. elugrott a leendő munkahelyére, mert itt kilépésben van, H. elfutott bevásá­rolni, I. a bankban van barátja kölcsönfelvé­teli kezeseként. J. tagdíjakat gyűjt az ifjúsági szervezet tagjai között, K. szállást intéz a családja számára a tavaszi szünidő napjaira, L. elfutott, érte a bölcsődéből telefonáltak, M. elkéredzkedett a nemzeti bizottságra. N. sportpályát intéz a vállalat öregfiúinak mécs­esére, 0. munkavédelmi tanfolyamon van, P. ebédjegyet ment befizetni, R. szomjas volt, elfutott egy sörre, S. reggel telefonált, hogy a gyereke lázas, T. nyolcadikos kisfia tovább­tanulását intézi, U. a trafikba ment cigarettá­ért, V. szociális támogatást intéz beteg édesanyja számára, Z. reggel óta nincs bent és még nem jelentkezett, X. útlevélügyben a rendőrségre ment, Y. még nem jött be, mert 8 és 12 között várja a mosógépjavitót. Gondolom, a figyelmesebb olvasó észre­vette, hogy a riporter a személyzetisek note­szaiba került kifogások közül csupán annyit idézett, amennyit — számszerint — a szű­­kebb ábécé betűi megengednek. — Az, hogy munkaidőben ki és miért van házon kívül, pontosabban üzemen kívül, az bonyolult dolog. Mert millió olyan ügye van az embernek, amit csak munkaidőben intéz­het el. De előfordul, és ma is elönt a méreg ha rágondolok, hogy átverik a főnököt — mondja egy művezető a bratislavai Slovnaft­­ban. — Egy novemberi hétköznap, műszak­váltás után odaáll elém az egyik munkatárs — egyébként rendes, dolgos ember —, hogy jön a vidéken élő nővére, aki még soha nem volt náluk, a felesége nem tud kimenni az állomásra, engedjem el, hét körül visszaér. Elengedtem. Utána még négyen kéredzked­­tek el fél négytől hétig. Mind elengedtem. Csak akkor jöttem rá a turpisságra, amikor a műhelyben a fiúk ötkor bekapcsolták a rádi­ót. A Csehszlovák—Hollandia EB-selejtezöt közvetítették. — Reggel óta mennyi kilépöcédula gyűlt — Elvtársak! Tisztában vagyok azzal, hogy a társadalmi munka jelentősége valóban nem elhanyagolandó! — kezdi felszólalását egy nagyüzem igazgatója a szakszervezeti moz­galom évzáró taggyűlésén. — Elsősorban nem is annak anyagi részére gondolok, mert ha a szervezésre fordított veszteségidöhöz hozzáadjuk az elvégzett munka ilyen-olyan jutalmazására fordított összeget, a pénzbeli effektus valóban csekély. Inkább a társadal­mi munka emberformáló, közösségteremtő erejét hangsúlyoznám. Ennek tudatában jó lenne helyére tenni a dolgokat. Ha valami társadalmi munka, akkor elsősorban munka­idő előtt vagy után szervezzék és végezzék, esetleg a hétvége napjain. Ugyanez vonatko­zik a magánügyintézés munkaidőben történő népszerűségére. Én viszont most népszerűt­len dolgot fogok bejelenteni: a munkafegye­lem megszilárdításának szándékával, a kü­lönbözően indokolt veszteségidők jelentős csökkentésére, elsejétől szigorításokat fo­gunk bevezetni. Az intézkedés hatékonysá­gát magam is ellenőrzőm majd. MIKLÓSI PETER (Következik: Amit megtehetsz ma . ..) 13

Next

/
Thumbnails
Contents