A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-18 / 3. szám
2. KÁR A STRAPÁÉRT? „A dolgozó köteles a munkakörébe tartozó munkát legjobb képességeinek kifejtésével, teljes szakértelemmel és alapossággal végezni." — szögezi le a munka törvénykönyvének erre vonatkozó szakasza. Lássuk hát, miként fest e tekintetben a sok esetben bizony általánosítható gyakorlat?! Mondjuk a telefonálgatások, a magánügyintézések dolgában ... Egy példa: A szóban forgó irodahelyiségben négyen ülnek. Ha négyük közül valaki hangosan beszél, a többi nem képes dolgozni. Munkájuk, mint a becsülettel végzendő hivatali teendők zöme, csendet és nyugalmat kíván. Ma kissé lazább napjuk van, mert a főnök egésznapos értekezletre utazott. A négy hölgy egyike fölüti a fejét: — Figyeljetek egy pillanatra. Görög orvos, az ókori orvostudomány megalapozója, a róla elnevezett eskü ma is érvényben van. Kolléganői hallgatnak. Az első szemrebbenés nélkül folytatja az újságolvasást, a második levelet ír az anyjának, a harmadik a száját festi és egész fejével nemet int. Aki kérdezett, most biggyeszt, és a telefonért nyúl: — Szervusz, Lacikám! Tegnap egész délután vártam, hogy hívsz, kedd volt... Mi az, hogy na és? Most kiengesztelhetsz: görög orvos és a róla elnevezett eskü ma is érvényben van ... Jé, tényleg, hát Hippokratész! Angyalom, te egy zseni vagy! Holnap fölhívsz? Vagy inkább pénteken? Rendben, várlak . .. Egy másik példa: Emberünk leállítja az esztergapadot, kezét a nadrágjába törli és a művezető üvegkalitkájába lép. Megkéri, engedjen meg egy telefont: — Te vagy az, Marika? Azért hívlak, mert megjött végre az anyag és túlórázunk... Te, a kinti büfében kora délelőtt remek csülök volt. Irtó guszta, nem tudtam ellenállni... Jó lenne egy bableves . . . Gondoltam, van otthon . .. Diktáld. Lapos fehérbab. Sárgarépa, petrezselyem. öklömnyi karalábé ... Hagyma van otthon? ... Jó, kiszaladok a buszmegállóhoz a kispiacra, este viszem. A művezető int, fejezze már be. A háta mögött ketten várnak a telefonra. Hivatalban, gyárban, kórházban, boltban s minden egyéb munkahelyen, ahol telefon van, a dolgozók beosztásra való tekintet nélkül rendelnek: fűtőolajat, szenet, hívják a szobafestőt, asztalost, a víz-, a villanyszerelőt, a házkezelőséget, az egykori iskolatársat, a külföldi rokont, a pályaudvart, a buszmegálló tudakozóját, az idöjáráselörejelzést. És hogy miért? íme: otthon nincs telefonjuk; van telefonjuk, de pénzbe kerül; ügyüket csak napközben, hivatalos munkaidőben intézhetik el; a munkahelyi telefonnak tekintélye van; de ami a legvalószínűbb — éppen ráérnek. A nagyvállalat személyzeti igazgatóhelyettese és a neki alárendelt ügyosztály dolgozói délelőtt háromnegyed tizenegykor „megrohamoztak" hat műhelyt és tíz irodát. Akit az össze? — kérdezem déli egy órakor a gyári portást. — Negyvenkettő. — És hányán mentek ki anélkül? — Körülbelül ugyanennyien. — Ők hová mentek? — Ahhoz nekem nemigen van közöm, kérem. Én nem pandúr vagyok, hanem portás. Egy fiatalasszony libben el előttünk, közben odaszól a portásnak: — A henteshez megyek, hozzak magának valamit? A portás úgy tesz, mintha nem hallaná. A fiatalasszony megismétli a kérdést, azután legyint és kimegy a kapun. A cédulákon a kilépő neve, a kilépés időpontja és oka. Bíróság, rendőrség, sorozás, vizsga, betegellátás, satöbbi. A belépők közül megkérdezem az egyik, hóna alatt dossziékat hozó asszonyt: hol járt? — Ellenőrzésen voltam! — feleli szemrebbenés nélkül. Csak a frizurája, a friss tartós sajátos illata árulkodik arról, hogy most bújt ki a bura alól. — Fekete elvtárs, hétfőn fél kettőkor brigádértekezlet lesz. Föltétien gyere el! — Pali, kedden kettőkor az ifjúsági szervezet taggyűlést tart. Szólj majd hozzá! — Szerdán fél háromkor munkavédelmi tanfolyam. A részvétel kőtelező! — Csütörtökön 14 órakor egészségügyi előadással gazdagított szakszervezeti taggyűlést tartunk. Mindenkit szeretettel várunk! — Pénteken délelőtt 11 órakor a sportkör tart sürgős megbeszélést. Gyertek el mindannyian, fontos! adott időpontban nem találtak a munkahelyén, azt felírták, s neve mellé azt is, hogy a munkatársai szerint hol tartózkodik. A. elment a fogorvoshoz, B. a szakszervezet üzemi bizottságának irodájára ment, C. a vállalati jogtanácsoshoz ment tanácsot kérni, mert válni készül, D. a büfében van, E. erre a hétre fizetetlen szabadságot vett, F. koncertjegyekért szaladt, mert hangversenylátogatás lesz a brigád legközelebbi közös akciója, G. elugrott a leendő munkahelyére, mert itt kilépésben van, H. elfutott bevásárolni, I. a bankban van barátja kölcsönfelvételi kezeseként. J. tagdíjakat gyűjt az ifjúsági szervezet tagjai között, K. szállást intéz a családja számára a tavaszi szünidő napjaira, L. elfutott, érte a bölcsődéből telefonáltak, M. elkéredzkedett a nemzeti bizottságra. N. sportpályát intéz a vállalat öregfiúinak mécsesére, 0. munkavédelmi tanfolyamon van, P. ebédjegyet ment befizetni, R. szomjas volt, elfutott egy sörre, S. reggel telefonált, hogy a gyereke lázas, T. nyolcadikos kisfia továbbtanulását intézi, U. a trafikba ment cigarettáért, V. szociális támogatást intéz beteg édesanyja számára, Z. reggel óta nincs bent és még nem jelentkezett, X. útlevélügyben a rendőrségre ment, Y. még nem jött be, mert 8 és 12 között várja a mosógépjavitót. Gondolom, a figyelmesebb olvasó észrevette, hogy a riporter a személyzetisek noteszaiba került kifogások közül csupán annyit idézett, amennyit — számszerint — a szűkebb ábécé betűi megengednek. — Az, hogy munkaidőben ki és miért van házon kívül, pontosabban üzemen kívül, az bonyolult dolog. Mert millió olyan ügye van az embernek, amit csak munkaidőben intézhet el. De előfordul, és ma is elönt a méreg ha rágondolok, hogy átverik a főnököt — mondja egy művezető a bratislavai Slovnaftban. — Egy novemberi hétköznap, műszakváltás után odaáll elém az egyik munkatárs — egyébként rendes, dolgos ember —, hogy jön a vidéken élő nővére, aki még soha nem volt náluk, a felesége nem tud kimenni az állomásra, engedjem el, hét körül visszaér. Elengedtem. Utána még négyen kéredzkedtek el fél négytől hétig. Mind elengedtem. Csak akkor jöttem rá a turpisságra, amikor a műhelyben a fiúk ötkor bekapcsolták a rádiót. A Csehszlovák—Hollandia EB-selejtezöt közvetítették. — Reggel óta mennyi kilépöcédula gyűlt — Elvtársak! Tisztában vagyok azzal, hogy a társadalmi munka jelentősége valóban nem elhanyagolandó! — kezdi felszólalását egy nagyüzem igazgatója a szakszervezeti mozgalom évzáró taggyűlésén. — Elsősorban nem is annak anyagi részére gondolok, mert ha a szervezésre fordított veszteségidöhöz hozzáadjuk az elvégzett munka ilyen-olyan jutalmazására fordított összeget, a pénzbeli effektus valóban csekély. Inkább a társadalmi munka emberformáló, közösségteremtő erejét hangsúlyoznám. Ennek tudatában jó lenne helyére tenni a dolgokat. Ha valami társadalmi munka, akkor elsősorban munkaidő előtt vagy után szervezzék és végezzék, esetleg a hétvége napjain. Ugyanez vonatkozik a magánügyintézés munkaidőben történő népszerűségére. Én viszont most népszerűtlen dolgot fogok bejelenteni: a munkafegyelem megszilárdításának szándékával, a különbözően indokolt veszteségidők jelentős csökkentésére, elsejétől szigorításokat fogunk bevezetni. Az intézkedés hatékonyságát magam is ellenőrzőm majd. MIKLÓSI PETER (Következik: Amit megtehetsz ma . ..) 13
