A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-06-19 / 25. szám
mának keretében társadalmi akciót hirdetnek. Csakhogy a dolog nem ment egyszerűen. Az igazgatóságon hallani sem akartak a vállalkozásról, nem akarták újabb terhet vállalni. Kerek-perec visszautasították őket. De a fiatalokat nem ilyen könnyű „lerázni". Domanizsa Rudolf, az Életfa mozgalom központi módszertani tanácsának tagja mondja, hogy ha minket kidobnak az ajtón, bemegyünk az ablakon. Még tartott a huzavona a kisvasút sorsa körül, amikor 1983 nyarán megszervezték Feketebalogon az első Életfa-tábort. Ha nincs a tábornak gazdája, aki pénzelné a fenntartását — gondolták, mi majd fenntartjuk magunkat. A táborlakók kétharmada az erdőgazdaságban vállalt munkát, és az így keresett pénzen tartották el társaikat, akik a pályatest megtisztításával, felújításával a kismozdonyok és vasúti kocsik, az állomásépület tatarozásával foglalatoskodtak. A huzavona azonban még sokáig nem ért véget. Megállás nélkül folytak a tárgyalások az erdőgazdasággal, a Csehszlovák Államvasúttal és más hatósággal. Az ügy akkor mozdult el a holtpontról, amikor a Szocialista Ifjúsági Szövetség Szlovákiai Központi Bizottsága a Szlovák Szocialista Köztársaság Művelődési Minisztériumához fordult segítségért. Idén februárban az összes beavatott fél tanácskozásán eldőlt a kisvasút sorsa. Gazdára talált a Közép-szlovákiai Állami Erdőgazdaság feketebalogi részlegének „személyében". Neve is lett a „gyereknek", Feketebalogi Erdei Kisvasút Múzeum a neve. Mert a fiatalok közben nem tétlenkedtek. A sok kellemetlenség és bizonytalanság ellenére minden évben megszervezték a feketebalogi Életfa-tábort. Munkájuk nyomán már elkészült egy skanzen, amely a korabeli vasútállomás épületéből, mozdonyból, szerelvényből, biztosító berendezésekből áll. Folyik a mintegy 17,6 kilométer hosszú vasúti pályatest további részének felújítása. Idén július 5-től augusztus 8-ig egyhetes turnusokban egyszerre harmincharminc fiatal dolgozik majd Feketebalogon. Kizárólag a vasút felújításán, mert most már nem kell megkeresni a létfenntartás költségeit, állami támogatással varázslódik újjá a romantikus kisvasút. Folytathatják a pálya, a kismozdonyok és a vasúti kocsik felújítását. A fiatalok az egész országból összefogtak, hogy eredeti állapotában állítsák helyre. Igyekeznek legyártani a nem is olyan egyszerű, egyedi pótalkatrészeket, hogy minél előbb üzemképessé tegyék az eredeti kisvasutat. A maga nemében egyedülálló műszaki ritkaság és turistaattrakció lesz, vagy már ma is az. A Szlovák Érchegység legfestőibb vidékein át vezet, így a dobrocsi őserdőn, amely állami természetvédelmi terület, a Fekete-Garam völgyén és a Vidra-völgyön. PALÁGYI LAJOS Fotó: Ja nő ura GOMBASZOG '87 A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Országos Kulturális Ünnepélyére készülünk. Ez a forradalmi és Sarlós-hagyományokra is épülő nagyszabású nemzetiségi kulturális seregszemle a maga internacionalista jellegével minden évben hazánk nemzetei és nemzetiségei együvé tartozásának tanúbizonysága, de minden évben más és más, megismételhetetlen értékével írja be magát a magyar nemzetiség, sőt a csehszlovákiai szocialista kultúra történelmébe is. Az idei, a XXXII. kulturális ünnepély hangulatát talán csak az indulás, a kezdet éveinek lelkesedésével mérhetjük össze, de amíg az ötvenes évek elején a létjogosultság bizonyításvágya jellemezte akkori Gombaszögünket, az ideit olyan történelmi eseményekkel összefüggő gondolatok és tettek befolyásolják, melyek méltóak egy világtörténelmi fordulat, a nagy októberi szocialista forradalom győzelmének, az első munkás-paraszt állam megalakulásának hetvenedik évfordulójához. A hetven évvel ezelőtti proletár győzelem, s az azt követő évek küzdelmei — eredményei és kudarcai — bebizonyították, hogy a forradalmi célok egye-A forradalmi hagyaték szellemében dűli forradalmi, tehát új elvek és új gyakorlat eredményeként válthatók valóra. Ezt példázzák a Szovjetunió Kommunista Pártja XXVII. kongresszusát követő időszak belpolitikai változásai és az azokkal összefüggő felelősségteljes külpolitikai tettei is, melyek meghatározó mértékben megnövelték, megerősítették a nemzetközi szocializmus vonzóerejét, tekintélyét és a társadalmi igazságosság eszméjébe vetett hitet. Csehszlovákia Kommunista Pártja XVII. kongresszusának programja is — az SZKP politikájával összhangban — arra irányul, hogy mielőbb feltárja és mozgósítsa az anyagi és a szellemi értékek létrehozóinak tartalékait, hogy meggyorsítsa a szocialista fejlődés ütemét. Ennek a folyamatnak nem csupán tanúi, hanem cselekvő részesei is vagyunk. Érezzük, pártkongresszusunk programjának valóra váltásakor nem kevesebbről, mint egyszerűen a szocializmus sorsáról van szó. Meg kell azonban mondani, a tenniakarás és a lelkesedés mellett nyugtalanító körülményeket is tapasztalhatunk. Ahogy azt Mihail Gorbacsov a főiskolák társadalomtudományi tanszékvezetői előtt megállapította: A régi nem adja meg magát harc nélkül, de megtalálja annak új formáit, hogyan alkalmazkodhat az élet dinamikájához különböző skolasztikus megnyilvánulásokban. A gyorsítás és az átépítés fogalmát is gyakran a túlhaladott dogmák és sztereotípiák kereteibe akarják beszorítani és meg akarják fosztani őket újszerűségüktől és forradalmi lényegüktől. A mai folyamatokat azonban nem lehet régi keretekbe zsugorítani. Ez a megállapítás általános érvényű, ránk is vonatkozik. Mi sem lehetünk elégedettek a tudomány és a műszaki fejlesztés gyakorlati alkalmazásának ütemével, az életkörnyezet alakulásával, de főleg azzal a gyakorlattal, hogy az alkotó jellegű változtatás helyett számtalanszor csak előrelépést (Folytatás a 6. oldalon) ► 5